Aki az előírásokat megszegve „más álmokat álmodott”, ráadásul még a legfelsőbb állami vezetés tagja is a sztálinista-kommunista Észak-Koreában, könnyen bajba kerülhet. Rosszabb esetben az életével fizethet. Különösen akkor, ha még van is valami a rovásán, vagy valakik odaképzelnek ezt, azt. Például összeesküvést, puccs előkészítését „mindenféle intrikával és aljas eszközökkel”, kémkedést, züllött életmódot, ideológiai és egyéb elhajlást, kettős játékot, vagy olyan viselkedést, ami miatt azt vághatják a kiszemelt áldozathoz, hogy „rosszabb volt, mint egy kutya”.
Ez állítólag mind ráillett Dzsang Szong Tekre, az észak-koreai vezetés talán legbefolyásosabb emberére, akit ezért a múlt héten bíróság elé állították, majd gyorsan halálra ítéltek, s még aznap kivégeztek.
A történet szövevényes és rejtélyes, lényege viszont egyszerű: kíméletlen hatalmi harc dúl a világtól elszigetelt kommunista államban, amelynek 30 éves fiatal diktátora, Kim Dzsong Un igyekszik mindenkit eltávolítani a környezetéből, akiről feltételezi, hogy veszélyeztetheti kommunista trónját. A 65 éve kormányzó kommunista Kim dinasztiának ő már a harmadik tagja, de ilyen vérfürdőt a közvetlen környezetében még sem az apja, Kim Dzsong Il, sem a szintén kemény kézzel uralkodó nagyapja, Kim Ir Szen sem rendezett annak idején.
A dinasztia-alapító Kim Ir Szen félreállította ugyan mindazokat, akik túl szorosan kötődtek a szovjet és kínai kommunista barátaikhoz, tanítóikhoz, segítőikhez, de a fejüket a helyén hagyta. Az őt követő Kim Dzsong Il cserélgette ugyan a magas rangú tisztségviselőit, de az országot uraló katonai-bürokratikus klikk, amely nagyjából 150 családból áll, szinte semmit sem változott; vérfürdőtől, tömeges kivégzésektől sem kellett tartani tagjainak.
A 2011 decemberében hatalomra került Kim Dzsong Un azonban már több politikai kivégzést rendelt el, ami arra utal, hogy még mindig bizonytalannak érzi hatalmát, s a veszélyesnek tartott embereket tisztogatással akarja eltávolítani a környezetéből, sőt az élők sorából is.
A kivégzések és indoklásaik kísértetiesen hasonlítanak azokra a véres leszámolásokra, amelyek a világ első kommunista országát, vagyis a volt Szovjetuniót jellemezték Sztálin vezér uralkodása alatt, majd később Kínát is, a szintén kíméletlen diktátor Mao Ce-tung idején.
Észak-Korea sokat tanult a két országtól a kommunizmus építéséről, sok mindent át is ültetett a gyakorlatba. A politikai vetélytársak félreállításának, elhallgattatásának, vagy éppen likvidálásának szovjet-kínai típusú módszertanát (esetleg kézikönyvét) szintén alaposan tanulmányozhatta, ahogyan a Kim-dinasztia korábbi tagjai is. Úgy tűnik, az észak-koreai kommunista uralkodó család jelenlegi ifjú diktátora igazi éltanuló, hisz különösen sok időt áldozhatott a likvidálási forgatókönyvek (tankönyvek) olvasgatására. Véres akciói és annak indokai ugyanis sokban hasonlítanak a Szovjetunióban és Kínában végrehajtott belső leszámolásokhoz.
Ismeretanyag tehát akadt bőven. Sztálintól rengeteget tanulhatott az ifjú Kim Dzsong Un. A szovjet vezér – hatalomra kerülése után – ugyanis koholt vádakkal kiirtatta a kommunista Szovjetuniót megalapító Lenin szinte mindegyik közeli munkatársát. A vádak – hazaárulás, ideológiai elhajlás, puccsista összeesküvés – kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amelyeket a múlt héten Dzsang Szong Teknek szegeztek az észak-koreai bíróságon. A sztálini politikai tisztogatások részét képező kirakatperek hírhedt főügyésze, főszereplője, Andrej Visinszkij ugyanúgy a rossz kutyákhoz hasonlította az 1930-as évek második felében megrendezett nagy perek vádlottjait, ahogyan a múlt héten a hivatalos észak-koreai hírügynökség, a KCNA is megtette – vádiratnak beillő közleményében – a kegyvesztett Dzsanggal.
Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után szintén hasonló vádak (közpénzek magáncélú kisajátítása, szexuális kilengések, pornográfia, kettős játék a háttérben) hangzottak el az 1938 és 1953 működő szovjet kémfőnök, a koncepciós perek egyik fő felelőse, Lavrentyij Berija ellen is, amelyek nemrég szintén felbukkantak az észak-koreai Dzsang Szong Tek tárgyalásán. A két pernek egy másik hasonlósága is van: mindkettőjüket egy fontos párttanácskozáson vették őrizetbe, röviddel később pedig – koncepciós perben – kimondták rájuk a halálos ítéletet és kivégezték őket.
