Magyarországon a február a Furmint hónapja, az idén már ötödik alkalommal állnak csatasorba a furmintok, hogy meghódítsák a borbarátokat. A furmint szempontjából koncentrált hónapban szerte az országban, sőt immár Magyarország határain túl is éttermek, borkereskedők állítják középpontba ezt a szőlőfajtát. Az egész februárban tartó rendezvénysorozat csúcspontja a mai Nagy Furmint Február kóstoló, amelyen több mint száz prémium furmintot lehet megízlelni, közöttük a magyarkanizsai Nagy-Sagmeister Borászatét is.
Sagmeister Ernő: A bor nem a mi érdemünk, hanem a természet érdeme (Fotó: Molnár Edvárd)
Egyre többen, többször és hangosabban mondják – emberek és borok egyaránt –, hogy a furmint kiemelkedő szőlőfajta. A képet tovább szépíti a tény, hogy szinte kizárólag „a miénk” – áll a Nagy Furmint Február kóstoló 2014 rendezvény meghívóján. Ránk, délvidékiekre, vajdaságiakra nézve az utóbbi mondat valóban igaz. A furmint Szerémség gyermeke.
Talán sokan nem tudják, hogy a Szerémségben 5,5 hektáron gazdálkodó Nagy-Sagmeister Borászat telepítette vissza Tarcal-hegyre ezt az egykoron őshonos, mára már kiveszett szőlőfajtát. Mint Sagmeister Ernő, a Nagy-Sagmeister Borászat borásza lapunknak elmondta, számukra legfontosabb a hagyomány és a minőség. Hozzátette, a furmint Magyarország központi borvidékének, Tokajnak, valamint a Somló-hegynek vezető szőlőfajtája, de egyre több borvidéken ismerik fel a benne rejlő lehetőségeket.
– A törökök érkezése előtt Szerémség volt a magyar borászat központja, komoly vagyonnal, szaktudással. A korabeli magyar királyságnak komoly bevétele származott a szerémségi borból, a borvidék vezető fajtája nem volt más, mint a furmint, régies nevén a szigeti. A törökök érkezésével a szakma Tokajba vándorolt, így Szerémség méltatlanul a feledés homályába veszett, a Tarcal-hegyről pedig végleg kiveszett a furmint – mesélte egy pohár nedű mellett Ernő, majd hozzátette, hogy a furmint ma Szlovéniában sipon, Horvátországban moslavac néven ismeretes.
Szavai szerint régen azért nevezték szigetinek a furmintot, mert a Duna, a Száva és a Bosut folyó övezte szigetszerű fennsíkon őshonos. A nyelvészek szerint a furmint elnevezés francia jövevényszó, a latin frumentum szóból származik, amely „gabonát” jelent.
– Magyarországra annak idején Champagne tartományból sok vallon nemzetiségű, komoly borászati tapasztalattal rendelkező telepes és bencés rendi szerzetes érkezett, így a neve a vélhetőleg a szerémi és tokaji vallon borászok kapcsolatának köszönhető. A genetikai vizsgálatok szerint a Vitis vinifera Pontian Balcanica ágába tartozik, vagyis nem nyugati, occidentalis, sem keleti, orientális származású. A furmint tehát nem olasz, nem francia szőlő, hanem hun – magyarázta a borász.
Sagmeister Ernő már a kilencvenes évek óta foglalkozik borászattal, saját magát képezve sajátította el a mesterséget, de sokat merített a Maurer Oszkárral való szakmai kapcsolatból is. Szavai szerint egyrészt azért kezdett el bortermeléssel, mert szereti a bort, másrészt kiskorában sokat forgolódott öregapja pincéiben, szüreteken, így „nem félt” a hordóktól. Kezdetben őstermelőtől vette a bort, majd azt palackozta otthon, de 2008-ban egy óvatlan pillanatban barátja, Nagy József rákérdezett, hogy volna-e kedve Szerémségben borászkodni.
– Nekünk, vajdasági magyaroknak szívügyünk Szerémség, ha már van kiváló földünk szőlőtermesztésre, őshonos szőleink is, miért hagyjuk veszni az egészet – vetette fel Ernő.
Elsőként a Szerémségből szétterjedt kadarka termesztésében állapodtak meg, majd a világhírű művész kedvenc boráról, a Pinot Noir-ról. Olyan szőlőfajtákat kerestek, amelyek vagy őshonosak, vagy méltóak a borvidékhez. Így került a képbe a furmint és a szerémi zöld.
A szerémségi talaj illatos borokat ad, hiszen a Tarcal olyan röghegy, amelynek talaja hihetetlen erodálódás következtében alakult ki (Fotó: Molnár Edvárd)
– Amikor Jóskával Szerémségben föld után kutattunk, Nyárád mellett járva a Kányás dűlő azonnal megérintett bennünket. A területen ortodox monostorok találhatók, egykoron azonban a magyar Pálos remeterend kolostorai voltak ugyanezen a környéken. Szellemi és lelki impulzusok értek minket, éreztük a hely szakrális mivoltát. Anélkül, hogy erről valaha is beszéltünk volna, elhatároztam magamban, hogy ide furmintot ültettek, ugyanis számomra mindig is óriási vonzereje volt ennek a bornak. Erre Jóska megszólalt: – Ugye ide furmint fog kerülni? – mondta Ernő, és hozzátette, a furmintról eleinte még nem tudták, hogy szerémi eredetű szőlő.
