A sorrendben 44. davosi Világgazdasági Fórum központi témája természetesen a még mindig tartó gazdasági válság volt. Ahogyan sejteni lehetett azonban, ezúttal sem történt komolyabb áttörés szakmai szempontból. A résztvevők inkább a helyzet leírásával foglalkoztak, kevesen próbáltak megoldásokat felvázolni. Megállapították, hogy a helyzet valamivel jobb, mint tavaly. A pénzügyi piacok lecsillapodtak, nem fenyeget már az eurózóna hirtelen felbomlásának veszélye, de továbbra is megannyi kockázat leselkedik a világgazdaságra. Nem kellett csak péntekig várni – mikor még javában tartott a fórum –, és máris beigazolódott, hogy a veszélyek valóban nem múltak el. Előbb az argentin peso kezdett „mélyrepülésbe”, majd megingott a gyengébb, sérülékenyebb országok valutáinak árfolyama is. Ezt követően az orosz rubel, a török líra, a magyar forint, a lengyel zloty és más országok fizetőeszközei is kezdtek „bedőlni”. Mindezek előszeleként a New York-i tőzsdén a Dow index már csütörtökön egyszázalékos veszteséggel zárt, az európaiak ezt pénteken követték. A pontos okokat ilyenkor nem lehet „fehéren-feketén” meghatározni, de elemzők szerint felerősödtek a félelmek, hogy Kína túlságosan lassít, miközben megmaradtak a kételyek, hogy mit hozhat még az amerikai jegybank gazdaságösztönző programjának a szűkítése.
A davosi fórum célja persze nem az, hogy a részvevők a napi fejleményekre reagáljanak, nem is nagyon tették. A konferencia célja inkább az, hogy a jövőbe tekintsenek. Az ismert közgazdász, Nouriel Roubini – aki a 2008-as válságot is megjósolta –, Davosban a jelenlegi helyzetet 1914-hez, az első világháború kitörésének előzményeihez hasonlította. Szerinte azonban most nem Nagy-Britannia és Németország áll szemben, hanem Kína és Japán. A 2014-es esztendő egyébként azért is kockázatokat rejt, mert jó néhány feltörekvő államban választásokat tartanak. A kormányok politikája egyébként is eleve egy szűk mozgástérre korlátozódik, és lényegében minden attól függ, hogy mit tesznek a nagyok. Emiatt folyamatosan fenyegető instabilitás és általános bizonytalanság várható. Gyakran megjelenő gazdasági és politikai hullámzásra és feltehetően gyengébb gazdasági növekedésre kell számítani.
A MINT-ORSZÁGOK LEHET A MINTA?
Az utóbbi években az elemzők többsége a BRICS-országok – vagyis Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – teljesítményében bízott. Elsősorban ezen országok jövőbeni teljesítményében látták a világgazdaság húzóerejét. A Davosi Világgazdasági Fórum részvevői most megállapították, hogy a BRICS-országok teljesítménye is döcögni kezdett 2013-ban, és az idei év is tele lesz majd számukra kihívásokkal. Nem biztos azonban, hogy csak a BRICS-országokra kell figyelni. Davosban egyre többet emlegették az új betűszót, a MINT-et. A rövidítés Mexikót, Indonéziát, Nigériát és Törökországot takarja.
