Horgászkörökben az utóbbi időben gyakran elhangzott, hogy az enyhe tél megkímélte a halat, és az jobb erőnlétben, tömegesebben láthat neki a tavaszi és a nyár eleji ívásnak. A magyarázat mindaddig logikusnak tűnt, míg a halszakértők, némi fenntartással ugyan, ki nem mondták: Aligha!
Nincs szándékunkban szidni őket, mert nem osztoznak derűlátásunkban. Ehelyett különböző forrásból, más-más adatközlőnél néztünk utána a dolognak. Nagyjából a következőről van szó...
Leginkább a tág hőmérsékleti határértékek között élő, a hőmérsékleti változásokra kevésbé érzékeny (eurytherm) fajoknál – szűkebb pátriánk területén ilyenek élnek – lép fel egy kedvezőtlen jelenség enyhe telek következtében.
De kezdjük az elején... Halainknál az ivartermékek képződése és fejlődése már az ősz folyamán megkezdődik. Ez a folyamat egészen a kemény tél beálltáig, tehát a víz nagyfokú lehűléséig tart. Ekkor a folyamat leáll, és mindaddig szünetel, amíg hideg van, és csak a víz tavaszi felmelegedésével folytatódik, majd az ívással ér véget. A gondok, mármint halaink gondja, akkor kezdődik, amikor enyhe a tél, és a víz nem hűl le annyira, hogy a szünet beálljon.
Egyes szakemberek szerint a szakadatlan érés következtében az ikraszemeken nem alakulnak ki az ún. termékenyítési pontok. Emiatt az ikraszem nem termékenyül meg még akkor sem, ha az íváshoz minden egyéb feltétel megvan.
Hogy a halnak milyen hideg vízben és mennyi ideig kell maradnia ahhoz, hogy megtermékenyíthető ikra képződjön szervezetében, kifejezetten fajfüggő. A szakemberek nagy általánosságban +5 foknál hidegebb vízben eltöltött két-három hétről beszélnek.
A helyzetet tovább bonyolítják a hideg vizekben élő, szűk hőmérsékleti határértékekhez szokott halfajokkal kapcsolatos észrevételek. Ezen fajok esetében ugyanis nem a hőmérséklet ingadozása indítja/szünetelteti az ikraérést. Náluk a nappalok és éjszakák hossza, a víz kémtartalma, és a bölcsőringató folyó vízhozama szabályozza ezt a folyamatot. Van egy sanda gyanúnk, hogy mindez nem fejezhető ki képlet formájában. És ami méginkább elbonyolítja a dolgot: nem kizárt, hogy a hideg vizek halaira kihatással levő körülmények a tájainkon élő halakra is hatással vannak.
A sok találgatás és feltételezés mellett gyakorlati dolgokat is illik felvonultatni. Konkrétan a ritka és veszélyeztetett mocsári fajok szaporítása során tapasztaltakról van szó. A lápi póccal folytatott kísérletek során történt, hogy a megfelezett raj laboratóriumban, szobahőmérsékleten tartott egyedeinek ikrája nem termékenyült meg, míg a szabadban, zimankóban áttelelőké igen. Éppen ezért a szakemberek nagy figyelmet szentelnek a természetes körülmények utánzásának. A mesterséges szaporításban ugyanis minden természetes.
Halaink, különösen a hullámtéren ívó fajok idei gyenge szaporodási esélyeit tovább fokozza, hogy igen kicsi, és napról napra kisebb a tavaszi nagyvizek valószínűsége.
