Bő két héttel a március 16-i rendkívüli parlamenti választásokat megelőzően lapunk kétrészes sorozatban mutatja be a Vajdasági Magyar Szövetség választási listájának első hat jelöltjét. Ezúttal Fremond Árpáddal, Pék Zoltánnal és Vicsek Annamáriával ismerkedhetnek meg az olvasók. Nem csak arra igyekeztünk választ kapni, hogy a képviselőjelöltek eddigi életük során mivel foglalkoztak, vagy hogy milyen célokért szállnának síkra a Szerbiai Képviselőházban, hanem azt is igyekeztünk kideríteni, mivel töltik szabadidejüket, milyen hobbinak hódolnak.
FALURÓL A FALVAK EMBERÉÉRT
A VMSZ mezőgazdasági megbízottja, Fremond Árpád, 1981-ben Topolyán született és Pacséron nőtt fel. Általános iskolai tanulmányait Pacséron végezte, majd ezt követően Topolyán, a Mezőgazdasági Középiskolában, állat-egészségügyi technikusi szakon folytatta tanulmányait. A Zombori Tanítóképző Kar Szabadkai Tagozatán diplomázott, mesterdiplomát pedig két évvel ezelőtt szerzett a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon. Első munkatapasztalatát a tanügyben szerezte.
Nős és családapa, Ádám fia a napokban lesz féléves. Felesége, Fremond (Kollár) Mónika, némettanárként dolgozik a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumban. Legnagyobb hobbija a galambászat és szívesen megy vadászni is, ha ezt ideje megengedi. Árpád a Vajdasági Magyar Szövetség-Pásztor István elnevezésű lista negyedik jelöltje.
– A Vajdasági Magyar Szövetség tagja 2000 nyara óta vagyok, vagyis immár közel tizenöt éve tevékenykedem aktívan a legnagyobb vajdasági magyar párt színeiben. A demokratikus rendszerváltást követően 2001-ben a Vajdasági Magyar Ifjúság civil szervezetben kezdtem el aktívan dolgozni, valamint ezzel párhuzamosan tagja voltam a VMSZ Ifjúsági Bizottságának is. Alapítója vagyok a VMSZ Ifjúsági Fórumának, amely hivatalosan 2006. június 30-án alakult meg. Még abban az évben megválasztottak a VMSZ Topolyai Körzeti Ifjúsági Szervezetének elnökévé, ezt követően pedig szóvivőként is tevékenykedtem a VMSZ Ifjúsági Fórumában, amelynek elnökévé 2007. március 16-án választottak meg. Ebből a tisztségből képviseltem a pártban a harminc évnél fiatalabb tagokat. Immár tizenkét éve képviselő vagyok a pacséri helyi közösségben. Köztársasági képviselővé először 2008-as parlamenti választásokon választottak meg. A választópolgároknak és a VMSZ-nek köszönhetően 2012-ben ismét mandátumhoz jutottam. Miután 2008-ban csatlakoztam az addigi három képviselőhöz, egyik legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy csapattagként részt vegyek az általuk megkezdett munkában. Fő feladatom a mezőgazdasági termelők képviselete lett, hisz falun nőttem fel, mezőgazdasági középiskolába jártam és dolgoztam is az említett ágazatban. A második mandátumban 2012-től is tagja voltam a parlament mezőgazdasági bizottságának. Munkámban igyekszem felhívni a figyelmet az ágazatban rejlő lehetőségekre, valamint megoldásokat találni a terepen felmerülő problémákra – foglalta össze eddigi pályafutását Árpád.
