Áprilisban feloszlatják az Európai Parlamentet (EP), hogy májusban a 28 EU-tagországban megválasszák a képviselők utódait. Bár Brüsszel szeptember óta kampányol, már most egyértelmű: a tagállamok többségében szánalmas az EU támogatottsága.
Ennek ellenére a voksolásnak komoly tétje lesz. Az uniós politikusok ezért máris igyekeznek minél több szavazót magukhoz csábítani, vagy megakadályozni őket abban, hogy rossz irányt vegyenek. A szélsőjobboldalról ugyanis nagy veszély fenyeget.
Ennek az erőnek mindegyik tagországban van legalább egy közös vonása: az EU-ellenesség, a dühödt euroszkepticizmus, sőt a nacionalista, rasszista eszmék sem idegenek tőle. A bevándorlók, a külföldiek, a vallási, nemzeti és más kisebbségek gyűlölete, vagy a populizmus szintén az ismérvei közé tartozik.
Sok ország törvényhozásában is jelen vannak szélsőjobboldali pártok, ahogyan az Európai Parlamentben is. Népszerűségük töretlen, sőt folyamatosan nő. Mindez arra utal, hogy a 2014-es EP-választásokon az eddiginél sokkal nagyobb támogatottságot szerezhetnek; növelhetik képviselőik számát a testületben, melynek hatáskörét az uniós alkotmányként is emlegetett Lisszaboni Szerződés jelentősen bővítette. Ez azt jelenti, hogy a választók szavazatukkal nagyobb mértékben befolyásolhatják az EU jövőjét, mint korábban.
Már a 2009-es EP-választáson, vagyis alig kilenc hónappal a globális válság kirobbanása után, hat tagországban látványosan előretört a szélsőjobb. Igaz, háromban visszaesett a korábbi választási sikeréhez képest. Az EU-ban azóta romlott a helyzet, azaz javult a szélsőséges, idegengyűlölő és populista mozgalmak, pártok támogatottsága.
A jobboldali szélsőséges pártok szerencsecsillaga az utóbbi években ragyogott fel. Elsősorban az EU-t, mindenekelőtt pedig az eurót használó 17 országot sújtó mély (adósság)válság, és az arra adott kőkemény kormányzati megszorítások miatt, aminek a választók itták meg a levét. A válságnak talán már látszik a vége, de a következményeit még évekig nyögi majd az unió, amelynek 400 millió választójoggal rendelkező tagja dönthet az EP új összetételéről.
A válság megrengette a lakosság bizalmát a nemzeti kormányok és az EU intézményrendszere iránt. A bizalomvesztésben a kirívóan magas, különösen pedig a fiatalokat sújtó munkanélküliség kiemelt szerepet játszik. Az utóbbi években egyre több uniós polgár veszítette el állását. Az EU-ban emiatt már 26,5 millió a munkanélküliek száma, ami negatív rekord a közösség történetében. Ráadásul 125 millióra nőtt a szegények tábora a közösségben.
A munkahelyek hiánya és a válságra adott (életszínvonalat, jóléti államot és munkaerőpiacot romboló) kormányzati megszorító intézkedések csak fokozzák a lakosság reménytelenségét, elégedetlenségét. A fő probléma az, hogy az emberek nem látják a jövőt, nem tudják, mitől és mikor lesz jobb nekik. Az uniós polgárok többsége ezt nehezen viseli el. Az elszegényedő és lecsúszó embereknek elegük van a válságból és a népszerűtlen intézkedésekből, amelyekkel a kormányuk a bajokat próbálja kezelni. A mind nagyobb elégedetlenség, s az abból fakadó gyűlölet, radikalizmus és a fokozódó idegenellenesség a válság egyik következménye.
A válság miatt nagy tömegek sodródnak a szélsőjobb felé, de a szélsőbal sem panaszkodhat. A szélsőséges pártok ígéreteiben vélik megtalálni gondjaik felszámolásának receptjét.
Ezek a politikai erők ugyanis szinte mindenre kínálnak „megoldást”. Ily módon mágnesként vonzzák a válságkezelő pártokban csalódott, s emiatt radikalizálódó tömegeket.
A nagy bizonytalanság és félelem évek óta bőséges energiát ad a szélsőjobboldalnak. Sok országban reneszánszukat élik az olyan populista, nacionalista, bevándorló-, kisebbség- és unióellenes erők, mint az Igaz Finnek, az Osztrák Szabadságpárt, a brit Függetlenségi Párt, a bolgár Ataka, a dán Dahl, a francia Nemzeti Front, a görög Arany Hajnal, a holland Szabadságpárt, vagy a magyar Jobbik. Utóbbit és görög „testvérpártját” sokan újnyilas, illetve neonáci politikai alakulatnak tartják, amit az érintettek tagadnak.
Az EU-, vagy az euróellenesség a szélsőséges pártok közös vonása. Némelyek közülük, elsősorban az EU nyugati felében működőek, az idegenellenesség gerjesztésében és a bevándorlók elleni uszításban is jeleskednek. Mások, főként az EU keleti tagállamaiban, inkább a kisebbségekben látják a rossz megtestesítőit és a bűnbakot.
Fontos jellemzőjük, hogy nem hisznek a kormányukban, sem az uniós intézményrendszerben, amelyet egy kizsákmányoló és nemzetrontó birodalmi központ részének tartanak. A szélsőségesek ezért folyamatosan bírálják a nemzeti kormányokat, az EU-t és a bűnbaknak tartott elemeket, de gyakoriak az általuk elkövetett bántalmazások és gyilkosságok is. Az elmúlt években, főként az EU keleti tagországaiban, megszaporodtak a rasszista indíttatású bűncselekmények is, melyeket a szélsőjobb rovására írnak.
Brüsszel aggódik a szélsőségesek előretörése miatt. Már csak az a kérdés, szóhoz tud-e jutni az európai parlamenti választások eredményhirdetése után.
