A meteorológusok szerint az idei január átlaghőmérséklete mintegy hat fokkal meghaladta a sokévi átlagot és ez gyakorlatilag vonatkozik az egész télre. A farsangnak rövidesen vége, és elkezdenek fújni a böjti szelek, amelyek a tavasz biztos előhírnökei. Igaz, ez az idén már nem olyan biztos, mivel a kerti bokrok alatt már kinyílt a hóvirág, virágzik az aranyeső és előbújt a jácint, a nárcisz, a tulipán...
Az enyhe és száraz időjárás kedvezett a rágcsálók szaporodásának is, így sokfelé már megkezdték az egerek mérgezését. Mindez nem lenne gond, ha a máskülönben is jelentősen megcsappant vadállományt nem veszélyeztetné a még előttünk levő „hagyományos” tavaszi mérgezési hullám. Nincs olyan év, hogy ne kerüljön sor nagyszámú, gyakran szigorúan védett és fokozottan veszélyeztetett állatfaj egyedeinek a pusztulására. A nagy területeken történő őz-, nyúl- és madárpusztulásnak szinte minden esetben a mérgek szakszerűtlen vagy túlzott használata az oka. Az utóbbi években a magánosítás eredményeként a hangsúly az állattartásról a növénytermesztésre helyeződött át, az újdonsült földbirtokosok pedig inkább „folyékony kapát” alkalmaznak, mérgekben nem válogatnak, jövedelmüket nem teszik kockára. Ha mindehhez hozzá képzeljük a megváltozott élőhelyet és az éghajlati körülményeket, nyilvánvaló, hogy a vadgazdálkodással foglalkozóknak, azaz a vadászoknak, nagyon is fel kell kötniük az alsónemű szárát, ha szeretnék újra felszaporítani vidékünkön az apróvad állományát. Számos vadászati szakember szerint az egyesületeknek fel kell készülniük a várható változásokra. Arra, hogy az éghajlati változások miatt sok ma még megszokott és úgymond őshonos vadfaj egyszerűen eltűnik, kiveszik vidékünkről. A ma itt vadon élő állatok közül több nagyvad csak rezervátumokban, vagy vadaskertekben tud majd fennmaradni, az apróvad pedig még ennél is rosszabb helyzetbe kerül.
Persze, vadászható állatok lesznek, a változó környezetünk nem fogja feltétlenül a vadászat megszűnését eredményezni, de a hajdani apróvadbőségre, sőt semminemű vadbőségre nem számíthatunk.
Ehelyett meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy itt is úgy vadászunk majd, mint Olaszországban vagy Spanyolországban, ahol még tartanak nagyterítékű vadászatokat. Ezekre azonban olyan birtokokon kerül sor, amelyek tulajdonosai megfelelő területtel rendelkeznek, és nagy befektetéssel inkább a vad gyarapításából, annak vadászatából valósítják meg jövedelmüket, nem pedig a haszonnövények termesztése által.