A BRIC szóösszetétel az elmúlt tíz évben vált fogalommá. Eredetileg Jim O’Neill, a Goldman Sachs alapkezelője alkotta, amikor egy csokorba szedte a feltörekvő piacokat. Ezeket az országokat egy évtized után is úgy emlegetik, mint amelyek ki tudják rángatni a „kátyúból” a komoly válságban levő fejlett országokat. Tíz év alatt azonban sok minden változott. Újabb feltörekvő piacok jelentek meg. Jim O’Neill is újradefiniálta a fogalmakat. 2005-ben alkotta meg a „Next 11” vagy „N–11” kifejezést, az ide tartozó országok pedig Banglades, Egyiptom, Indonézia, Irán, Korea, Mexikó, Nigéria, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Törökország és Vietnám. Egy másik névalkotás Michael Goeghegan nevéhez fűzhető. Az országnevek kezdőbetűi alapján a CIVETS fogalmat alkotta meg. Ide tartozik Kolumbia, Indonézia, Vietnam, Egyiptom, Törökország és Dél-Afrika. Ezek olyan országok, ahol a lakosság 27 éves átlagéletkorával a belföldi fogyasztás gyors növekedése várható, ezért kevésbé függenek majd a külföldi kereslettől. Magas a tőkebeáramlás, fejlettek a tőkepiacok is, hitelminősítésük pedig már megközelítette a befektetési fokozatot. Jó eséllyel lehetnek a világgazdaság motorjai a jövőben, az új kis „ragadozók”, ahogyan az egyik újságban találóan fogalmaztak: a „CIVETS macskák”.
ETIKÁTLANUL
BRICS országok, MINT-országok, CIVETS-országok, van már jó néhány esélyes és vannak átfedések is, hiszen pl. Törökország vagy Dél-Afrika több csoportban is az esélyesek között szerepel. Tudni kell azonban, hogy a fejlődő országok ezen csoportjaihoz többnyire sérülékeny gazdaságok tartoznak. Általában nagy költségvetési hiánnyal küzdő országok, melyek túlzottan függenek a külföldi tőkétől. Gyakori náluk a magas infláció, ami arra utal, hogy a belső piacok máris túlfűtöttek. Az ilyen országok számára fontos lenne a szerkezeti reformok folytatása, valamint a fiskális mozgástér bővítése. A BRICS országok közül India és Brazília, a MINT-esekből pedig Indonézia és Törökország küzd kirívóan magas költségvetési hiánnyal, de jellemző a magas deficit a CIVETS-országok többségére is.
Mi egyelőre csak álmodhatunk arról, hogy térségünket is a feltörekvők közé sorolják, vagy országunk kezdőbetűje is bekerüljön valamelyik névalkotásba. Meg kellene próbálni ellesni, mit tesznek azok, akik fejlődnek. Oroszország, Brazília és India nem titkoltan törekszik feljavítani az infrastrukturális és oktatási feltételeit, hogy a tartósan magasabb növekedési szintet megvalósíthassa. A megoldás tehát ez lehet: folyamatosan javítani az oktatás színvonalát, emelni a munkaerőpiacról kiszorulók képzettségét. Sokak szerint a feltörekvő országoknak az exportban rejlő hajtóerőt jórészt fel kell váltaniuk a belső kereslet bővítésével. Amire viszont egyelőre úgy néz ki nincs megfelelő receptje a közgazdászoknak: az óriásira duzzadt munkanélküliség a fejlett országokban.
A davosi Világgazdasági Fórumnak egyébként 2 693 regisztrált résztvevője volt, a világ 98 országából érkeztek, többnyire ismert szakemberek. A friss közgazdasági Nobel-emlékdíjas Robert Shiller, a davosi fórumon elmondta véleményét a virtuális fizetőeszközről, a bitcoinról is. Szerinte használata a számítástechnikai fejlődése miatt inspiráló, a közgazdasági hasznát viszont kevésnek tartja. Sőt, szerinte elterjedése visszavinne minket a sötét középkorba. Csak egy buboréknak tartja, ezért az egyetemen a diákjainak azt tanítja, hogy a bitcoin nem jó ötlet.
A svájci kisvárosban 44. alkalommal megrendezett konferencia A világ újraformálása címet viselte. A cím nagyon találó, hiszen éppen a napokban hozták nyilvánosságra, hogy a világ 85 leggazdagabb emberének annyi a vagyona, mint a Föld legszegényebb 3,5 milliárd lakójának. Elképesztő aránytalanság! Stanley M. Bergman az egyik amerikai milliárdos mondta ki Davosban a következőket: „A kapitalizmusnak éppúgy az etikában kellene gyökereznie, mint az orvosok vagy a kormánytisztviselők cselekedeteinek. Nem a rendszerrel van baj, de az etika fogalma kétséges” – fogalmazta meg (nyilván) a lényeget.