Sagmeister hivatalos úton telepítette haza a furmintot Tokajból, a Tarcal helység mellől Szerémségbe, a Tarcal-hegységre. A magyar és a szerb mezőgazdasági minisztériumban és a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben az ötlet hallatán sorban nyíltak a kapuk. Kiemelte, hogy óriási munka volt meghonosítani a tőkéket, hiszen a szerb fajtajegyzékbe egy új klónt kellett bevinni, ez pedig rengeteg bürokráciát, időt, papírmunkát jelentett, és a segítség ellenére kisebb akadályok – vám, negyvenfokos hőség a teherautóban, adminisztrációs hiba – mégis megnehezítették, kalandossá tették a szőlő hazatérését.
– Ha a szívügyedként kezelsz valamit, akkor annak véghezvitelében nagyon nehéz megakadályozni – mondta Sagmeister.
A borászat számára a természethőség a legfontosabb, hordós erjesztést részesítik előnyben, nem használnak fajélesztőt, gyomirtót, rovarirtót. Egyrészt azért, mert számukra a bor lelkiismereti kérdés, másrészt ezzel az úgynevezett oxidatív technológiával sokkal időtállóbb, mélyebb borokat tudnak előállítani.
– Nem magunkat akarjuk bemutatni a boron keresztül, hanem a borvidéket. A borászat nem az önkifejezés eszköze, hiszen az a művészet dolga. Egy borásznak szerénynek kell lennie. A bor nem a mi érdemünk, hanem a természet érdeme, de magát a fajtát is az elődeink nemesítették. Ha az ember eltekint saját magától, akkor egy különleges ajándékként megjelenhetnek azok a magas rendű érzelmi állapotok, amelyeket átélt a bor készítésekor. Ha mindezt erőszakkal lapátoljuk bele, akkor kacifántos rémálmokat kapunk vissza – vallja Ernő.
A borfogyasztás ősidők óta végigkísérte a magyarságot (Fotó: Molnár Edvárd)
A spontán, fahordóban erjesztett, majd finomseprőn, hordóban és tartályban érlelt 2012-es Furmintjuk férfias, mérsékelten illatos bor. A szerémségi talaj – ahogy megjegyzi Ernő – illatos borokat ad, hiszen a Tarcal olyan röghegy, amelynek talaja hihetetlen erodálódás következtében alakult ki: vegyes összetételű, ezért megtalálható benne a mészkő, a pala, a homokkő, a görgetegkő mint vulkáni kő, a trachit, vagy a szerpentinkő. Mindennek köszönhetően a bornak van teste, terjedelme, amely méltóságot ad; érezhető az alkohol, vagyis tüzes; a sav pedig életet, temperamentumot, mélységet ad.
Ernő vendégként már a kezdetek óta részt vesz a februári nagy furmintkóstolón, de tavaly majdnem lemaradt, ugyanis nem jutott már számára jegy. Gyermekkori barátja magára vállalta a jegyvásárlást, de amikor kiderült, hogy elfogyott jegy, elmesélte a szervezőknek, hogy a Nagy-Sagmeister Borászat telepítette vissza a furmintot Szerémségbe. Ezt hallva a szervezők egy feltétellel adtak jegyet, ha visz egy karton Furmintot kóstolónak. Az idei ünnepségre már hivatalosan kérték, hogy a 2012-es évjáratból küldjön mintát, s mivel a bor megfelelt az elvárásoknak, a borászatuk ott lehet a legjobb furminttermelők között.
– Célunk, hogy hosszú távon egy nagyon jó bort készítsünk, miközben talán a hegy megsúg nekünk valamit, amellyel mi is hozzá tudunk valamit tenni, a furmint történetéhez – mondta Ernő.
Hozzátette, hogy terveik között szerepel, hogy elvitelre is készítsenek bort, hiszen nem csupán a pénzszerzés céljából vágtak bele a borászatba, hanem azért, hogy visszaszoktassák az embereket a bor szeretetére. A visszajelzések pozitívak, sokan szurkolnak a borászatnak, család, szomszédok, bort szerető emberek, de még a szakmabeliek is.
– Magyarként számomra nagyon fontos a bor, hiszen a magyarság mindig is szakrális dimenzióként fogta fel a bort, a borfogyasztás pedig ősidők óta végigkísérte a magyarságot. A bor és borászat tisztelete mélyen bele van kódolva a magyarság tudatába. A magyar az egyetlen nemzet, amelynek Európában saját szava van a borra, és tudomásom szerint az egyetlen nemzet, amelynek Himnuszában megemlítik a bort: „...Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél .” A szőlőtőke útja, a szenvedés, a szőlő transzformációja, amely által gazdag ízekkel és folyékony élettáplálékkal lát el bennünket, egyrészt arra emlékeztet, hogy mennyire nehéz minden egyes ember élete, másrészt, hogy nincsen mindennek vége a halállal – zárta szavait Ernő.
Termékeiket a magyarkanizsai pincészetben, a szabadkai Vinomond borszaküzletben, a prirodnovino.rs honlap által lehet megvásárolni, de boraik szerepelnek néhány vajdasági étterem kínálatában is.
