Legalább fél tucat rövid hatótávolságú rakéta kilövésével jelezte a napokban Észak-Korea, hogy senkitől nem fél a világon, minden külső támadásra fel van készülve. A belső ellenségtől nemigen kell tartani, hiszen a 31 éves Kim Dzsong Un elnök-diktátor mindent és mindenkit ellenőrzés alatt tart. Elsősorban a megfélemlített és állandó rettegésben tartott, szolgalelkű alattvalói segítségével. A katonai-politikai elit sem kivétel, nem beszélve a parlament tagjairól, akiket épp tegnap választottak meg a 24,7 millió lakosú országban a 17 évnél idősebb észak-koreaiak.
Bár az eredmény még nem ismert (várhatóan ma teszik közzé), alighanem borítékolható, hogy a 2011 végén – apja, Kim Dzsong Il halála után – hatalomra került fiatal kommunista uralkodó mindennel elégedett lesz. A végeredménnyel és a választási részvétellel is. Minthogy a voksolás kötelező, a részvétel megközelíthette a száz százalékot.
A választóknak talán az okozhatott nehézséget, hogy a titkosrendőrség felügyelete mellett kellett kitölteniük a szavazólapot, amelyre a legfelsőbb politikai vezetés jóváhagyásával kerültek fel a jelöltek nevei. Ez helyi értelmezés szerint azt jelenti, hogy csak rájuk lehet voksolni (ellenjelölt egyébként sem volt a listán). Ha valakinek esetleg mégsem tetszett valamelyik jelölt, netán a lista, nemmel is szavazhatott, de ebben az esetben külön urnába kellett bedobni a szavazólapot. Ennek azonban komoly következményei lehetnek, ahogy annak is, ha valaki bojkottálta a választást.
Az egykamarás parlamentnek (helyi szóhasználattal: a Legfelsőbb Népi Gyűlésnek) 687 tagja van, megbízatási idejük öt évre szól. A testületbe a kommunista párt (hivatalosan: Koreai Munkapárt) által előzőleg jóváhagyott jelöltek közül – a hatalom pórázán tartott – néhány kisebb párt is küldhetett képviselőket. Feltéve, ha a megfélemlített választók is úgy akarták.
Mindebből nem nehéz kitalálni, hogy a világtól elzárt és a kommunista Kim-dinasztia által már több mint fél évszázada vasszigorral irányított sztálinista-kommunista diktatúrában a parlamenti választás egy nagy színjáték. A parlamenti munkáról nem is beszélve: a képviselők eddig ugyanis mindent megszavaztak. Sok munkájuk éppenséggel nincs, mert a parlament évente csak kétszer-háromszor ül össze. A valódi hatalom az ifjú diktátor, Kim Dzsong Un és szűk körének a kezében van. Így ők mondják meg azt is, hogy melyik gombot kell megnyomni a parlamentben.
Kim ezentúl akár házon belül is intézkedhet, hiszen a megannyi magas rangú állami, pártbeli és katonai vezetői tisztsége mellé tegnap egy újabbat is szerzett: parlamenti mandátumot. Az ország ifjú vezére a kínai határhoz közeli térségben, a 111-es körzetben indult a képviselői helyért. Az ottani babona szerint a 111-es szám szerencsét hoz. Kim valószínűleg nem a szerencsére alapozta bejutását a parlamentbe: ő biztosra ment, hisz maga hagyta jóvá a választási listát, amelyre eleve a szerencsések kerültek fel.
A 111-es körzetet felölelő terület több okból is fontos az országban. Egyrészt azért, mert állítólag ott született a diktátor apja, Kim Dzsong Il, másrészt a nagyapja, a kommunista állam- és dinasztia alapító Kim Ir Szen a térségben küzdött partizánként a japán megszállók ellen. Ezt az állítást azonban külföldön sokan hazugnak tartják.
A fiatal Kim – amint azt a parlamenti bevonulása is bizonyítja – mindent megtesz hatalma kiterjesztéséért, megszilárdításáért és fenntartásáért. Arra is több bizonyíték utal, hogy célkitűzései megvalósításában az eszközökben sem válogat. A lehetséges vetélytársai és ellenfelei közül már többet kivégeztetett. Tavaly decemberben egyik leghűségesebb pártfogóját (nagynénje férjét), Dzsang Szong Teket gyilkoltatta meg.
Az új parlamenttől tehát semmilyen változást nem lehet várni ebben a szigorúan centralizált országban, ahol a kevésbé veszélyes politikai ellenfeleket, nem gyilkolják meg (azonnal), hanem munka- vagy büntetőtáborokba zárják, s ott kegyetlen körülmények között tartják őket, ami sok esetben a halálukat okozza.
A választásnak ugyan nem volt politikai tétje, mégis nagy figyelemmel kísérték külföldön, hisz világpolitikailag nagyon fontos körzetben kezdi meg működését az új parlament. Észak-Korea ugyanis rendszeres szereplője a nemzetközi híreknek. Főként fenyegetéseivel, rakétakísérleteivel, atomrobbantásaival, a politikai elit és a lakosság életszínvonala közötti óriási különbségekkel, a rendkívül súlyos és kiterjedt szegénységével, a folyamatos élelmiszerhiánnyal, s éhínséggel vonja magára a világ figyelmét. Atomfegyvereit gyakran használja zsarolásra, fenyegetésre, hogy a külföldi kormányoktól kicsikarjon valamilyen engedményt vagy segélyt. Az elmúlt években (különösen amióta az ifjú vezér irányít) történtek óvatos gazdasági reformok, de az ország továbbra is nemzetközi segélyszállítmányokra szorul. Mindazonáltal a saját útját járja, amelynek lényege az önerőből történő boldogulás.
