2024. március 29., péntek

Venezuela tüntet, nem karneválozik

Karneváli ünneplés helyett inkább továbbra is tüntetésektől hangos Venezuela, ahol egyre többen követelik Nicolás Maduro elnök és kormánya távozását. A február 12-én egy vidéki városban kezdődött demonstráció időközben több településre terjedt ki, ráadásul a tömegmegmozdulások sok helyütt erőszakba torkolltak. Ilyen széleskörű tüntetéssorozatra 2002 óta nem volt példa a hatalmas kőolajtartalékokkal rendelkező dél-amerikai országban.

A kormányzó elit távozását követő ellenzékiek és diákok a főváros, Caracas több negyedében is rendszeresen az utcára vonulnak.

A tüntetők sokfelé barikádokat emeltek, az ellenük kivezényelt biztonsági erőket gyakran Molotov-koktélokkal és kövekkel dobálják, amire a rohamrendőrök könnygázgránátokkal, gumilövedékekkel és vízágyúkkal válaszolnak.

A politikailag és szociálisan is megosztott Venezuelában azonban már nem csak az ellenzék tiltakozik. A tavaly áprilisban megválasztott Maduro támogatói szintén tömegesen vonulnak az utcára, ahol már többször összecsaptak az ellenzékiekkel. A tüntetéseken elszabadult erőszakban és a tiltakozók közötti összetűzésekben már csaknem húszan meghaltak (más források szerint legalább ötvenen), több százan pedig megsérültek. A rendőrség és a tüntetők egymást vádolják az elharapódzott erőszakért.

A hatóságok az utóbbi három hétben több mint ötszáz embert tartóztatott le, de többségüket már elengedték. Leopoldo López, a radikális ellenzéki Népi Akarat (VP) párt vezetője továbbra is rács mögött van. A hatalom erőszakra való felbujtással és terrorizmussal vádolja.

A Human Rights Watch ismert nemzetközi jogvédő mozgalom szerint a hatóságok gyakran alkalmaztak „túlzott és jogtalan erőszakot” a tüntetőkkel szemben. Az Amnesty International emberjogi szervezet ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány elnémítja a bírálók hangját. Az állami média például nem számolhat be a demonstrációkról.

A tüntetések a kolumbiai határ közelében, Táchira tartomány fővárosában, San Cristóbalban kezdődtek, amely Caracastól 660 kilométerre délnyugatra fekszik. A tiltakozást egy diáklány megerőszakolása és a rendkívül rossz közbiztonság váltotta ki, de az elégedetlenségi hullám később átterjedt az ország más térségeire is. San Cristóbalban heves összecsapások voltak a főként diákokból verbuválódott tüntetők és a rohamrendőrök között; a helyzet lecsillapítására a kormány több ezer katonát vezényelt a térségbe.

A diákokhoz később többen csatlakoztak, köztük ellenzékiek is, akik már nem csak a kiterjedt bűnözés, hanem az áruhiány (alapvető közfogyasztási cikkek „eltűnése”) és a drágaság ellen tüntetnek. (Az infláció Maduro tavalyi hivatalba lépése óta 56 százalékkal nőtt.) A csapnivaló egészségügyi rendszer megváltoztatása és az oktatás minőségének javítása szintén a követeléseik között szerepel, ahogyan – a korruptnak és populistának tartott – Maduro lemondása, valamint a demonstrációkon őrizetbe vett személyek szabadon engedése. Az elnök fő politikai ellenfele, az ellenzéki Henrique Capriles arra szólította fel a tiltakozókat, hogy tartsanak ki követeléseik mellett, s így gyakoroljanak nyomást a kormányra.

Maduro és köre az ősellenségnek tartott Egyesült Államokat sejti a tüntetések és az ellenzék mögött. A szomszédos Kolumbiára is gyanakszik. Maduro szerint Washington pénzeli azt „a fasiszta puccskísérletet”, amely ellene irányul.

Emiatt Caracas nemrég kiutasította az USA nagykövetségének három alkalmazottját. Az amerikaiak hasonló ellenlépéssel válaszoltak: nemkívánatosnak minősítettek három venezuelai diplomatát. A két ország diplomáciai háborújának lezárásához az idén kilencven éves Jimmy Carter amerikai exelnök is szeretne hozzájárulni. Ezért mielőbb Venezuelába utazna, ahol azonban csak áprilisban fogadnák. Utazásának kettős célja is lehet: a békéltetés a két ország, valamint a közvetítés Maduro és a helyi ellenzék vezére, Capriles között.