A választási kampány némiképp rányomta bélyegét az idei kopaoniki üzleti fórumra. Ivica Dačić kormányfő nyitóbeszéde ezt tréfás hangnemben szóvá is tette. „Talán jobb lenne, ha a fórumot ősszel tartanánk meg, miután véget ér a választási kampány és megalakul az új kormány” – mondta. A választási kampányba illő, viccelődő stílusú megnyitóbeszédből azonban a kellő komolyság hangneme sem hiányzott. A kormányfő szót ejtett a Szerbiát érintő legidőszerűbb gazdasági vonatkozású kérdésekről: a leköszönő kormány által elért eredményekről, a várható új beruházásokról, a Déli Áramlat szerbiai szakaszának megépítését akadályozó problémákról, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokról. Dačić egyetértett Aleksandar Vlahovićtyal, a fórumot szervező Szerbiai Közgazdászok Szövetségének elnökével, hogy a tervezett reformok sikeres véghezviteléhez széles társadalmi megegyezésre van szükség a gazdasági és a politikai élet összes szereplője között, de hozzátette: az a fő kérdés, hogy ez az egyetértés milyen módon alakul ki.
„Ha megkérdezném, ki van a változások mellett, mindenki azt mondaná, hogy támogatja; ám ha a kérdést úgy tenném föl, hogy olyan változást akarnak-e, amelynek során maguknak is meg kell változniuk, akkor már kevesebben lennének a változások mellett – jegyezte meg a kormányfő. A fórum nyitónapján fölszólalt Jorgovanka Tabaković, a Szerbiai Nemzeti Bank elnöke is, aki az elővigyázatos monetáris politika folytatásáról biztosította a jelenlévőket. Az új kormányra váró reformokkal kapcsolatban a legnyíltabb hangnemben Pavle Petrović, a Szerbiai Költségvetési Tanács elnöke beszélt, aki szerint a költségvetési helyzet stabilizálásához a közvállalatok helyzetének a rendezése mellett elengedhetetlen a nyugdíjreform is. Ez többek között azt jelentené, hogy tovább növelnék nyugdíjkorhatárt és „büntetnék” az idő előtti nyugdíjba vonulást.
A „szerb Davosnak” is nevezett tanácskozáson az állam, a gazdasági szféra, a diplomácia, valamint gazdasági elemzők és szakemberek képviseltetik magukat. Kopaonikon most mindenki jelen van, aki számít, aki szereplőként döntéshozó vagy elemző befolyással bír a szerbiai gazdaság helyzetének alakulására.
DÉLI ÁRAMLAT ÉS IMF
Ivica Dačić kormányfő szerint a Déli Áramlat szerbiai szakaszának kivitelezésében a jelen pillanatban az állami jótállások megoldatlan kérdése a legfőbb akadály. A kormányfő szerint a szerbiai szakasz megépítése csaknem 2 milliárd eurós költséggel jár, a Szerbiára eső rész ebből 49 százalék. Nem erre az egész összegre kell azonban az állami jótállás, a garancia a szerbiai szakaszt kivitelező közös szerb–orosz vállalat megalapításához szükséges, és arról a biztosítékról, amelyet Oroszországnak adunk, hogy a Déli Áramlat megépítésébe felhasznált orosz hitelt visszatéríti Szerbia. Dačić szerint jelenleg a legnagyobb nehézséget a gázvezeték szerbiai szakaszának megépítésében nem az ukrajnai helyzet jelenti, hanem az, hogy az előrehozott választások miatt nem működik a szerb parlament.
