2021. szeptember 16., csütörtök

Szépség

A nők szeretik a szépet, s szeretik, ha szépek. Az ápolt kinézet, némi smink és festett körmök, ékszerek, szép ruhák, a csinos frizura és persze a kordában tartott kilók mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy igazi nőnek érezzük magunkat. Igaz, ezek csak külsőségek, és nem – vagy nem csak – ettől nő a nő, hiszen az is legalább annyira lényeges, hogy a lelkünkben is rend legyen és szépség, de szerintem nagyon fontos, hogy amikor tükörbe nézünk, olyan valaki nézzen vissza ránk, aki nekünk is tetszik. Mert akkor valahogy ragyogni kezdünk, magabiztosabbak leszünk, nagyobb türelemmel és több mosollyal csináljuk végig a napot. Ha saját szemünkben szépek vagyunk, akkor szerintem mások is annak látnak bennünket.

(Illusztráció)

Én magam számos alkalommal átéltem ezt, sőt ezt láttam azokban a műsorokban is, ahol rosszul öltözött vagy magukat elhanyagolt fiatal lányok, asszonyok, anyukák szakértők segítségével változnak át azzá a valakivé, aki mindvégig ott lapult a felszín alatt, arra várva, hogy megmutathassa magát. S amikor egy-egy epizód végén ezek a nők szembenéztek saját tükörképükkel, tekintetük, mosolyuk valóban azt üzente, igazi nőnek érzik magukat, aki szép.

Forgattam ám én is női magazinokat, így aztán többször is szembe találtam magam az intelemmel: Hölgyek, ne tessék elhanyagolni magukat, ha szinglik, akkor azért, ha párkapcsolatban élnek, akkor meg azért! Amíg az ember lánya a fiatalok bohém és relatív kevés kötelezettséggel járó életét éli, addig – azt hiszem – roppant könnyű adnia magára. Én teljesen biztos voltam abban, hogy nem fogom hagyni, hogy lestrapálódjak, egyszerűen azért, mert igényem van rá, hogy ne hanyagoljam el magam, s a tükörből olyan valaki nézzen vissza rám, akivel elégedett vagyok. Tehát olyan nincs, hogy ne legyen időm saját magamra, mert az nekem rossz, és bizony a környezetem issza meg a levét.

Egy kapkodós nap kezdetén azonban azt kellett tapasztalnom, hiába kenem a harci színeket, az állandó rohanás, folyamatos kialvatlanság oda vezetett, hogy hamvasságom eltűnőben van, két tonna sminken is átüt vámpíros sápadtságom, süt rólam, hogy nyúzott vagyok, kedvetlen, s mintha egy ráncocskát is látni vélnék a szemem sarkában! Egykor volt frizurám csak formátlan hajtömeg, melyet vakon hátrafogva csatokkal fékezek meg, körmeim ezer éve nem láttak lakkot, többet vagyok kényelmesben, mint szépben, és hiába a sok kézápoló krém, a hideg és a szadista beállítottságú konyhacsap, melyből mindig vagy forró vagy jéghideg víz ömlik, harminc évet öregített kacsóimon.

Nagyon nem tetszett, amit láttam, de legalább végre láttam, hogy mi az, ami miatt már jó ideje csendes elégedetlenség, hiányérzet gyötör. Persze, nem kaptam rögtön a körömlakk és a szemránckrém után, diétába se kezdtem, de eldöntöttem, hogy záros határidőn belül belevetem magam a szépülésbe, ahogy a női magazin tanácsolja, mert – mint intettek – ez a jó párkapcsolat szempontjából is fontos, kockáztatni meg nem akartam.

Az azért átvillant a fejemen, hogy vajon az ilyen cikkek írói tisztában vannak-e azzal, hogy az elhanyagoltságot nem mindig az igénytelenség szüli. Hogy a nők nagy része miután ledolgozza a magáét, otthon háziasszonyként, feleségként, anyaként folytatja a második műszakot nap mint nap, esténként nem a szemöldökével van elfoglalva, hanem olvasna vagy aludna, és talán nem is mindenki engedheti meg magának havonta a fodrászt, műkörmöst, kozmetikust és a drága kenceficéket, de ezt félretéve jó tanácsnak véltem a „törődj magaddal” mottót.

Mégis csak hetekkel később, teljesen véletlenül és minden tervet felborítva robogtam be a fodrásznőmhöz. Már az első nyisszantás előtt jobban éreztem magam, és nem volt bennem cseppnyi lelkiismeret-furdalás sem, hogy aznap nem lesz ebéd. Megkurtított tincseim újra fiatalos, bár kissé manós küllemet kölcsönöztek arcomnak, s arra gondoltam, ha sikerül magam többször kialudni, talán még a hamvasságom is visszatér. Viszont úgy vélem, a nemrég megélt lestrapáltérzet túlmutat az egyszerű külcsínen, az az arc és a tekintet azt üzente, sürgősen lazítani kell a megfeszített tempón, változtatni, mert belső egyensúly nélkül a külső szépség sem ragyoghat. Ehhez pedig nem kell szépész, csak egy kicsit többet kell törődnöm a lelkemmel.