Ha vendég érkezik a Magyar Szóba, s be kell mutatni a céget, szinte biztos, hogy megmutatjuk a vendégeknek a Bada-Forum Minikönyv Múzeumunkat, amely az épület bal szárnyának folyosóján van. Vannak itt mini- és mikrokönyvek is, kivétel nélkül mind nyomdai műremekek. A nyomda gyöngyszemei.
Ezt az állandó tárlatot 1983. december 23-án a Forum Kiadóház jubileuma alkalmából nyitották meg.
Fotó: Dávid Csilla
Bada István és Bada Johanna ajándékozta gyűjteményét a Forumnak. Mintegy 5000 miniatűr könyvecske, valamint 12 000 zsebnaptár, 910 külföldi író arcképe, 250 posta egy-egy bélyege tartozik ebbe a gyűjteménybe.
A Bada házaspár különösen vonzódott a kicsi könyvekhez. Mint mondják, nem csak a nyomdai bravúr lenyűgöző ezek estében, hanem az a történelmi háttér is, miszerint már évezredek óta ismeri az ember a minikönyvet, illetve a parányi felületre rögzített szöveget.
– A fáma szerint már időszámításunk előtt négyezer évvel léteztek miniatűr agyagtáblácskák, melyekre az adófizetők tartozásait vésték, és kiégetve megmaradtak az utókornak. Ezek a táblácskák két incs magasak voltak.
Ciceró Rómában úgy tudta, aki maga is mesteri amforák és miniatűr szobrocskák gyűjtője volt, hogy Homérosz Iliászának létezett egy miniatűr példánya, amelyet parányi betűkkel írtak olyan kis lapocskákra, oldalakra, hogy befért egy dióhéjba – meséli István.
– Gutenberg egyik segédje is készített miniatűr könyvecskéket – szövögeti tovább a mesét a megrögzött gyűjtő.
A miniatűr bibliát 14x20 milliméteres méretekben 1798-ban nyomtatták ki. A XVII. és XVIII. században igen kedveltek voltak az apró imakönyvek és kalendáriumok, naptárocskák. Az úrihölgyek a nyakukban hordták könyvékszerként ezeket a miniatűröket.
Angliában az 1900-as években olyan kis miniatűr sorozatokat nyomtattak, melyeket utazás közbeni olvasásra szántak. Egy fakazettába, tokba helyezték ezeket a könyvecskéket, a sorozatban 24 könyvecske volt. A tok egy mai könyv nagyságának felelt meg.
Shakespeare drámáit is megjelentették egy 40 kötetes sorozatban. A Forumban is megtekinthetők ezek a minidrámák. (Egy-egy könyv ára 15 angol font.)
A minimúzeumban megtalálható Andruskó Károly 220 miniatűr könyvecskéje.
A világhírű grafikus és ex libris-készítő a miniatűr könyveit puszpánfa tőkékbe véste, és egy régen kölcsönvett nyújtófával nyomtatta ki a miniatűr lapokat külön-külön.
Arra a kérdésre, hogy mit emelnének ki a Minkönyv Múzeum értékei közül, egyértelmű a válasz:
Njegoš Hegyek koszorújának öt változata készült a Forum Nyomdában, ugyanott megtalálható a húszas években készült belgrádi miniatűrök egy-egy példánya. És itt van a tizenkét világcsúcstartó miniatűr közül a legparányibb a KÖNYV szót 10 nyelven tartalmazó miniparány, mérete: 2x2,5 milliméter. Egy teljes milliméterrel megdöntötte a keletnémet BILDER ABC című mikrokönyvét, mely 3x2,5 milliméteresnyi, és 1972-ben jelent meg.
A Minikönyv Kiadó szerkesztésében nemrég jelent meg a 10 kötetes „csokoládé” sorozat, melynek 100 euró az ára. Tartalmazza 160 vajdasági magyar író és alkotó fényképét.
Arra a kérdésre, hogy miért gyűjtik a minikönyveket, Devecseri Gábor: Mi a szép könyv? című versével válaszoltak.
„Ha felszólítanának jó barátom:
– Mi hát a szép könyv? Mondd meg.
Így felelnél,
tétován ingatva fejed:
– Én nem tudom, szakértő nem vagyok.
Csak élvezem, ha nemcsak az,
mit elmond, gyönyörű, de ruhája is.
– Ruhája?
Nem inkább bőre?
– Jól beszélsz.
– De mondd:
– Nem húsa inkább? Nem eleven húsa? Vagy másnak érzed?
– Nem, maradhatunk akár ennél is.
– Jó.
S nem gondolod, hogy része volna lelkében is…
méltón magához, tanítványom adta,
s most és ezentúl tanulom belőle a szöveg lelkét,
melynek teste ő lett,
e tenyeremben elférő kötetke.”
Nyitókép: Fotó: Dávid Csilla
