2024. március 28., csütörtök

A drogbáró és várva várt vallomása

Aleksandar Vučić egy dologgal kapcsolatban biztosan állja a szavát: ha ő azt mondja, hogy valakit letartóztatnak, akkor mérget vehetünk rá, hogy az illető csuklóira előbb, vagy utóbb biztosan bilincs kerül. A több mint négy éve körözött, a Balkán és Európa egyik legnagyobb drogbárójának nevezett Darko Šarić kapcsán a kormányfőhelyettes az utóbbi másfél évben folyamatosan arról biztosította a közvéleményt, hogy a Szerbiában 5,7 tonna kokain csempészésével és nagyjából 22 millió euró tisztárára mosásával vádolt férfi hamarosan a hatóságok kezére kerül. A rendkívüli választások kampányában Vučić többször is megismételte kijelentését, és lám, kedden reggel, két nappal a voksolást követően – mint azt a Vreme hetilap újságírója megjegyezte, habként Vučić választási tortáján – Šarić bilincsbe verve, a BIA munkatársainak kíséretében besétált az egyik belgrádi rendőrállomás ajtaján.

Šarić kilenc hónappal azután került rendőrkézre, hogy Vučić a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökség (BIA) kereteiben egy tíztagú munkacsoportot alapított meg azzal a céllal, hogy felkutassák és elfogják Šarićot. A nyomozásban, amelyben tizenöt ország titkosszolgálata és terepi ügynökei segítették szerb kollégáikat, a legmodernebb nyomozási technikákat és felszerelést vetették be. Azt nem árulták el, hogy hol akadtak a drogbáró nyomára, négy olyan latin-amerikai országot emlegettek az illetékesek, ahol a drogbáró az utóbbi időszakban rejtőzködött. Vučić elmondása szerint Šarić, amikor megértette, hogy a hatóságok a nyomára bukkantak és értelmetlen lenne megkísérelnie ismét eltűnni a föld színéről, védőügyvédjétől megüzente, kész feltételek nélkül feladni magát.

Šarić ellen nyolc vádirat alapján két eljárás folyik, kokaincsempészet és pénzmosás miatt. Az eljárások a távollétében már megkezdődtek, ezért amint megismerkedett a vádiratokkal és felkészült a védelemre, azonnal bekapcsolódhat az eljárásba. Védőügyvédje szerint Šarić már a hétfői, március 24-i tárgyalásra is készen áll, állítólag nem fogja annak elnapolását kérni. A belgrádi sajtó és az ügyben megkérdezett ügyvédek szerint a drogbárót legfeljebb húsz év szabadságvesztésre ítélhetik.

A PISZKOS PÉNZ ÚTJAI

A negyvennégy éves, montenegrói, pljevljai születésű Darko Šarićról az átlagpolgár 2009 októberében hallhatott először, amikor a Balkáni harcos fedőnevet viselő akció során a BIA, az USA Kábítószer-ellenes Hivatalának (DEA) munkatársai és az uruguayi rendőrség 2,8 tonna kokaint foglaltak le egy brit zászló alatt hajózó jachton Montevideo közelében. A szóban forgó szállítmánynak Šarić szervezésében Európába kellett volna megérkeznie.

Ezt követően más dél-amerikai országokban, valamint Olaszországban is foglaltak le kokaint, amelyek csempészésével a Šarić-klánt – állítólag több mint száz tagja volt – terhelik a hatóságok.

Ugyanakkor a beavatottak szerint Šarić neve már 2001-ben elhangzott, a szerbiai bűnügyi rendőrség akkor olyan értesülések birtokába jutott, hogy Šarić a szintén montenegrói Rodoljub Radulovićtyal együttműködve és annak hajóján Kolumbiából a banánszállítmány közé rejtve csempészi a kokaint Európába. Egyébként innen ered Radulović Miša Banana beceneve. A belga rendőrség számára még korábban, 1997-ben, gyanússá vált Šarić. Belgiumban pénzmosással hozták összefüggésbe, de ezt soha nem sikerült bebizonyítania az ottani rendőrségnek.

Šarić bűnszervezete szervezettségéről és fegyelmezettségéről vált ismertté. A Šarić bűnszervezet iskolapéldája volt a maffiaszervezetek polipszerű, mindenhová elérő, sokkarú felépítésének. A bandára soha nem voltak jellemzőek a fegyveres leszámolások. A kábítószert különösen olcsón árulták, ezzel, valamint jól kiépített értékesítési hálózatukkal érvényesültek a piacon.

