2024. április 25., csütörtök

Kultúrák találkozása

A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet szakos tanáraiból verbuválódott alkotói csoport tagjai a japán kultúra által ihletett alkotásaikat mutatták be a közönségnek

Néhány nappal ezelőtt zárult a zentai Művelődési Házban a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet szakos tanáraiból verbuválódott alkotói csoport tagjai, Balla Ákos – Zwara, Bakos Anita, Barna Kolozsi Valéria, Holló Borbála, Jasmina Jovančić Vidaković, Kókai Eléna, Lázár Tibor és Tóth Alisa negyedik alkalommal megszervezett közös kiállítása, amelynek különlegessége ezúttal az volt, hogy a korábbi években megszokottól eltérően a művészek nem csupán legújabb alkotásaikat tárták a közönség elé, hanem néhány olyan munkájukat is, amelyeket egy közösen kiválasztott téma, a japán kultúra ihletett, ezzel szerették volna ugyanis kifejezni azt, hogy a művészet hídjai nemcsak összekötnek, hanem lehetségessé teszik a valóság teljesebb megismerését is.

– A közös kiállítást mindenekelőtt az hívta életre, hogy a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészeti tagozatán tanító tanárok nemcsak tanárok, hanem alkotók is egyben. Fontosnak tartottuk, hogy minden évben közösen mutassuk be a legújabb alkotásainkat, mégpedig egy olyan kiállítás keretében, ahol a saját kifejezési módunk révén mutatkozhatunk be nemcsak a diákjainak, hanem a szélesebb közönségnek is – hangsúlyozta Barna Kolozsi Valéria, hozzátéve, a mostani kiállításon a korábbiaktól eltérően nem csupán a legújabb alkotásaikat tárták a közönség elé, hanem olyan alkotásokat is bemutattak, amelyek ugyanazokat a gondolatokat járják körül, más-más megközelítésben.

– A kiállítás kiindulási pontja az volt, hogy minden évben rendezünk egy közös kiállítást, amelynek keretében általában a legújabb munkáinkat mutatjuk be. Idén azonban úgy gondoltuk, hogy nemcsak a legújabb munkáinkat tárjuk majd a közönség elé, hanem készítünk néhány olyan alkotást is, amelyek mögött azonos gondolatok, azonos kiindulási pontok húzódnak meg – magyarázta Lázár Tibor. – Az, hogy miért éppen a japán kultúra lett az, amely a kiindulási pontot jelentette az alkotásaik elkészüléséhez, teljes mértékben a véletlen műve volt, elővettünk ugyanis egy könyvet, véletlenszerűen kinyitottuk, ráböktünk egy szóra, és az éppen a japán szó volt. Innen jött azután a japán művészet, a japán kultúra meg általában minden, ami japán. Érdekes volt megfigyelni, hogy ugyanazokat a gondolatokat ki hogyan közelítette meg, ki hogyan járta körül, ki hogyan reagált rájuk a saját személyiségével, a saját stílusával, és hogyan is tudta ezeket beleszőni a saját munkásságába – tette hozzá Lázár Tibor.

Mindez nemcsak óriási kihívást, hanem igen nagy élvezetet is jelentett a művészek számára, hiszen – ahogyan fogalmaztak – a japán kultúráról korábban nekik is csak nagyon általános, vagy ha úgy tetszik, felületes ismeretei voltak, ami azonban kiváló kiindulási pontot jelentett ahhoz, hogy jobban elmélyüljenek benne.

– Muszáj volt készülünk. Az egyetemen tanultunk a japán képzőművészetről, sőt, nekem az iparművészetin volt külön ilyen tantárgyam is, tehát voltak előzetes ismereteim, de azért muszáj volt készülni, és utánanézni annak, hogy mi is történik ott igazán. Ennek ellenére mindannyian nagyon beleéltük magunkat, és nagyon élveztük a munkát. Sokkal több alkotás készült, mint amennyit eredetileg terveztünk, hiszen egy-egyről volt szó, de mindenki többet csinált – fogalmazott Balla Ákos – Zwara, akivel mindebben Lázár Tibor is egyetértett, hozzátéve, részben maguk is ezeken a munkákon keresztül fedezték fel a japán kultúra különleges világát, ami nagyon érdekes és izgalmas játékot jelentett számukra. Mint mondta, a kiállítás érdekességét szerinte egyebek mellett az adta, hogy mivel eleve nagyon különbözőek, ezért a japánság gondolatából mindannyiuknál egészen más és más eredmények születtek.

