Körkérdésünk is azt mutatja, hogy nem megfelelő – nyilván az egészségre is ártalmas – ivóvizet fogyaszt fél Vajdaság. Ugyanis a kérdésre, hogy iszik-e csapvizet, a megkérdezetteknek valamivel több, mint a fele (54,5%) adott igenlő választ. A válaszadók 37,5%-a ásványvizet, illetve palackozott vizet fogyaszt, míg 8%-a rendelkezik házi szűrőberendezéssel. Lesújtó adatok. De mindezt már tudjuk. Elég rég óta. Gondoljunk csak arra, hogy hány választási kampányrendezvényen ígértek már nekünk egészséges ivóvizet a politikusok.
A problémával akkor kezdett intenzívebben foglalkozni a közvélemény, amikor szóba került Szerbia EU-s csatlakozása. Mikor megtudtuk, hogy milyen szabványoknak megfelelő ivóvizet kell biztosítani egy tagországi polgárnak. A jelenlegi és az EU-s szabványok közötti adatok pedig sok esetben drasztikus eltérést mutatnak. Az EU-ban már nem lehet klórral fertőtlenített, helyenként negyven évnél is régebbi, azbesztcsöves vezetéken keresztül biztosítani az ivóvíz-ellátást, amelynek literjében a fejlett világban megengedett 10 mikrogramm helyett nálunk 150–250 mikrogramm arzén található. De nagyobb a víz vastartalma is, több benne a szerves anyag, a mangán, az ammónia, a bór, a nátrium, a mangán, a lúgok…
A legkritikusabb régiók között van Észak- és Közép-Bánát, valamint Bácska nyugati és déli része. Vajdaságban az elkövetkező 10 évben több mint ötmilliárd eurót kell költeni a szennyezett vízfolyások szanálásra és az ivóvíz minőségének javítására, jelentette ki a minap Slobodan Puzović tartományi környezetvédelmi titkár. Ehhez már „csak” a rávaló, no meg a politikai akarat hiányzik. Lehet, hogy ez utóbbi valakinek furcsán hangzik, de sajnos nálunk még (mindig) a politikusok döntik el azt, hogy melyik beruházást hol, kivel és hogyan is lehet megvalósítani.
|
Iszik-e csapvizet?
Szavazatok száma: 621 |
Ebből a hozzáállásból lett elege a nagybecskereki polgároknak, akik szombatonként tiltakozó megmozdulásokkal próbálják felrázni a közvéleményt, meggyőzni az embereket arról, hogy az egészséges ivóvíz biztosítását ne a politikusoktól várják, hanem azt a szakemberekre bízzák inkább. Mert a közel három évtizede evidens ivóvíz-problémát az egymást váltogató hatalmak nem oldották meg. A politikusok mostani hozzáállását hűen tükrözi, hogy – a civilek követelése ellenére – a helyi hatalom nem szándékozik nyilvános vitát nyitni a problémáról. A választási kampányra hivatkozva pedig nyilván a városi képviselő-testület ülését sem fogják összehívni márciusban.
A Béga menti városban a tartományi egészségügyi felügyelőség 2004-ben a magas arzénmennyiség miatt betiltotta a vezetékes víz használatát. Annak ellenére, hogy az önkormányzat az elmúlt tíz év alatt két szerződést is aláírt a vízgyár építéséről, jelenleg újra a kezdeténél tart a probléma megoldása. Már abban sincs egyezség, hogy egyáltalán hogyan lehetne a legcélszerűbben egészséges ivóvizet biztosítani a vidéken élőknek.
Két évvel ezelőtt voltak a legközelebb a probléma megoldásához, amikor is az akkori (demokrata-ligás) hatalom 25,6 millió eurós szerződést kötött az esseni WTE Wassertechnik társasággal a vízgyár építéséről. Érvényes szerződésről van szó, de a németek nem foghattak munkához az új (haladó-szocialista) önkormányzati hatalomnak a szerződéssel kapcsolatos kifogásai miatt. Megindokolásuk szerint az állami revizornak kell kivizsgálni a korábbi hatalom által kötött szerződés vitás részleteit. Nem túl meggyőzően hatott a polgármester, amikor nemrég bejelentette, hogy az állami vizsgálószerv elfoglaltsága miatt lemondják a szerződés felülbírálását. Lényeg, hogy a jelenlegi hatalomnak nincs szándékában teljesíteni a szerződésben foglaltakat. A németek „viszonzásul” pedig bejelentették, hogy szerződésbontás esetén több millió eurós kártérítést követelnek.
Egyes vélemények szerint a nagybecskereki csapvíz fogyasztása a kellemetlen íze mellett komoly egészségügyi problémákat is okoz(hat), amiről azonban nincsenek megbízható adatok. Más vélemények szerint viszont több ezer éves vízről van szó, amelyet a vidéken élők eddig is fogyasztottak – káros következmények nélkül. Az már viszont tény, hogy a legnagyobb bánáti város lakói a palackozott víz legnagyobb fogyasztói lettek az országban. Számítások szerint naponta húszezer eurót, az elmúlt egy évtized alatt pedig hetvenmillió eurót költöttek palackozott víz vásárlására. Nyilván vannak olyanok, akiknek Nagybecskerek igazi kincsesbánya.
Nyitott és sokat vitatott kérdés az is, hogy mennyibe kerül(ne) majd a vízgyárból kapott víz. A vízgyár ellenzői szerint túl magasak lesznek majd a vízszámlák, a nagybecskerekiek pedig majd nehezen szoknak le arról, hogy a csapvízzel locsolják a kertet, és autót mossanak vele. A németek (még tavaly elkészítették a beruházási tervet) viszont azt ígérik, hogy a vízgyár befejezése után (három év múlva) legalább 15 évig egészséges ivóvizet biztosítanak, köbméterenkénti 0,34 eurós díjszabással.
