A szavazások éve lett 2014. Az előttünk álló hónapokban a szerbiai rendkívüli parlamenti és a magyarországi parlamenti választások zajlanak majd le, az év második felében pedig a magyar közösség számára nem kevésbé fontos nemzeti tanácsi választások esedékesek. Kedden Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel tárgyalt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, s a találkozót követően kiadott közleményből kiderült, hogy a bevezetőben szereplő téma is a megbeszélések részét képezte. Beszélgetésünk során elsőként ennek az eszmecserének a részleteiről kérdeztük Pásztor Istvánt.
– A választások sorozatából elsősorban az első kettőre összpontosítottunk, azok közül is főként az itteni voksolásra. Tájékoztattam a miniszterelnököt arról, hogyan készülünk ezekre, miért döntöttünk úgy, hogy egyedül indulunk, miért nem lehetséges a többi magyar párttal való együttműködés. Azokkal, akik folyamatosan szembe mentek az általunk képviselt értékekkel, a választások pillanatában sem működhetünk együtt, hisz tegnapig nemzetárulónak minősítettek bennünket. Ma is annak ítélnek bennünket, csak éppen azt diktálja most az érdekük, hogy egy pillanatra mindezt félrerakják, hogy meg tudjanak a választásokon jelenni. Elég sarkított, egyértelmű álláspont az, amit most kimondtam. Ezt ismertettem a kormányfővel is, aki egyetértett az általam elmondottakkal. Beszámoltam a választási programunk elemeiről is, arról, hogy a klasszikusnak számító vajdasági magyar kérdéseken túlmenően – mint amilyen az autonómia, a nemzeti tanácsi törvény kérdése az alkotmánybírósági döntést követően – fontos egzisztenciális, gazdasági problémák sorozatával is foglalkozik, az elöregedő háztartásokról történő gondoskodással, az egészségüggyel. A miniszterelnök biztosított arról, hogy a magyar kormány – ha arra a választási eredmények lehetőséget adnak majd – egyértelműen szakmailag és anyagilag is segíteni fog e programok megvalósításában a megfelelő alapok, alapítványok létrehozása és az anyagi eszközök szavatolása révén. Beszéltünk a mi kampányunkban való részvételről is, s abban állapodtunk meg, hogy szakpolitikusok segítenek majd a szociális, gazdasági, európai integrációs, mezőgazdasági témák megvitatásában, meghallgatva a problémákat, ötleteket adhatnak azok kezelésére, megoszthatják velünk tapasztalataikat.
Mi hangzott el az anyaországi választások témakörében?
– A magyarországi választások kapcsán arról beszéltem, büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a regisztráció alapján számarányunkhoz képest kimagasló lesz a részvételünk, ami a szavazati joggal élés szándékáról tanúskodik a vajdasági magyarság körében. Elmondtam, hogy pártpolitikai kampányt nem fog a VMSZ folytatni, de világos, hogy milyen értékrendet képviselünk, melyik európai pártcsalád tagjai vagyunk, s kivel működtünk az elmúlt években együtt akár a rehabilitációról szóló jogszabály megváltoztatása érdekében, akár az ösztöndíjprogramok megvalósítása érdekében. A VMSZ a mozgósító kampányban kíván részt venni, s mindenki eldönti majd, kire kíván szavazni. Leülünk beszélgetni azokkal a magyar politikai pártokkal, amelyek a kampány idején bekopogtatnak hozzánk, akkor is, ha teljesen világos, hogy a mi közösségünkön belül ez nem mindig arat osztatlan sikert. Az utóbbi napokban volt minderre példa. Szerintem fontos megosztani az álláspontjainkat minden olyan magyar politikai erővel, amelyik erre igényt tart. Orbán Viktort március 29-ére Szabadkára invitáltam három olyan létesítmény avatására, megtekintésére, melyre a magyar kormányzat jelentős pénzt fordított az elmúlt években. A kormányfő elfogadta a meghívást, s pártunk vendégeként le fogja leplezni az egész alakos Kosztolányi-szobrot, megnyitja a városi múzeumban az 1830–1930-as éveket felelevenítő képtárlatot, és megtekinti a zsinagógát.
A VMSZ hozzálátott a parlamenti választások listaállításához szükséges aláírások összegyűjtéséhez. Az első nap nagy volt az érdeklődés.
– A szükséges aláírások csaknem egyharmadát sikerült összegyűjtenünk, soha az első napon ennyi aláírást nem szereztünk még meg a listához, ráadásul nem is kezdtük meg mindenütt a gyűjtést, 21 helyen volt lehetőség annak támogatására. Nagy köszönettel tartozom mindazoknak, akik akár több kilométert is gyalogolva, az időjárási körülmények ellenére is eljöttek, és kézjegyükkel járultak hozzá a sikerhez. Célunk nem tízezer, hanem tizenegyezer aláírás, technikai hibák esetében ugyanis nem árt, ha magasabb azok száma.
Kétségkívül rövid kampány elé nézünk az előttünk álló egy hónapban. Mire számíthatunk ez idő alatt?
– A VMSZ maximálisan erőteljes kampányt tervez. Az erőteljes alatt azt értem, hogy annyi helyre próbálunk meg eljutni, amennyire csak tudunk. Minél több emberrel akarunk beszélni, elmondani nekik, miről mit gondolunk, s meggyőzni őket arról, hogy bármennyire is fáradtak, csüggedtek, bármennyire is kilátástalannak tűnik a helyzetük, össze kell szorítani a fogakat, ahogyan azt az elmúlt kilenc évtizedben számos esetben meg kellett tenni, mert ha mi nem vezetünk számot önmagunkról, más nem fogja azt helyettünk megtenni.
Valóban úgy tűnik, hogy most nehezebb lesz az embereket arra rávenni, hogy kimenjenek szavazni, mint arra, hogy rászavazzanak egy adott politikára, pártra.
– Engem nem érdekel, hogy a pártoknak mi fog sikerülni és mi nem. Nekem az az érdekem, hogy a vajdasági magyar szavazópolgárokkal megosszam a már elmondott gondolatokat. Az elmúlt tíz évben a most életükért küzdő pártokra leadott szavazatok semmit sem mozdítottak előre a magyarok ügyén. Vonatkozik ez Tadićra is, Čanakra is, az LDP-re is és a többi pártra is. Nem az az elsődleges szándékunk, hogy velük viaskodjunk, hanem az, hogy növeljük a szavazókedvet a saját szavazóbázisunkkal folytatott kommunikáció révén. Meg akarjuk értetni az emberekkel, hogy ha a következő négy évben kimaradunk a folyamatokból, akkor olyan sérülések érik a vajdasági magyar érdekeket, amelyeket később nem fogunk tudni lenullázni.
Mi a véleménye a kialakulófélben lévő koalíciókról?
– Számomra letaglózó a hír, mely szerint egyesek úgy próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni, hogy a muzulmánokkal, horvátokkal állnak össze, amit a cinizmus csimborasszójának tartok. Arról tanúskodik mindez, hogy a magyar összefogás fontosságát folyamatosan hangsúlyozók éppen a rombolás érdekében tették mindezt, s most ekképp viszik ezt a rombolást tovább. Ami a tadići és čanaki próbálkozásokat illeti: most megpróbálják összeeszkábálni magukat valahogy a vak vezet világtalant elv alapján. Annak a következménye ez, hogy az elmúlt években eljátszottak minden beléjük vetett bizalmat.