Azt mondja, ha a polgárok szavazata ezt lehetővé teszi és ismét bekerül a parlamentbe, akkor a VMSZ választási programjában megfogalmazott célokat képviselné. A mezőgazdasági termelők mindennapi problémáinak a megoldása mellett elsősorban a biztos és tervezhető támogatáspolitikai megtartásáért, a nyugdíj- és egészségügyi biztosítás körüli problémák megoldásáért, a falugazdász hálózat további fejlesztésééért, valamint a „fekete gyémánt”, azaz a termőföld megőrzéséért szállna síkra. Itt fontosnak tartotta emlékeztetni arra, hogy a Stabilizációs és Társulási Megállapodás értelmében 2017 szeptemberétől az Európai Unió állampolgárai ugyanazok a feltételek mellett vásárolhatnának termőföldet Szerbiában, mint a hazai állampolgárok. A VMSZ álláspontja szerint a következő parlamenti ciklusban úgy kellene módosítani a földtörvényt, hogy mégse lehessen korlátozásmentes a külföldi állampolgárok számára a termőföldszerzés.
TŰZKÖZELBŐL POLITIZÁLNI
A lista ötödik jelöltje, Pék Zoltán, 1962-ben született Zentán. Az általános iskolát követően azonnal a pénzügy és a gazdaság felé fordult, középiskolában pénzügy szakon diplomázott, egyetemi tanulmányait pedig a Szabadkai Közgazdasági Karon közgazdász – informatikai rendszertervező szakon fejezte. Első munkatapasztalatait a zentai Közgazdasági Középiskolában szerezte tanárként.
Egy év után váltott és a zentai Vajdasági Bankban helyezkedett el, először gyakornokként. Az évek során céltudatosan haladt előre a ranglétrán, mígnem végül 2008-ban a bank lakossági részlegének igazgatójává nevezték ki. Ugyanabban az évben a VMSZ színeiben indult a helyhatósági választásokon és a jó választási eredménynek köszönhetően két évig, 2010 februárjáig, Zenta polgármestere volt. A község első emberének székéből a banki szektorba tért vissza, 2012-ben azonban ismét a politika mellett tette le a voksát és a VMSZ köztársasági képviselőjelöltjeként indult a választásokon és be is jutott a köztársasági parlamentbe. A párt frakciójában a pénzügyi és a gazdasági kérdésekért volt felelős.
Lánya, Sára Borbála, tizenegy éves, fia, Zalán, pedig nyolcéves. Felesége magyar szakos tanárként Zentán dolgozik. A képviselőjelölt elárulta, hogy családjában mindenki kicsit sportbolond, valamint nagy természetjárók. Zoltán szabadidejében amatőr szinten aktívan tekézik, másik hobbija pedig a sporthorgászat és a vadászat. Ugyanakkor régi, legnagyobb szerelme a méhészet, erre azonban sajnos ma már nincsen ideje.
– Ha a március 16-i választásokat követően ismét bekerülök a parlamentbe, továbbra is a pénzügyek és a gazdaság területén leszek aktív. Remélem, hogy a VMSZ listájáról legalább öten bejutunk a képviselőházba. Persze az lenne a legjobb, ha hat, vagy még több képviselő politizálhatna a VMSZ színeiben. Ami magát a parlamenti munkát illeti, azért kívánunk küzdeni, hogy a magyarlakta vidékek tekintetében minél több pénzt lobbizunk ki az infrastrukturális beruházások számára. Eddig nem sok pénz érkezett, pedig erre azért lenne szükség, mert a beruházók számára a kiépített infrastruktúra a vonzó, a beruházók pedig új munkahelyeket jelentenek. Lassan nyílik a kapu Európa felé, és ha ennek függvényében egyre több beruházó érkezik Szerbiába, akkor a magyarlakta területek csakis fejlett infrastruktúrával lehetnek versenyképesek. Persze, ha a következő ciklusban sikerülne megoldanunk Vajdaság pénzelését, akkor a nagyberuházásokra előirányzott háromhetedből az infrastrukturális beruházások is megvalósulhatnának, méghozzá a tartomány egész területén. Úgy vélem, hogy a következő négy évnek ez lesz az egyik legnagyobb kihívása. A Vajdaság pénzeléséről szóló törvénynek is meg kellene végre születnie, hiszen abban is ki lehetne térni erre a területre. Ezek azok a dolgok, amelyek miatt a VMSZ kormánypárt kíván lenni. Közel szeretnénk lenni a „tűzhöz”, hogy meghallgassák véleményünket és pozitív ötleteinket. Ezért van szükség arra, hogy minél több képviselővel legyünk jelen a parlamentben, hiszen minél többen vagyunk, annál nagyobb a súlyunk és később annál nagyobb lesz az a mozgástér, amelyen ügyesen egyensúlyozva kieszközölhetjük a vajdasági magyarság számára fontos dolgokat – vázolta fel a terveket Zoltán.
