Nehéz napokat él át Francois Hollande francia államfő. Ezt maga sem tagadja, sőt a minap nyilvánosan is elismerte. Magánélete mély válságba került, politikáját pedig folyamatos támadások érik. Legutóbb Párizsban ostorozták nyilvánosan. A tömeg, melynek létszámát a szervezők bő százezerre, mások csak tizenhétezerre becsülték, a baloldali kormányt is bírálta.
A „kormány ártó politikája” ellen szervezett békés demonstráció a rendőrséggel vívott utcai csatával végződött. Nyilvánvalóan nem ingatta meg Hollande-ot, aki eddigi tevékenységével talán minden idők legnépszerűtlenebb francia elnökévé vált az utóbbi egy évben.
A 2012 tavaszán megválasztott államfő azonban sem a tüntetések, sem a népszerűtlensége ellenére nem hajlandó lemondani. Inkább programjait szervezi, amelyek közül az egyik legfontosabb a február 11-én kezdődő egyesült államokbeli látogatása lesz.
A franciákat azonban egyre jobban bosszantja, hogy az ország gazdasága legalább olyan zilált, mint az államfő magánélete, amely nagy viharba került, miután hetekkel ezelőtt kiderült, hogy egy ünnepelt színésznővel, a 41 éves Julie Gayet-vel régóta titkos szerelmi viszonyt folytat. A lakosság jó része az 59 éves Hollande-nak elsősorban azt rója fel, hogy az ország a recesszió peremén imbolyog, rekord magas (11,1 százalék) a munkanélküliség, és a sok választási ígéretéből eddig alig valósult meg valamicske. Legfőbb bűnének azonban azt tartják, hogy jelentősen megemelte az adókat.
Egy decemberi felmérésben a baloldali Hollande-ot a franciák csaknem 76 százaléka gyenge, 54 százaléka részrehajló, 53 százaléka pedig igazságtalan elnöknek minősítette.
A kormány tavalyi tevékenységéről sem sokkal jobb a lakosság véleménye. A közvélemény-kutatásokból kiderül: a megkérdezettek közel fele (47 százaléka) semmi fontosat nem tudott a kormány tevékenységei, sikerei közül kiemelni.
A kormány és Hollande által támogatott legjelentősebb társadalmi reform, a melegházasság engedélyezését kimondó törvény tavaly áprilisi megszavazása szintén sok ember rosszallását váltotta ki. Sőt a parlamentben is heves vita alakult ki a törvényjavaslatról. A jogszabály elfogadása után pedig zavargásokba torkolló, milliós utcai tüntetések voltak Párizsban.
Ez ellenzéki jobboldal azóta egyre határozottabban lép fel Hollande és a kormány ellen. Nicolas Sarkozy előző államfő visszavonulása után a jobboldal szétzilálódott és markáns vezető nélkül maradt. Tavaly tavasz óta fokozatosan változik a helyzet, és a jobboldal folyamatosan rendezi sorait.
A konzervatív Sarkozy pedig arra készül, hogy visszatér a politikába. Hivatalosan még senki nem erősítette meg, de csaknem bizonyosra vehető, hogy Sarkozy indulni akar a következő elnökválasztáson, amelyet 2017-ben tartanak Franciaországban. Ha Hollande így folytatja, Sarkozy-nek valószínűleg jó esélye lesz arra, hogy öt év kihagyás után ismét visszatérjen az elnöki palotába, ahol 2007 és 2012 között „lakott”.
Addig azonban az őt támogató konzervatív Népi Mozgalom Unójában (UMP) rendet kellene rakni, mivel jelenleg belharcok gyengítik. Az UMP-ben a többségnek elege van a torzsalkodásból, s ezért inkább hajlanak arra, hogy új vezető kerüljön a mozgalom élére. Sokan Sarkozyt szeretnék az UMP vezetőjének. A volt elnöknek ez nem lenne ellenére. Kijelentette: bár unja a politikát, de a hazája iránt érzett kötelességtudatból hajlandó ismét közéleti szerepet vállalni. Az exelnök egyik közeli munkatársa, Bernadette Chirac pedig épp a napokban fecsegte ki, hogy Sarkozy visszatérése a politikába nyilvánvaló.
