Nemrég a blues zentai szentélyében lezajlott baráti csevegés közben többen is felvetettük, hogy sokkal jobban járnánk mindannyian, ha jobb sorsra érdemes országunk és régiónk életét nem politikusaink irányítanák, és képviselnék külföldön, hanem azok a közéleti személyek, akik szülőföldjükhöz továbbra is ragaszkodva, a körülöttünk örvénylő ostoba nihilben alkotásaikkal, rendezvényeikkel, sportban és művészetben elért eredményeikkel igyekeznek többé-kevésbé élhető közeget teremteni számunkra. Ennek tükrében, amíg a sportügyeket talán a Novak Đoković, Györe László, Nikolić Nemanja, Halasi Éva alkotta álomcsapat képviselhetné világszerte, addig az idegenforgalom és az országimázs fejlesztését mindenképpen az újvidéki EXIT Fesztivál szervezőire kellene bízni, amelyik az idén kiérdemelte a legjobb nagy fesztiválért járó elismerést. Minderről a hollandiai Groningenben hagyományosan megrendezett European Festival Awards (EFA) zsűrije és a szavazásban a világ minden részéről résztvevő több mint 350 ezer fesztivállátogató döntött. Az Európai Fesztiválszövetség egyébként 2009 óta rendezi meg a díjkiosztót, amelynek fő célkitűzése az, hogy elismerésben részesítse a fesztiválszervezők kőkemény munkáját, kreativitását és a nemzetközi kavalkád helyszínéül szolgáló ország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez történő hozzájárulását is. Mert valljuk be őszintén, Szerbia másik nagy dzsemborijával, a nyugatiak számára ugyan egzotikus, de mindenekelőtt a szerb nacionalista révületet dicsőítő Gučával szemben az EXIT a szerbiai fiataloknak a civilizált és európai színvonalú életkörülmények iránti vágyát képviseli. Ahogyan Dušan Kovačević, a fesztivál stratégiai igazgatója fogalmazott a díjátadáson: „Az Exit egyedülálló a világon, mert egyetemista béke- és szabadságmozgalomként indult. Hisszük, hogy a társadalmi felelősség továbbra is fontos érv a megmaradásra.” A díj megszerzéséhez ezenkívül mindenképpen hozzájárulhatott a fesztiválnak a maga nemében rendkívül hangulatos helyszíne is, ami miatt az újvidéki műemlékvédők nem biztos, hogy nagyon megörültek az EXIT elismerésének hallatán. Ugyanis nem sok könnyűzenei fesztivál mondhatja el magáról azt, hogy egy védelem alatt álló, egyébként tényleg nagyon egyedi feelinget biztosító műemlék, jelen esetben a Péterváradi erőd falai között szervezik meg évről évre, s szerintem ez is nagyban hozzájárult a fesztivál elismeréséhez, ahogyan nem szabad elfeledni a gazdasági tényezőket sem, s ez kissé árnyaltabbá teszi az EXIT elismerése kapcsán kialakult örömet.
Az EXIT-re szavazók jó része ugyanis feltehetőleg nem hazai fesztiválrajongóként, hanem nyugatról érkező turistaként látogatott el az újvidéki bulira, elsősorban azért, mert számára sokkal kifizetődőbb az általa kedvelt sztárokat több száz kilométerre az otthonától megtekinteni, mint az alig 50 kilométerre megrendezett, számára is méregdrága fesztiválon. Tetejére rá, odahaza eldicsekedheti a haverjainak, hogy néhány nap erejéig abban az egzotikus, közelmúltban még háború sújtotta országban járt, amelynek lakosait a legtöbb esetben rossz arcú bűnözőként, vagy pedig véreskezű zsoldosként mutatják be az amerikai filmek. Ebben persze nincs semmi baj, mert a hollywoodi sztereotípia ellenkezőjét tapasztalják. Rájönnek, hogy Szerbiában sok helyen van „Free Wi-Fi”, a fiatalok többsége nyugati cuccokban, vagy ezek hamisítványaiban flangál, s ellentétben a filmeken látottaktól, az emberek nem csőre töltött golyószórókkal járkálnak az utcákon, mindenfelé szívélyesek velük szemben, különösen azok, akik a fesztivál ideje alatt legszívesebben az általuk elfogyasztott levegőt is kifizettetnék velük, természetesen többszörös áron. Szerbia számára pedig még egy jó ideig ez a fesztivál lesz az egyetlen kijárat Európába, ezért csakis az itt élőkön múlik, hogy milyen képet mutatnak az országról, s sikerül-e véget vetni a fesztiválra érkező külföldi fiatalok megkopasztására szakosodott taxisok, étterem-tulajdonosok és szállásadók kapzsiságának.
