2024. március 29., péntek

Az őzek téli vadászata

Lekopaszodott a határ. A kultúrsivataggá változtatott észak-bácskai területeken egyszerre láthatóvá és könnyen elérhetővé vált vidékünk egyetlen nagyvadja, az őz. A bakok levetették agancsukat, és a máskülönben magányos életmódot folytató vad csapatokba tömörült. Bárki, aki nyitott szemmel jár a határban – vagy csupán keresztülutazik –, a nagy csupasz táblák közepén fekvő vagy álldogáló őzcsapatokat lát. Ezek a rudlik állhatnak csupán néhány egyedből, de nem ritkák tíz állatot meghaladó népes társaságok is. Szeptember 1-jétől egészen január 1-jéig – a vadászati tilalmi időt szabályozó naptár szerint – lőhető az őz tarvadja, azaz a suta és a gida.

A vadászegyesületi vezetők előszeretettel használják „a suták és a gidák selejtezése” meghatározást, bár ennek fogalma gyakorlatilag nem fedi a terepi történéseket. Már maga a selejt fogalma sem megfelelő. Állat, azaz élőlény lehet kiöregedett, beteg, sérült vagy más fogyatékossága miatt tenyésztésre alkalmatlan, és ezért eltávolítandó az állományból, tehát inkább a válogató vadászat kifejezés volna a helyes.

A vidékünkön működő vadászegyesületek körében ilyenkor történik a tagság igényeit kielégítő paprikásnyersanyag biztosítása. Ez magában nem volna baj, de a bálak, a csoportbulik, a közgyűlések... pörköltjének szánt őzek a legritkább esetben felelnek meg a válogató vadászat terítékének. A válogatás igazából a kiöregedett, a sérült, a beteg… tehát a satnya tarvad kigyomlálását érti. Ugyanakkor az őzek selejtezésére érdemesült vadász többnyire a jó húsban levő, lehetőleg legnagyobb testű egyedre emeli fegyverét, hiszen abból lehet sokakat jóllakatni.

A másik gond az őz biológiájából származik. Ilyenkor a bakok agancstalanok, vagy éppen csak elkezdték növeszteni a jövő évi fejdíszüket. Ez csak nagyon jó távcsővel vehető ki, azzal is nehezen. A tapasztalt vadász ez idő tájt nem is az őz füle közé néz, hanem a hasa alján keresi a bakok pamacsát, amely minden kétséget kizáróan megkülönbözteti őket a sutáktól. Vannak elméletek, melyek szerint a suták fara sárgás a vizelettől, a bakoké pedig fehér, de ez nem kell hogy feltétlenül így legyen, ezért jobb a pamacsot keresni. A téli válogató vadászatnak igen nagyszámú bak esik áldozatául, mert ők nagyobb testűek, és ezért kívánatosabbak paprikásnyersanyagnak. Ha a lövés eldördül és fekszik a zsákmány, akkor már késő a bánat, feltámasztani ugyanis nem lehet. De ha fej nélkül és kizsigerelve mutatják be az illetékesnek, az jóhiszeműen akár sutának is minősítheti. Aztán tavasszal azon töri a fejét, hová is tűnt az az éremvárományos bak, amelyet a jól fizető vendéggel akart meglövetni.

Az ilyen és hasonló helyzetek kiküszöbölése végett a tarvad válogató vadászatát a szakképzett, pörköltre nem éhes személyzetre kellene bízni.