A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott tárgyalások során szintén az előrehozott választások fékezik az érdemi döntéshozatalt. A kormányfő szerint még nem jött el az ideje az IMF-fel való tárgyalásnak, ez a megalakuló kormánynak a feladata lesz
KÉTSZÁZ KILOMÉTERES SEBESSÉGGEL
Dačić a megvalósításra váró legfontosabb projektumok között említette a szerbiai energetikai és bányászati helyzet rendezését, a Déli Áramlatot, a Belgrád víziváros projektumot, a fővárosi metróvonalat, valamint a Belgrád–Budapest gyorsvasutat. „Azt mondták, hogy elment az eszem, amikor bejelentettem, hogy ezen a vasútvonalon kétszáz kilométeres óránkénti sebességgel közlekednek majd a vonatok” – emlékezett vissza Dačić, aki a magyar kormányfővel beszélt erről a befektetési lehetőségről először. „Az ő kezdeményezésükre Orbán Viktor magyar kormányfő hívott fel, és megkérdezte tőlem, hogy támogatjuk-e mi is azt az ötletet, amelyről ő egyeztetett a kínaiakkal a Budapest–Belgrád vasútvonal megépítésével kapcsolatban. Én azt válaszoltam, persze, hogy támogatjuk. Csak egy bolond, mondta volna, hogy nem támogatja” – emlékezett vissza a szerb kormányfő. Később, amikor Bukarestben találkozott a kínai delegáció vezetőjével, aki megkérdezte tőle, hogy mekkora a vonatok átlagsebessége a szerbiai vasutakon, akkor ezt felelte: „Ezt is megtudakoltam, 42 kilométer óránként, mondtam én. Hát jó, valamivel jobb, mint Észak Koreában, ahol 40 kilométer óránként, felelte erre.”
Azóta – mondja a kormányfő – a kínaiak szinte minden héten valamilyen tanácskozásra hívják Kínába, aminek a választási kampány miatt jelenleg nehéz eleget tenni.
NYUGDÍJREFORMRA VAN SZÜKSÉG
Az első napon a reformok szükségességéről szólva Pavle Petrović, a Szerbiai Költségvetési Tanács elnöke ütötte meg a legkeményebb hangot. Szerinte 2009 és 2013 között a szerb állam nem folytatott kellőképpen szigorú költségvetési politikát. Ennek egyik eredménye, hogy a négy év során a GDP-arányos szerbiai államadósság 30 százalékról 60 százalékra, vagyis a kétszeresére nőtt, miközben a térség országaiban átlagosan csak 17 százalékkal lett magasabb a közadósság. Ehhez többek között az vezetett, hogy a szóban forgó négyéves időszakban a költségvetési hiány Szerbiában átlagosan 1,5 százalékkal volt magasabb, mint a régió többi országában.
Az államháztartási helyzet rendezéséhez Petrović szerint csökkenteni kell a költségvetési kiadásokat, folytatni kell a megkezdett reformokat, a közvállalatok szerkezetátalakítását végre kell hajtani, és a szerbiai bankrendszerben is meg kell tenni a szükséges lépéseket. Elengedhetetlen a nyugdíjreform is. Ez többek között az jelentené, hogy tovább növelnék nyugdíjkorhatárt és különféle rendelkezésekkel „szankcionálnák” az idő előtti nyugdíjba vonulást.
LEKÉSHETJÜK A VONATOT
Tony Verheijen, a Világbank szerbiai irodájának vezetője szerint Szerbia már nem választhat a reformok végrehajtása és azok elodázása között, ezt ugyanis nem engedi meg az ország rossz költségvetési helyzete. „A Világbank szemszögéből Szerbiának a térség vezető országává kellene válnia a reformok végrehajtása terén, nem pedig utolsóként felszállnia erre a vonatra” – mondta Verheijen.
A felduzzasztott állami szektorról kifejtette, hogy Szerbiában 800 ezer foglalkoztatott van az állami szektorban, azaz a munkaképes lakosság 26 százaléka, a közvállalatokban foglalkoztatottakat leszámítva közülük több mint 600 ezren az úgynevezett közszféra dolgozói. Verheijen szerint nincs rendjén az, hogy a költségvetésből sokat elkülönítenek az állami szektorban foglalkoztatottak bérére, és az a módszer sem helyénvaló, ahogyan ezeket a béreket elszámolják.
