A szülőföld fényei

Mák Ferenc

2014. január 17., 18:15 >> 2014. január 17., 19:15

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

Egyre gyakoribb jelenség, hogy az érdeklődés a vidékünkön is – történeti és szociológiai igényességgel – a kisközösségek múltja felé fordul. Régen várt ünnepi pillanata ez közösségi önismeretünknek. Legutóbb a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ és a Monográfia Helytörténeti Egyesület közös kiadásában jelent meg Besnyi Károly Rivaldafényben – Ómoravica/Bácskossuthfalva amatőrmozgalmának monográfiája című könyve. „Munkája akár krónikaként is kezelhető – írta lektori jelentésében Virág Gábor –, mert szinte napról napra dolgozza fel”, lépésről lépésre követi nyomon a református közösségének életrevalóságáról messze földön ismert falu művelődési életnek, műkedvelő egyesületeinek történetét, sikereit és küzdelmes hétköznapjait. „Véleményem szerint – írta a dolgozat első olvasója – a kézirat egyedülálló teljesítmény, eddig ilyen alapos, körültekintő, dokumentált, több mint másfél évszázad műkedvelését feldolgozó munka nem íródott vidékünk műkedveléséről.” És valóban: adataiban példamutatóan gazdag a kötet. A föllelhető iratok szerint még a kiegyezés esztendejében, 1867. október elsején földbirtokos gazdák, hivatalnokok, kereskedők és iparosok összefogása nyomán megalakult az Olvasókör, melyet egy időben Úri Kaszinónak is neveztek, igazi szerepét azonban 1874-ben történt újraalakulását követően Polgári Körként találta meg. A körnek tíz évvel később, 1885-ben már 318 kötetes könyvtára is volt. Az eredményes működésnek köszönhetően 1905-ben a saját erőből épült székházát is fölavatták. Tevékenysége 1920 után a királyi Jugoszláviában egy teljes évtizedig szünetelt, s csak 1930-ban szervezték újjá, most már Polgári Kaszinó néven. Véglegesen a világháború utolsó napjaiban szűnt meg. Mellette, működésével párhuzamosan a sportegyesületek, a tűzoltótestület, a munkásszakszervezet, a református és katolikus egyházközségek és az ipartestület keretében működtek énekkarok, színjátszó csoportok, kulturális tevékenységet folytató társaságok. A hőskor után – immár gazdagabb forrásanyagra támaszkodva – időrendi sorrendben mutatja be a szerző az 1945 utáni eseményeket.

Számomra igazán a kronológiai fejezeteket megelőző rész, az 1867–1944 közötti történet az izgalmas, ebben találtam meg a közösségépítés szándékának igazán fölszabadult formáit, azokat az egyéni és közösségi gesztusokat és vállalásokat, amelyek szerte a Délvidéken, valamennyi település, falu és város jellegét meghatározták: a kultúrateremtésnek és a hagyományápolásnak azokat a megnyilatkozásait, amelyek összességükben megalkották a közösség egyedi arculatát. Valahol a krónika, az események időrendi fölsorolása alatt, a kötet jegyzetanyagában olvashatók azok az élet- és pályarajzok, amelyek által a mindennapi események mindenütt történelemmé terebélyesednek: Dévay Lajos református esperes lelkész, Facsar Sándor református kántor, Bajsai István tanító, római katolikus kántor életrajzának morzsái, melyeket akár a Polgári Kört harmincöt évig vezető Kovács Gyula munkásságának bemutatásával is kiegészülhetne. Tamaskó József neve pedig a Gyöngyösbokréta-mozgalom megszervezése kapcsán merült föl. Ők – és nem kevésbé ügyszerető társaik – voltak mindahányan a közösség ünnepeinek a megalkotói, megformálói, ők voltak a magyar nemzeti kultúra helyi kincstárnokai. Tevékenységük emlékét őrzi mindenki, aki útmutatásaik alapján részt vállalt Ómoravica művelődési életének megszervezéséből: a „szellemi és anyagi emelkedés” szép ajándékából.

A múltjára méltán büszke falu eddig valójában három történeti munkával büszkélkedhetett, 1886-ban Nagy-Kőrösön jelent meg Máté László Emléklapok Ómorovicza község 100 éves múltjából című munkája, melyet fél évszázad múltán, 1936-ban Dévay Lajos és Gyarmati Sándor Nagy idők sodrában – A Sztáramoravicai református keresztyén egyház és község története 1786–1936 követett, 1977-ben pedig megjelent a Moravica monográfiája című, ugyancsak helyi kiadvány is. Ezek sorába illeszkedik most Besnyi Károly Rivaldafényben című monográfiája. Sütő András kötetet záró gondolata szerint: „Amikor mindenütt elfelejtettek, a szülőföldnek még mindig akad mondanivalója rólunk.” Jól bizonyítja ezt e példamutató, hatalmas munka, a számadás, mely az elődök nyomában járva, Bácskossuthfalva életerejét bizonyítva, önbecsülést és reményt ad a falu minden lakosának.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége