Hogy mi történik a világ pénzpiacain, az még mindig elsősorban a dollár kínálatát meghatározó Fed döntéseitől függ. Megállapítható, hogy világgazdasági szempontból a legfontosabb személy az amerikai jegybank elnöke. Ő az, akinek egy-egy kijelentésére, de még a szemmozgására is milliárdos üzleteket alapoznak. A napokban hozták nyilvánosságra az egykori jegyzőkönyveket, melyek szerint a Fed már 2007 közepén érzékelte a gondokat. Látszott, hogy a 2006-ban tetőzött ingatlanár-emelkedés megakadt, sőt, a visszájára fordult. A részvénypiacok is hátramenetre kapcsoltak. A Fed elnöke 2006-tól egészen a közelmúltig Ben Bernanke volt, aki sokak szerint ez alatt az idő alatt vált közgazdászprofesszorból jegybankárrá. A válságról nyilván nem ő tehetett. Ha felelőst keresünk, akkor az elődje lehet az, aki gyors gazdasági növekedés mellett is alacsonyan tartotta a kamatlábat.
Sokan gyanakvóak a Feddel szemben. Vannak, akik kimondottan gyűlölik. A Fed vállaltan manipulálja a piacokat. Alapító okirata alapján érthetőbb, hogy mit miért tesznek. Jogilag a Fednek két dologra kell összpontosítania: minél közelebb kerülni az árstabilitáshoz és a teljes foglalkoztatottsághoz. Nyíltpiaci bizottsága minden hónapban eldönti, mit tesznek. 2008 előtt az irányadó kamatláb volt az, amivel manipuláltak. Miután (példátlan módon) nullára csökkentették, azóta az a fő kérdés, hogy mennyi értékpapírt vásárolnak. Az alacsony infláció és a még mindig magas munkanélküliségi arány miatt – a foglalkoztatottságnövelése és az árstabilitás megőrzése érdekében – szükséges a monetáris lazítás fenntartása. A jegybank célja ezenkívül, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását megőrizze és fenntartsa. Valószínűleg csak 2015-ben növelik a kamatot, ha mérséklődik a munkanélküliség, és nagyobb ütemre kapcsol a gazdaság. A nullához közeli alapkamatot 2008 decembere óta nem változtatták. A Fed jelezte: addig nem módosít, amíg vissza nem áll a gazdaság egészséges növekedési üteme. Decemberben havi tízmilliárd dollárral 75 milliárd dollárra csökkentette gazdaságélénkítő kötvényvásárlását. A program keretét januárban tovább 10 milliárd dollárral mérsékelték, arra hivatkozva, hogy javul a gazdaság helyzete. A Fed várhatóan hasonló csökkentésről dönt a március 19-én záródó kétnapos kamatdöntő ülésén is.
MÁR ÉRTIK, MIT JELENT
Az új Fed-elnök, Janet Yellen februárban vette át hivatalát. Vonalvezetése most kezd még csak derengeni. Elemzők szerint felismerte, hogy a vezető országok jegybanki politikája milyen hatással van a feltörekvő piacokra. A feltörekvő országok jegybankárjai elismerően nyilatkoznak Yellenről. Szerintük az amerikai jegybank most kiegyensúlyozottabb politikát folytat, mint korábban. Nyilván tudják, hogy a Fed politikája elsősorban az amerikai gazdaság teljesítményéhez igazodik. Értékelik azonban, hogy nem hagyja figyelmen kívül más országok érdekeit sem. A világgazdaság növekedése korántsem kiegyensúlyozott, és nem nevezhető fenntarthatónak sem. A stabilitásra minden államnak ügyelnie kell. Ez elsősorban felelősségteljes költségvetési politikát jelent.