Barna Kolozsi Valéria a kiállításon bemutatott festményei mellett egy különleges szobrot is készített, amely egy gésát ábrázol.

– Nagyon tetszik nekem az a mélyen a hagyományokban gyökerező, nőkhöz való viszony, amely azt a területet, azt a kultúrát jellemzi, hiszen bámulatos az, ahogyan az ottani nők meg tudták, meg tudják tanulni a nőiességet, nemcsak rájuk gondoltam azonban a szobor megalkotásakor, hanem vidékünk nőire is. A szobromban tehát ezen szellemiségek elemeit próbáltam ötvözni. A festményeim ugyanakkor csupán annyiban kötődnek a japán gondolatisághoz, hogy a víznek, a folyónak, a tengernek a hullámai több területet, több népcsoportot is összekötnek – magyarázta Barna Kolozsi Valéria.

Lázár Tibor a legújabb munkái mellett két olyan tárgyat is bemutatott, amelyek a japán gondolatiságból fakadóan születtek meg. Mint mondta, régóta fontolgatja már azt, hogy a festészet mellett más médiumokkal is próbálkozzon, amire a mostani kiállítás kiváló lehetőséget kínált számára.

– Két tárgyat készítettem, az egyik az atombomba-robbanást juttathatja eszünkbe, de természetesen ezt is úgy igyekeztem elkészíteni, hogy illeszkedjék a többi munkámhoz, és ha azok mellé tesszük, akkor rögtön egyértelművé váljon, hogy ez az az alkotás az egyéb munkáim egyfajta kibővítése. A másik munka atipikusnak mondható, hiszen kenyeret használtam fel hozzá. A kenyér asszociációja az én olvasatomban ebben az esetben Vajdaságra vonatkozik. A kenyérszeletekben pedig a japán zászló látható, ami azt hivatott sugallni, hogy itt van Vajdaság, ahol a búzát termeljük, és Vajdaság szívében itt van egy japán vállalat, ami kenyeret ad az embereknek, amely vállalat egyébként nagyon szépen beleépült ebbe a közösségbe – fogalmazott Lázár Tibor.

Balla Ákos – Zwara festményekkel és iparművészeti alkotásokkal is megörvendeztette a közönséget.

– A festményeimen ezúttal a jellegzetes japán étel, a sushi jelenik meg, azt próbáltam berakni különféle kompozíciókba. Az iparművészeti alkotások közül pedig ezúttal az origami-táskáimat tártam a közönség elé, amelyek hasonlóképpen működnek, mint a hagyományos origami, ezekből is nagyon sokféle formát lehet ugyanis hajtogatni – ecsetelte Balla Ákos Zwara, hozzátéve, hogy nemcsak a kiállítás keretében tartják rendkívül fontosnak a más kultúrákkal való megismerkedés jelentőségének hangsúlyozását, hanem a tanítási órákon is. Mint mondta, bármilyen óráról legyen is szó, mindig igyekeznek összekötni az adott tárggyal kapcsolatban a tananyagban foglaltakat a világ más kultúrái jellegzetes elemeinek bemutatásával, hiszen – ahogyan fogalmazott – ha az ember megismerkedik egy új kultúrával vagy egy új stílussal, az nagyon inspiráló lehet számára, mert újabbnál újabb folyamatokat indíthat el benne.

– A kiállítással mindenféleképpen például szerettünk volna szolgálni a diákjaink számára, rámutatva arra, hogy nincsenek sem legyőzhetetlen akadályok, sem túlzottan tágra nyitott kapuk – fogalmazott Barna Kolozsi Valéria, majd hozzátette, az első lépéseket mindig nekünk kell megtennünk az ilyen típusú folyamatok elindításához, hiszen más kultúrák megismerésével egyrészt hihetetlen mértékben gazdagodhatunk, másrészt ezáltal talán azt is elvárhatjuk, hogy mások is érdeklődést tanúsítsanak a mi kultúránk, a mi hagyományaink iránt.