2024. április 18., csütörtök
KOMMENTÁR

Diszkrimináció, vagy…

A kishegyesi telekrendezési és útügyi közvállalat munkahelyeinek szisztematizációjáról is tárgyaltak nemrégiben a képviselő-testület ülésén, mivel a községnek, mint alapítónak a vállalat minden dokumentumát jóvá kell hagynia. Korábban is többször felmerült, és ezúttal is, hogy diszkrimináció-e, ha a vezető munkahelyek esetében megkövetelik a kétnyelvűséget, egészen pontosan a háromnyelvűséget, hiszen a községben három hivatalos nyelv van: a szerb, a magyar és a montenegrói.

Valamelyik községi dokumentumban talán nem ártana tisztázni, hogy a szerb nyelv ismerete jelentheti-e egyúttal a montenegrói nyelv ismeretét és ki adhat erről bizonylatot. A kérdés azonban természetesen a magyar nyelvre vonatkozott, mégpedig olyan formában, hogy a magyar nyelv megkövetelése azt jelenti-e, hogy a közvállalat élén csak magyar, sőt csak kishegyesi állhat (mert az utazási költségekről sincs a vállalatban külön rendelkezés), kizárva ezzel a szikicsiek túlnyomó többségét és a bácsfeketehegyiek egy részét is, mivel ők nem beszélik a magyart.

Ha így nézzük a dolgokat, nyilvánvaló, hogy a különféle pályázatok csupa diszkriminációt tartalmaznak. Egy igazgatói hely betöltéséhez ugyanis minden esetben megkövetelik a felsőfokú (főiskolai, vagy egyetemi) végzettséget és ez nyilvánvaló diszkrimináció azokkal a jó képességű munkásemberekkel szemben, akiknek nincs ilyen képesítésük, de mondjuk, nagyon szívesen lennének igazgatók, hiszen jól ismerik a termelés minden mozzanatát. De diszkrimináció az is, ha egy vasipari gyárba csak vasas szakmunkásokat vesznek fel, mert ez megkülönböztetés a kertészekkel szemben. Az utóbbi időben több helyen találkoztam olyan kitétellel is, hogy előnyben részesítik azokat, akik beszélnek világnyelveket. A képzettségi követelmény is diszkrimináció tehát (az értelmező szótár szerint hátrányos megkülönböztetés) a nagy többséggel szemben, de érdekes mód ez nem jelent gondot, csak a magyar nyelv követelménye.

Nem tudni, lesz-e esetleg folytatása a kérdés boncolgatásának. Nem lepne meg, ha valamelyik köztársasági minisztérium valamelyik tanácsosa diszkriminatívnak ítélné meg a követelményt, hiszen nálunk a nyelvtudás nem lehet előny politikai jóváhagyás nélkül.