A globális pénzügyi rendszer alapját még mindig az amerikai dollár és a Fed kamatpolitikája jelenti. A globális pénzügyi stabilitás megőrzésének feltétele, hogy a dollár megmaradjon globális fizetőeszközként. A nemzetközi kereskedelemben a pénzforgalom, valamint az adósság és kamat hajtotta gazdasági egyensúly fenntartásához az kell azonban, hogy a jövőben is legyenek vevői az amerikai állampapíroknak, még az alacsony jegybanki alapkamatok mellett is. Nem kell túlzottan jártasnak lenni a témában, hogy megállapítsuk, Kína a világnak azon állama, amely sokkal több globális nagyságrendű üzlet lebonyolításában vesz részt. Amíg ezeket az üzleteket dollárban kötik, addig Kína üzleti tevékenysége fenntartja a dollár iránti keresletet. Ez a pénzmozgás teszi lehetővé az USA számára, hogy folyamatosan olcsón tudjon nagy mennyiségben vásárolni. Ennek fenntartásához azonban az kell, hogy Kína is dollárt fogadjon el az általa előállított javakért. Akármilyen hatalmas ország is Kína, számos javat – főleg a termelés során használt alapanyag egy részét – kénytelen importálni. Az importtevékenység fedezése végett kénytelen a dollárt felhalmozni. A felhalmozott „zöldhasúak” egy része pedig visszakerült az USA-ba, oly módon, hogy amerikai állampapírokat vásároltak rajta. Kína az amerikai állampapírok legnagyobb tulajdonosa. Elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a hatalmas ázsiai ország megkezdte amerikai állampapír-állományának leépítését. Azt is tudni vélik, azért fokozatosan, hogy a piacon megjelenő nagy kínálat miatt ne csökkenjen hirtelen az árfolyamuk. Ilyen módon lehet csak úgy megszabadulni az állampapíroktól, hogy közben az eladót ne érje jelentős veszteség. Felmerül azonban a kérdés: ha Kína nem vásárol tovább amerikai állampapírokat, akkor nem kell neki annyi dollár sem? Miben tartja a tartalékait? Sokak szerint egyértelmű a választ: aranyban. Az elmúlt években felgyorsult a folyamat, és Kína halmozni kezdte aranytartalékait. Nincs pontos információ a mennyiségekről, de a hatalmas ország aranyéhsége csak nőtt. Bizonyos források szerint januárban pl. Svájc aranyexportjának már mintegy 80 százaléka Ázsiába irányult. Ez nyilván nem véletlen. Hogy ez minek az előszele, hamarosan megtudjuk.
CSILINGELŐ OROSZ PÉNZEK
Az ukrán válság kitörése óta az orosz befektetők is kezdenek kiszállni amerikai államadósság-befektetéseikből. A Fed adatai szerint a március 12-ével záruló héten 105 milliárd dollárral csökkent a külföldi intézményi befektetők portfolióiban tartott amerikai kincstárjegy-állomány értéke. Csak találgatni lehet, hogy ki építi le, az egyik „gyanúsított” Oroszország. Az illetékesek nyugati pénzügyi szankciók esetére – ellenlépésként – nem zárják ki az orosz kézben lévő külföldi befektetési eszközök piacra zúdításának lehetőségét. Az azonosítható külföldi portfoliókban lévő 5800 milliárd dollár névértékű amerikai kincstárpapírokból 2013 végén 139 milliárd dollárnyi volt orosz befektetők kezén. Tegyük fel, hogy ennek a duplája a valós szám. Arányaiban ez akkor is kevés ahhoz, hogy nagy gondot okozzanak vele. Másrészt, az ukrán válság további eszkalálódása esetén valószínűleg bőséges lenne a kereslet a befektetői menedéknek tekintett amerikai államadósság-papírokra, ha az orosz alapok eladásába kezdenének.
A helyzet összetettsége miatt azonban nagyon nehéz megjósolni, hogy mi történhet még. Az optimistábbak hidegháborútól, a pesszimisták világháborútól tartanak. Ha elvonatkoztatunk, ez utóbbi már zajlik is, csak nem fegyveresen. A válság által csak folyamatosan gerjesztett világméretű harc és versengés a piacokért és a nyersanyagforrásokért javában tart. Talán az érintett országok kölcsönös gazdasági függőségének köszönhető, hogy mégsem fegyveresen.
