Még egy év mögöttünk van

Az átlagembernek, aki a mindennapi gondokkal küzd, ez a szokásos háromszáz-ennyihány nap – akarta ezt ő, vagy sem – elsuhant, átgördült rajtuk… Megkínozta, vagy esetleg egy icipicit feldobta őket, túljutott rajtuk fizikailag, a legtöbbjüket majdnem sértetlenül hagyta… Nekem ennek az évnek a napjai kálváriát jelentettek. Az ember csak akkor tudja, hogy kije volt, amikor elvesztette. Életem párjáról beszélek. Én, akiről nagyon sokan, még a legközelebbi ismerőseim is azt vallották, hogy egy kegyetlen profi vagyok, aki nem ismeri azt a választ, hogy NEM. Bármilyen szó van utána, mint például nem tudom, nem vagyok alkalmas rá, sosem csináltam valami hasonlót… S kinevetnek a haverok, hát még az asszony! Ez most mind rám vonatkozik. S ami a legérdekesebb, minden NEM-et kocsiba fogtam…Ezt itt a gép előtt nagy nyugalommal kimondom. A társaságban azonban adom a nagyot, a kiegyensúlyozottat, a „tudom, hogy honnan és merre megyek”-et s a többi önmegnyugtató frázist. És ami a legérdekesebb, teljesen tudatában vagyok mindennek, de ugye valamivel hülyíteni kell az embernek magát! Ezekben az években nagyon kevés az a valami, amire az ember azt mondhatná tiszta szívvel, hogy megérte, volt neki valami értelme. A sok-sok mindent, amibe belefogtam, elkezdtem, s aztán belefáradtam… a nagyját már régen el is felejtettem. Van azonban egy-két dolog, amibe görcsösen kapaszkodok: a család és a munka emlékei… egy ezek közül ez is, amit hetente írok. A mindinkább üressé vált létezésem egyik élvezetes pillanata, amikor a „karosszékbe” ülök, s kezdem simogatni, orron vágni, dicsőíteni, fenéken rúgni a sportolókat, edzőket, sportvezetőket. Ezt teszem ezúttal is, bevallom szinte kéjelegve, mert… De olvassák el, s majd meglátják, miről van szó.

Hogy lesz a 98. helyezettből második?

Minden év végén ezeregy lista jelenik meg világszerte, melyben rangsorolják a csapatokat, az egyéneket, a nemzetek válogatottjait.

Talán mondanom sem kell, hogy mennyire fontos egy-egy sportolónak felülni a kakasülőre! Egy-egy ilyen „trón” óriási előnyt ad a sportolónak, csapatnak, amikor a hirdetők kopognak az ajtajukon! Persze a nemzetközi szervezetek listája a legfontosabb, és ebből kifolyólag mindenki ezekre vár, a sportoló, a csapat, a klub, a menedzser, az adóhivatal. Valamikor három legjobb labdarúgóról beszéltek, és egy csapatról, meg mondjuk három cseréről… Ma meg… Például futballban 100 játékos neve jelenik meg a listán, és ezekből lesz a csapat, a legjobb tizenegy. Ezeket a neveket megtalálhatja bárki a neten. Egyebek között két szerb játékos is felkerült erre a listára, éspedig Vidić és Ivanović. Mint ahogy az köztudomású, mindkettő Angliában futballozik. A listán Vidić az 51., Ivanović pedig a 98. Ez azonban nem fontos a belgrádi legnagyobb sportújságnak, hogy Ivanovićot betegye a legjobb tizenegybe, mely 4-3-3-as rendszerben van felmutatva. Valószínűnek tartom, hogy a napokban ezt látták is. Nekem csak az szúrt szemet, hogy egy másik belgrádi lap a következőképpen írt a csapatról: a brit Guardian közölte a 2013-as év legjobb 100 európai labdarúgójának listáját, köztük van Nemanja Vidić és Branislav Ivanović, az előbbi az 51., az utóbbi pedig a 98. helyen, és így lettek tagjai ennek a kiváló csoportnak, mert rajtuk kívül a listán ott van még Messi, Ronaldo, Ibrahimović, Ribéry!

Rajtuk kívül?! Ugye, milyen „érdekesen” lehet fogalmazni! Arról már ne is szóljak, hogy a „mindenek fölötti sportlap” lehozza a szerinte legjobb európai tizenegyet, és mit látnak szemeim?! A 98., ki is írom: kilencvennyolcadik Ivanović a jobbhátvéd! Na kérem!

Európa sokkal jobban szeretné a Szovjetuniót és Jugoszláviát?!

Nehogy valaki azt higgye, hogy ittas vagyok! Szó se róla. Majd mindjárt meglátják, hogy miről regélek. Az UEFA meghatározta a következő, 2016-os Európa-bajnokság kalapbeosztását. Néhány évtizeddel ezelőtt lett volna egy SSSR és egy Jugoszlávia, ma meg van 11 egykori szovjet és 6 jugoszláv válogatott! Mind rangsorolva! Íme az egykori Jugoszlávia és a Szovjetunió darabjainak sorsolása:

Náluk, mármint az egykori szovjeteknél, megvan a „rend”, a legnagyobb országok vannak legjobban helyezve, nem úgy, mint nálunk, hisz Szerbiát megelőzi két kisebb köztársaság! Érdekes, hogy a harmadik csoportban majdnem egykori jugoszláv háziverseny lesz. Ugyanez vonatkozik az ötödik csoportra, ahol Macedónia négy egykori szovjet csapattal találja magát szembe.

Gólokból sosincs elég

Valaha a vasárnap délután hazatartó focidrukkolók azt szokták mondani, ha egy meccs gól nélkül végződött, hogy „adtunk egy pofont a sz..-nak”! Azt hiszem, hogy szabatosabban aligha lehet fogalmazni… Mert ugye a veleje a játéknak éppen a gól, különösen ha az én csapatom rúgja! Nos, ebből a szempontból bújtam a táblázatokat Európa öt legrangosabb bajnokságában. Ne lepődjön meg senki, hogy már az első speciális táblázatomban nem öt klub lesz, hanem hét, de csak azért, mert így követelik a számok, a pontok száma!

A legjobbak:

1. Barcelona 17 15 1 1 49:12 46

2. Atlético M. 17 15 1 1 46:11 46

3. Juventus 17 15 1 1 39:11 46

4. Bayern 16 14 2 0 42:8 44

5. PSG 19 13 5 1 44:13 44

6. Real Madrid 17 13 2 2 49:21 41

7. Arsenal 18 13 3 3 36:18 39

Talán nem kellene hangsúlyoznom, hogy pillanatnyilag ezek a legjobbak Spanyol-, Olasz-, Német- és Franciaországban, valamint Angliában. Persze a Bayern lehagyhatja az előtte lévőket, ha lejátssza a 17. meccset, de erre én nem „fogadhatok”. Nos, a táblázatoknak van végük is, íme ezeknek a „szerencsétleneknek” a táblázata, persze az első helyen a legrosszabb!

Ugye, milyen kiegyensúlyozottak a leggyengébbek! De mivel a gólokon van a hangsúly, s nem a helyezéseken, íme a következő öt csapat, melyeknek a meccseit valóban élvezhetik a drága belépők tulajdonosai:

A negyedik szám a klubok pillanatnyi helyezését mutatja. Mindenesetre e csapatok szurkolói látták a legtöbb gólt, nem mondhatom, hogy mindig el is voltak ragadtatva ettől… Hiszen csak a spanyol és az angol csapat tömte az ellenfél hálóját, míg a többiek sok gólt kaptak.