Sokfelé ünnepeltek a hétvégén az észak-olaszországi Veneto tartományban, ahol a terület függetlenségéért küzdő szervezetek és mozgalmak összefogásával különös referendumot tartottak. A szervezők szempontjából a múlt heti népszavazás minden tekintetben sikeres volt. Örült a lakosság jó része is, hiszen a véleménynyilvánító referendumon a voksolók óriási többsége a terület függetlenségére szavazott. Arra, hogy Veneto szakadjon el Olaszországtól, fizetőeszközként tartsa meg az eurót, s (idővel) váljon önálló, köztársasági berendezkedésű állammá az Európai Unió és a NATO tagjaként.
Bár az olasz alkotmány tiltja az ország egységének megbontását, vagyis területek kiválását az országból, a függetlenség hívei abban bíznak, hogy idővel sikerül megalakítaniuk az önálló Venetói Köztársaságot. Reményeik szerint ez az új állam magába foglalná a jelenlegi Veneto nagy részét, továbbá Lombardia, Trentino-Dél Tirol és Friuli-Venezia Giulia szomszédos tartományok egyes területeit, ahol összesen mintegy ötmillióan élnek. Vizionált országukat fejlett, jelentős befolyású, kiterjedt és sokrétű kapcsolatokkal rendelkező, erős hatalomként képzelik el. Olyan képződménynek, mint amilyen a Földközi-tenger térségét évszázadokig uraló dúsgazdag és nagy hatalmú Velencei Köztársaság volt 1797-es megszűnéséig.
A főként interneten és telefonon keresztül, több városban pedig hagyományos módon (szavazó urnába) leadott voksok száma arra utal, hogy a szavazók leginkább a terület státuszáról nyilvánítottak véleményt. A 3,9 millió szavazati joggal rendelkező venetói 63,23 százaléka (vagyis mintegy 2,36 millió személy) tartotta fontosnak álláspontja kinyilvánítását a tartomány jövőjéről. Közülük csaknem 89 százalék támogatta a függetlenséget, és a terület önálló köztársasággá alakulását.
Az EU- és NATO-tagságról, illetve az euró bevezetéséről az új országban már kevesebben nyilvánították ki véleményüket. Mindazonáltal az érdeklődők többsége minden esetben ötven százaléknál magasabb arányban szavazott igennel. Az uniós tagságot majd 56 százalék, a NATO-csatlakozást 64,5 százalék támogatta, az euró használatát pedig 51,37 százalék.
Bár a törvény értelmében a referendum semmire sem kötelezi a hatóságokat, és Veneto a függetlenségét sem kiálthatja ki egyoldalúan, sokan már abban reménykednek, hogy a térség idővel mégis önállóvá válhat, és a Velencei Köztársaság nyomdokába léphet. Az ujjongó tömeg a hétvégén sokfelé gyakran lengetett „velencei” oroszlános zászlókat. Különösen ünnepi volt a hangulat Trevisóban, ahol bejelentették a pénteken este lezárult, hatnapos (részben virtuális térben lebonyolított) népszavazás eredményét.
A venetóiak a skót és katalán függetlenségi törekvések nyomán szánták rá magukat a referendumra, főként pénzügyi-gazdasági, kulturális, nyelvi és egyéb okokból. Mindenekelőtt pénzügyi-gazdasági megfontolások vezérelték a helyi szakadárokat, illetve mozgalmaikat, amelyek közül kiemelkedik a 2012 májusában alakult Venetói Függetlenségi Párt (Indipendenza Veneta). A függetlenségpártiak elsősorban azért hagynák el Olaszországot, mert szerintük a központi (római) kormány kizsigereli őket, a beszedett adóik nagy részét a fejletlen déli vidékeknek juttatja.
A referendum eredményhirdetése után a Venetói Köztársaságért küzdő szervezetek képviselői bejelentették: a helybelieket arra fogják bátorítani, hogy ezentúl ne a központi kormány költségvetésébe fizessék be adójukat, mert abból semmi haszna nem lesz a régiónak. Gianluca Busato, a népszavazás főszervezője pedig kijelentette: Venetóban húszszázalékos, egykulcsos adót fognak bevezetni, az áfát pedig 15 százalékban állapítják meg.
A szervezők már előzetesen jelezték, hogy nem várnak Róma jóváhagyására, ha a referendumon az igenek aránya ötven százalék fölötti lesz, a központi kormány engedélyei nélkül is megkezdik az előkészületeket a kiválásra. Luca Zaia, Veneto kormányzója úgy véli, erre a nemzetközi jog ad nekik lehetőséget. A népszavazás eredményének kihirdetése után is derűlátóan nyilatkozott. Kijelentette: közelebb kerültek a függetlenséghez, de arról egy második, immár hivatalos referendumon is dönteni kell. Szerinte az a menet nehezebb lesz, hiszen Róma alkotmányellenesnek minősítheti a próbálkozást. Zaia azonban máris kilátásba helyezte, hogy abban az esetben a venetói illetékesek fellebbezést nyújtanak be, ami elodázhatja a kötelező érvényűnek szánt új, egyszersmind véglegesnek gondolt népszavazást.