AZ OKTATÁS AZ ALAP
Vicsek Annamária, a VMSZ listájának hatodik jelöltje, Szabadkán született, de Újvidéken nőtt fel. A középiskolát még a tartományi székvárosban fejezte, ezt követően pedig Budapesten folytatta tanulmányait. Ott a gyógypedagógia-logopédia szak elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem speciális pedagógia szakán szerzett mesterdiplomát.
A diplomázást követően hat évig a VII. kerületi speciális óvodai csoportban dolgozott logopédusként súlyosan beszédhibás gyermekekkel. Ezt követően szintén hat évig és szintén Budapesten a VII. kerületi Nevelési Tanácsadó munkatársa volt. 2006-ban költözött haza Újvidékre, ahol 2007-ben a Vajdasági Pedagógiai Intézet külső szakmunkatársaként kezdett el dolgozni. Akkreditált szakmai továbbképzéseket tartott pedagógusoknak. Az intézetnek 2010 óta állandó munkatársa. Elsősorban a vajdasági kisebbségi oktatás minőségének a javításával foglalkozik. Emellett az újvidéki magyar oktatás projektum keretében szabadidős foglalkozásokat szervez a székvárosban élő magyar gyermekeknek. 2012 óta ezek a foglalkozások a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban működnek.
Annamária két gyermek édesanyja, a harmadik osztályos Hektoré és a negyedik osztályos Orioné. Amikor arról kérdezzük, hogy mivel tölti szabadidejét, vagy milyen hobbinak hódol, Annamária elneveti magát és elmondja, hogy szabadideje nem igazán van. Ha esetleg mégis van néhány kitöltetlen órája, akkor vagy saját gyermekeivel foglalkozik, vagy szervezi a foglalkozásokat. Vagyis egy tipikus dolgozó nő, aki nem engedhet meg magának hobbit.
A VMSZ jelöltjeként már 2012-ben is megpróbált bejutni a köztársasági parlamentbe, ez azonban akkor nem sikerült. Ha ezúttal sikerülne, akkor elmondása szerint mindenféleképpen a szociális problémák orvoslásának a területén lenne aktív.
– A szociális területnek csupán töredéke az oktatás, illetve annak megerősítése. Ugyanakkor, ha erős az oktatás és arra épülő rendszer, akkor a szociális problémák is csökkenthetőek. Az oktatási, egészségügyi, valamint szociális hálózat erősen összefüggnek egymással. Az oktatás terén a minőségbeli különbségeket tartom komoly problémának: falun, kisebb településen nem ugyanolyan minőségű az oktatás, mint a városokban. Ez nem csak a tanárok képzettségére, vagy az iskolák infrastruktúrájára vezethető vissza. Számos olyan tényező van, amely tulajdonképpen a család oktatási megalapozottságából indul ki. Ha egy komoly szociális problémákkal küszködő családból jövő gyermek tanulmányi esélyeit összehasonlítjuk egy erős családi háttérrel rendelkező gyermek esélyeivel, akkor óriási különbségeket figyelhetünk meg. Ez lenne az egyik terület, amelyen racionalizációra és a családok összekötésére lenne szükség. A családokat az oktatással kell összekötni. Az inklúzió kérdésköre is hatalmas probléma, hiszen az a gyakorlatban nem mindig úgy működik, ahogyan azt az oktatási törvény meghatározza. A pedagógusok jelentős nehézségekkel küszködnek a sajátos nevelési igényű gyerekeknek a megsegítése során, hiszen nincsenek meg a feltételek, amelyek mellett az inklúzió jól működhetne – részletezte Annamária.
