Lehet kókuszos, zselés, karamellás, a szaloncukor elmaradhatatlan kelléke a karácsonynak. Manapság a csokival bevont, puha desszertek a legismertebbek, de sokan emlékezhetnek még arra a duplán csomagolt, cukorból készült fajtára, amelyet sok esetben elrágni sem lehetett. Legalábbis, ha már túlságosan régi volt, hiszen a cukor idővel megkeményedik – mondja a mester, a Martonoson élő Györke Antun, aki családjával még ismeri a hagyományos szaloncukor készítés módszerét. Minden évben több száz kilónyi szaloncukrot készítenek az ünnepekre, s a templomnak is ők ajándékozzák minden évben a fára való édességet, amelyet a gyerekek közt osztanak szét.
Antun édesapja mestercukrász és szakács volt, feleségével 1962-ben nyitották meg mézeskalács-illatú üzletüket, melyet fiuk 1987-ben vett át.
– Az igazi szaloncukor alapja a fondant, amely egy francia cukrászmester találmánya a tizennyolcadik századból. Európában csak a tizenkilencedik században terjedt el, és a karácsony egyik jelképes édessége lett. Tulajdonképpen ez a desszertmassza nemcsak a szaloncukor, hanem minden desszert alapja volt. A hagyományos szaloncukrot ma is úgy készítjük, hogy elkészítünk egy cukorszirupot, amelynek úgy körülbelül a harminc százalékát dúsítjuk a fondant-nal, és ezután ízesítjük. Itt már teljesen a fantáziára vannak bízva az ízek, közkedvelt a magvakkal ízesített szaloncukrok, például a kókuszos, diós, mogyorós, mandulás, mivel azok sem aromát, sem színezéket nem tartalmaznak. Ezenkívül a legkülönfélébb gyümölcsízeket készítjük aromákkal és színezékkel pl.: narancsosat, banánosat, ananászosat, áfonyásat, epreset. Utóbbi az egy igen közkedvelt fajta. Amikor kész a massza, gumiformába öntjük, hogy szabályos alakja legyen, de valamikor még keményítővel készítettük a formákat. – meséli Antun, a mester, aki hozzáteszi, hogy a több száz kilónyi cukormassza formába öntéséhez ma már két ember is elég, viszont a csomagolás művelete már jóval hosszadalmasabb folyamat.
– A csomagoláshoz először a fehérpapírt kell elkészíteni, lehetett ollóval bedarabolni vagy géppel, ahol egyszerre 4-5 papírt vagdalt be a gép az egyik oldalon, majd a másikon. De még így is igen hosszadalmas a folyamat. Általában csapatban csomagolunk, egy ember csomagolja fehérbe, a másik pedig sztaniolba, és a cérnával húzza össze a papírt a két végén. Jó kézügyességet igényel a munka, aki elég ügyes, az 10 perc alatt akár egy kilót is képes becsomagolni. A formák kiöntéséhez, ahhoz a 200-300 kilóhoz elég két ember, a csomagoláshoz több kell. Minél többen vannak, annál előbb kész, általában öt-hat ember dolgozik rajta. Az a norma, hogy naponta fejenként 10 kilót kell becsomagolni.
Györkéék idén 280-300 kiló szaloncukrot készítettek, ekkora mennyiség elmondása szerint pár hét alatt elkészül, de tíz évvel ezelőtt, mikor még ennek a dupláját is értékesíteni tudták, volt, hogy már november végén hozzáláttak a munkához. Sajnos azóta évről-évre kevesebb szaloncukorra van kereslet.
– Minden évben kevesebbet készítünk. Igény lenne rá, az emberek megvennék, ha lenne rá pénzük. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt 3-4, sőt volt, hogy 5 tonna szaloncukrot készítettünk, és csak a szabadkai piacon árultunk, s az összes cukrot ott értékesítettük azzal, hogy mellettünk még 4-5 szaloncukros árult. Most pedig a helyi piacokon túl Újvidéken és Belgrádban is megfordulunk, ott valamivel jobb áron tudjuk eladni. Errefelé egyre több a magyarországi szaloncukor a piacokon, amely nem is igazi szaloncukor, hiszen azok csokis desszertek, a csomagolásuk is egyszerűbb, mert csak egy papírba csavarják. Magyarországon minden évben karácsonykor körülbelül 2000 cég kezd szaloncukrot készíteni, nagy a konkurencia, mert itt az emberek azt veszik meg, ami olcsóbb. Néhány évvel ezelőtt a Duna Tévé készített riportot rólunk, s akkor érkezett megrendelés Magyarországról, olyanoktól, akik a Németországban és Ausztráliában élő rokonaiknak szánták a szaloncukrot. Az innen elszármazottaknak igazi kuriózum ez a hagyományos szaloncukor.
