2024. április 17., szerda

Ismét napirenden a munkatörvény módosítása

A szakszervezetek tizenöt dinárral növelnék a minimális órabért

Ismét középpontba került a munkatörvény módosítási tervezete, amely az előrehozott választások előtt nagy vihart kavart a szakszervezetek körében. Tegnap tartotta meg harmadik ülését a szóban forgó törvény módosítási tervezetét előkészítő munkacsoport, amelyen végre már eljuthattak azoknak a konkrét kérdéseknek a megvitatásáig, amelyek miatt a szakszervezetek képviselői korábban határozottan elutasították a munkatörvény-tervezet elfogadását, és Saša Radulović akkori gazdasági miniszter lemondását követelték. A törvénytervezet előkészítésében részt vevő reprezentatív szakszervezetek, úgy tűnik, most nagyobb kompromisszumkészséget mutatnak. Hajlandók engedni a végkielégítések kifizetésének, a meghatározott idejű munkavégzésnek és a bér meghatározásának a vitatott kérdéskörökben.

A munkacsoport tegnapi ülése előtt ezekről a megegyezésre hajló tárgyalási kiindulópontokról Zoran Mihajlović, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének (SZÖSZSZ) alelnöke számolt be. A végkielégítéssel kapcsolatban a két reprezentatív szakszervezet – szavai szerint – a következő állásfoglalásra jutott:

– Mi egyetértünk azzal, hogy a végkielégítést csak azon munkaévek után kelljen kifizetni, amelyeket a munkavállaló az utolsó munkaadójánál töltött el, de az összeget ne úgy határozzák meg, ahogy a munkaadók javasolják – alapbérrel számolva az ott töltött munkaévek után járó pénz egyharmada –, hanem azt követeljük, hogy az adott munkás adott munkakörben kapott átlagjövedelmének az egyharmada legyen a kifizetendő összeg.

A két reprezentatív szakszervezet – Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége (SZÖSZSZ) és a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet (FEÁSZ) – Mihajlović elmondása szerint abba is hajlandó belemenni, hogy a meghatározott időre alkalmazott munkás szolgálati idejét egyről két évre hosszabbítsák meg, de azzal a feltétellel, hogy építsenek olyan fékeket a munkatörvénybe, hogy azt végeláthatatlan ideig ne hosszabbítgathassák, vagyis hogy a munkavállalót minél előbb határozatlan idejű munkavégzői státusba kerüljön.

– Javasolni fogjuk, hogy az állandó jelleggel működő cégekben a meghatározott idejű munkavégzésű státus az össz fogalkoztatottak legföljebb 20 százalékára terjedhessen ki – mondta Mihajlović.

Az újonnan alapult vállalatok működésének első két évében még nem vezettetnék be ezt a megkötést.

A két reprezentatív szakszervezet javaslatai között szerepel egy teljesen új bérmeghatározási rendszer is. Azt szeretnék elérni, hogy a minmálbér – amelyről évente egyszer döntetnének – ne lehessen alacsonyabb a minimális fogyasztói kosár 70 százalékánál. (Decemberben a minimális fogyasztói kosár értéke 33 919 dinárt tett ki.)

A két szakszervezet azt javasolja, hogy a minimális órabér összegét 115-ről 130 dinárra növeljék. Ez megközelítőleg 22 300 dináros minimálbért eredményezne. Arra az újságírói kérdésre, hogy ebbe beleegyezik-e a Munkaadók Uniója, azt felelte, „legutóbb sem egyezett bele”, és hogy „ők még ennél is kevesebbet adnának”.

– A minimálbér olyan tétel, amelyet azoknál a vállalatoknál fizetnek ki, és ki is kell fizetni, amelyek üzleti problémákkal küzdenek. Nálunk Szerbiában, úgy látszik, minden munkaadó vállalata üzleti problémákkal küszködik, és mindegyikük csak a minimálbér kifizetésére törekszik – jegyezte meg a SZÖSZSZ alelnöke.

Zoran Mihajlović egyetlen olyan kérdéskört említett, amelyben a szakszervezetek nem hajlandók a kompromisszumra: ez a kollektív szerződés kiterjesztett hatáskörének kérdése.

Újságírói kérdésre, bízik-e abban, hogy gyors megegyezés születik a Munkaadók Uniójának a képviselőivel, Mihajlović azt válaszolta, hogy ez „nagyon nehéz lesz”, mivel szerinte a képviselők már két megbeszélésen viselkedtek obstruktív módon.

– Azt hiszem, nem áll érdekükben, hogy megszülessen a végleges tervezet, és a szakszervezetekre próbálják áthárítani a felelősséget – mondta.