Mekkora hatással vannak a közösségi oldalak az életére?
Be kell vallanom, a világhálón „élek”, nagyon sokat kommunikálok itt az ismerőseimmel: 7%
Próbálom csökkenteni az internetezéssel eltöltött időt – már unom a semmitmondó képeket, a közhelyes idézeteket: 12%
Használom őket, úgy érzem azonban, tudok mértéket tartani: 40%
Nem teszem nyilvánossá az adataimat, nem vagyok tagja egy ilyen közösségnek sem: 36%
Most hallok először a közösségi oldalakról: 4%
A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján. A szavazatok száma: 461
Egyáltalán nem túlzó az a mondás, miszerint egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót is előidézhet. Lényegében valami ilyesmi történhetett tíz évvel ezelőtt a Harvard Egyetem híres Alpha Epsilon Phi egyetemista közösségi házának az egyik szobácskájában, miután egy lány kikosarazta, egy bizonyos Mark Elliott Zuckerberg, hogy elterelje gondolatait a hölgyről, bánatában feltörte az egyetem nyilvántartási szerverét, s az innen szerzett egyetemistafotókat feltöltötte a Facemash elnevezésű online alkalmazásra, ahol is az érintettek a későbbiekben eldönthették, hogy melyikük fotója a szebb, melyiküké a kevésbé előnyösebb. A közösségi oldal az első órájában 450 látogatót regisztrált, 22 200 oldalletöltéssel, s a vörös, göndör hajú fiatalember ekkor kapcsolt, hogy az embereket saját magukon kívül csak egy dolog érdekli még jobban: az, hogy mit is gondolnak róluk az ismerőseik. A Facemasht a Harvard vezetése ugyan leszedte, de lényegében ez adott lendületet Zuckerbergnek és társainak: Eduardo Severinnek, Dustin Moskowitznak és Chris Hughesnak, hogy néhány hónappal később elkészítsék a thefacebook elnevezésű közösségi oldalt, a jelenlegi, a világ szinte az összes országában népszerű Facebook elődjét, s egyben forradalmasította magát az internetet is. A kezdetekben thefacebook elnevezésű közösségi oldal csupán a Harvard, majd pedig a többi amerikai egyetem hallgatói számára volt elérhető, de hatására világszerte közösségi portálok nyíltak, amelyek szépen lassan benépesültek az internetezőkkel.
Magyarországon ilyen a manapság nyögvenyelősen ugyan, de még mindig működő iWiW, a hazai fiatalok számára pedig egy időben rendkívül népszerű, viszont egy ideje elérhetetlen Poznanici portál jelentette az alternatívát az akkoriban még kizárólag amerikai fiatalok virtuális találkahelyeként működő Facebookkal szemben.
2006. szeptember 26-ától azonban szinte mindenki számára elérhetővé vált az „arckönyv”, a fentiekben megnevezett közösségi portálok szépen lassan elnéptelenedtek, s legtöbben a Facebookba költöztették át a profiljukat.
A kikosarazás miatt bánatos Zuckerberg azóta a világ legfiatalabb milliárdosaként köszöni, jól van,
közösségi oldala pedig a világ hatodik leglátogatottabb oldalává vált, amelyben, 1,6 milliárd aktuális bejegyzés, több mint 350 ezer minialkalmazás és játék található. Tetszik vagy nem tetszik, a Facebook az összes előnyével és nyavalyájával együtt hétköznapi életünk része lett. Az ismerősökkel történő kommunikáción kívül híreket olvashatunk és oszthatunk meg rajta keresztül, videókat, képeket tölthetünk fel és nézegethetünk, s azonkívül, hogy különböző eseményekre is felhívhatjuk egymás figyelmét, ahogyan a közelmúlt történései bebizonyították, hatással lehetnek egy-egy ország politikai életére is. Talán Irán és Szíria nemzetbiztonsági okokból ezért is nem engedi állampolgárainak a regisztrációt, Kínában pedig a cenzúra miatt nem elérhető az oldal. Valami oknál fogva egyedül az orosz medvét, illetve az orosz nyelvterületeket volt képtelen legyőznie a Facebooknak, itt ugyanis továbbra is a V kontakte elnevezésű közösségi oldal a legnépszerűbb. 200 millió regisztrált felhasználójával Oroszországban piacvezető, sőt sikeres az ukrán és a belorusz piacon is. A Facebook 20 milliós oroszországi tábora eltörpül mellette. Átlagosan napi 45–50 millió látogatója van.
Visszatérve a Facebookra, a közösségi portál az elmúlt héten ünnepelte működésének 10. évfordulóját, s ezért mi is kíváncsiak voltunk, hogy ezek a hálózatok mennyire is vannak kihatással olvasóink életére, s az eredményeket összegezve megállapíthatjuk, hogy az olvasók többsége ugyan használja ezeket az oldalakat, de egyáltalán nem függnek tőlük. Az összes válaszadó közül ugyanis 184-en, vagyis 40 százalékuk vallja, hogy jelen vannak a közösségi hálókon, de tudnak mértéket tartani ebben. Őket a szkeptikusok követik (165-en) 36 százalékos arányban, akik egy ilyen oldalon sem tagok, és egy adatukat sem teszik nyilvánossá. A dobogó harmadik fokára kerültek azok a válaszadók, összesen 55-en, akik igyekeznek csökkenteni a világhálón eltöltött időt, s már megcsömörlöttek a közösségi oldalakon szép számban fellelhető semmitmondó képektől és a közhelyes Paul Coelho és Oravecz Nóra szellemiségében íródott közhelyes idézetektől. A válaszadók 7 százaléka tekinti magát világhálón élőnek, akik sokat kommunikálnak itt az ismerőseikkel, s végül meglepő módon 4 százaléka a körkérdésünkben résztvevőknek most hallott először a közösségi oldalakról. Vagyis az ugyan nem reprezentatív felmérésünk eredményéből az vonható le, hogy olvasóink tisztában vannak a közösségi oldalak előnyeivel, de a hátrányaival is, s fellélegezhetünk, hogy mégis van élet a Facebookon és más közösségi oldalakon túl is.
