Tavaly decemberben kiégett a regőcei kastély földszintje. Az állami védelem alatt álló épületnek a vagyonjogi perek miatt gyakorlatilag nem volt gazdája. A Sárin álló kastély ugyancsak védett épületét még a múlt század kilencvenes éveiben szétlopták. A környéken egyedül Harasztin őrizték meg az egykori kastélyt, kétségkívül azért, mert az épületben működik az óvoda és az iskola.
Regőce (Riđica) minden bizonnyal a hajdani Rég településről kaphatta elnevezését. A falu Zombortól 27, a magyar államhatártól pedig mindössze két kilométerre esik. A középkorban annak a Czobor családnak a birtoka volt a terület, amelyről Zombort is elnevezték. A település 1801-ben került Horthi és rigyiczai Kovách Imre tulajdonába a rajta álló 165 jobbágytelekkel egyetemben. Akkoriban szinte kizárólag pravoszláv szerbek lakták, de a későbbi betelepítések során a magyarok és németek kerültek többségbe. A Kovách család 200 holdas szőlőültetvényt tartott fönn, itt volt a XIX. század derekáig Magyarország legnagyobb faiskolája, és például szivargyár is működött a faluban. A szépen gyarapodó községek sorába tartozott, nem utolsósorban a földbirtokos család gondos vezetése tette azzá. A családi birtokon 1806-ban emelt kastélyt a gazda, az építést egy bajai mesterre, a terebélyes angolpark megtervezését egy cseh kertészre bízta. A fényűző kúria vendége volt például Kossuth Lajos, meg a kalocsai érsek, Klobusiczky Péter, Károlyi István gróf és sok más neves személyiség.
Az egyemeletes, késő barokk stílusban emelt kastély ugyanazt a kálváriát járta, mint a környékbeli kúriák. Az angolparkból sportpálya lett, az épület a helyi iskola tulajdonába került, amely a nyolcvanas években szerződéssel használatra átadta a mezőgazdasági szövetkezetnek, azzal a feltétellel, hogy a szövetkezet cserébe két tantermet és iskolakonyhát épít. Ebből semmi se lett, közben a szövetkezet csődbe ment, és a kastély a csődtömeg részeként magánkézbe került, a vásárló mezőgazdasági vállalat nevére lett telekkönyvezve Zomborban. A földterület viszont telekkönyvileg a szabadkai kataszteri községhez tartozik, és ezen a földterületen van az iskola által épített kézilabdapálya. A kastély tulajdonjoga körüli viszály a legfelsőbb bíróságig eljutott, ahol az iskola javára született döntés, de a bonyolult viszonyok miatt nem érvényesítheti a határozat által rá ruházott jogot. Az illetékes vagyonjogi ügyész legutóbb azt tanácsolta, hogy kezdjék előröl a pereskedést. A helyi közösség a kastély rossz állapota miatt vasrácsokat akart szerelni az ajtókra és ablakokra, de mivel nem tulajdonosa az épületnek, ezt nem tehette meg.
Így aztán egyik reggelre leégett. A helyi önkéntes és a zombori hivatásos tűzoltóknak köszönhetően csak az alsó szint, de a műemlék értékű, több mint kétszáz éves épület életveszélyessé vált. A kastélyban már régen kikapcsolták az elektromos energiát, a helyiek szerint a katasztrófát az okozhatta, hogy valaki tüzet gyújtott az épületben. A tűzoltók gyors beavatkozásának köszönhetően menekültek meg a környező épületek.
Sáripuszta, más néven Sári, Babapuszta, ma Aleksa Šantić területe a rasztinai Rédl család birtokát képezte. Ide építette nyaralóként kastélyát 1906-ban az apatini Fernbach Károly, Zombor főispánja. Az építményt gazdag angolpark övezte, ami a második világháborút követően megsemmisült. Miként a kastély is, ami a helyi mezőgazdasági birtok kezébe került, de az új tulajdonos nem viselte gondját. A múlt század nyolcvanas éveire már katasztrofális állapotba került, de akkor még előszeretettel látogatták fiatal művészek, performanszok színhelye volt, filmet is forgattak itt, aztán meg nagy hirtelenséggel szétlopták valakik, vittek minden mozdíthatót, ajtókat, ablakokat tokostól, elvitték a teljes tetőszerkezetet, meg mindent, ami fémből készült. Az állami védelem alatt álló műemlék nem egy kulturális hagyatéknak számító épület sorsára jutott, puszta falai állnak, és életveszélyes az állaga.
A Zombortól mindössze 21 kilométerre fekvő haraszti (Rasztina) is középkori település, miként az előző kettő is, és azok sorsához hasonlóan a török időben teljesen elnéptelenedett. A birtok 1780-ban került királyi adományozás nyomán az osztrák és magyar nemesi ranggal egyaránt rendelkező Rédl család sarja, Rédl József fia, Ferenc birtokába, akinek fiai a XIX. század elején úgyszintén bárói rangot nyertek. A család a rasztinai uradalom területén pompás kastélyt épített az 1900-as évek legelején, de nem sokáig élvezhették, az államosítást követően az iskola, az óvoda és a helyi sportklub költözött be az épületbe, és valószínűleg ez mentette meg az utókor számára.
A felvételeket Faragó Tivadar és Uroš Terzija készítette