Később ugyanez a szervezettség jellemezte Šarić pénzmosási tevékenységét. Egyik első és legnagyobb üzlete Szerbiában a Štampa komerc trafikhálózat megvásárlása volt 2005-ben. Nem sokáig maradt ebben a vállalkozásban, alig egy évvel később a német WAZ lapkiadó vállalatnak adta el, állítólag a vételár sokszorosáért. Ezzel egy időben és ezt követően ügyvédeinek, kétes hírű, javarészt montenegrói üzletembereknek a segítségével Šarić Szerbia és Vajdaság-szerte vásárolt ingatlanokat, mezőgazdasági birtokokat, idegenforgalmi létesítményeket, éttermeket. Környékünkön a Palić Részvénytársaságot érdemes említeni. Ehhez a szabadkai Patria Hotel és a valamikori Bécsi étterem, valamint a palicsi Prezident és két csantavéri vendéglátóipari létesítmény tartozik, illetve tartozott. Bár utóbbi részvénytársaság esetében egyesek folyamatosan bizonygatják, hogy az nem köthető Šarić impériumához, a szerbiai és montenegrói vállalatok jegyzékében kutakodva bárki megerősítést kap, hogy – még ha kerülőutakon is – ez a gazdasági társaság is Šarić birodalmához tartozott – 2009-ben átmenetileg ezt ugyanúgy elkobozta tőle a szerb állam, mint egyéb szerbiai vagyonát.

A vállalatok tulajdonosi struktúrái nehezen átláthatóak, a megvásárolt és a vásárló gazdasági társaság között olykor tíz különböző vállalat szerepel. Ezek legtöbbje egyszemélyes, némely esetben valamelyik adóparadicsomban alapított vállalat, amelyek tulajdonosai ugyanazok az emberek, Šarić állítólagos segítői, akik ellen pénzmosás miatt szintén eljárás folyik.

ROSSZFIÚK ÉS POLITIKUSOK

Bár vitathatatlan, hogy az európai drogpiac egyik fontos szereplőjéről van szó, a Šarić-ügynek ennél sokkal fontosabb vetületei is vannak. A Šarić-ügy politikai ügy, amely arra is fényt deríthet, hogy a szerbiai politikai színtér szereplői közül egyesek mennyire fonódtak össze az alvilággal. Ez legkésőbb akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Ivica Dačić belügyminisztert tavaly meggyanúsították, hogy kapcsolatban állt Miša Bananával és információkkal látta el a Šarić-banda ellen folytatott nyomozásról. Dačić elismerte, hogy 2008-ban valóban találkozott Bananával, de azt állítja: nem tudta, hogy egy számos bűncselekménnyel összefüggésbe hozható személyről van szó és semmiféle hivatali titkokról nem beszélgetett vele. Egyébként Dragoljub Mićunovićról, a Demokrata Párt tisztségviselőjéről is kiderült, hogy kapcsolatba került Bananával. Ő sakkozott vele, mert mint mondta: értelmiségi, világlátott üzletemberként mutatták be neki a férfit.

Dačić tekintetében egyelőre nem nyert bizonyítást, hogy tudatában volt-e Banana valós kilétének, viszont Branko Lazarević, Dačić egykori kabinetfőnöke a közelmúltban elismerte, hogy rendszeresen tájékoztatta a Šarić-banda tagjait arról, hogy a rendőrség mikor és hogyan követi őket. A bűnügyi rendőrség egyik munkatársa pedig azt ismerte el, hogy ő látta el információkkal Lazarevićet. A két férfi ellen hivatali titkok kiszivárogtatása miatt van folyamatban a vizsgálati eljárás, amelyben Šarićot tanúként fogják kihallgatni. Hogy majdani vallomása miatt kinek, melyik szerbiai politikusnak, vagy egyéb közéleti személyiségnek szorul össze a gyomra már most, hamarosan kiderül. Vagy az is megtörténhet, hogy nem: egyesek szerint politikai kapcsolatairól soha semmit nem fog elmondani a drogbáró.

A szerbiai politikum és a szervezett bűnözés kapcsolatáról a vajdasági származású, Robert Yugovich álnéven publikáló egykori maffiatag tavalyi, Hét Napnak adott interjújából is sokat megtudhatunk. A férfi azt vallotta, hogy a bűnszervezet, amelynek ő is tagja volt, nagy szerepet vállalt Slobodan Milošević megbuktatásában.

– Amikor Szerbia körül szorulni kezdett a hurok, egyre több politikai párt keresett fel bennünket. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) is a segítségünket kérte. Anyagilag támogattuk őket, vagyis jelentős összegeket adtunk a Miloševićet megbuktató erőknek. A rendszerváltást követően, a hirtelen jött változások miatt meginogtak az ország pénzügyei, veszélybe került a nyugdíjak folyósítása. Ekkor is segítettünk. Persze nemcsak az én szervezetem, hanem sok más is. A támogatás sok esetben önzetlen volt, ugyanakkor az ellenkezőjére is volt példa – nyilatkozta a valamikori maffiatag, aki ma Magyarországon tölti börtönbüntetését.

Ha igazak ezek az állítások – amelyeket nem csak a szóban forgó bűnöző szájából hallhattuk már –, akkor újabb bizonyíték támasztja alá a szerbiai politikum bizonyos szereplői és a törvény másik oldalán álló rosszfiúk közötti szoros kapocsról szóló vádakat. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a Šarić-ügyet, akkor az 5,7 tonna kokain valamelyest háttérbe szorul és egészen más kérdések tekintetében válik sürgetővé a válaszadás.