2022. május 25., szerda

Hogy került a nyúl a Holdra?

A hivatalos magyarázat szerint egyszerre szolgál tudományos, nemzetgazdasági és nemzetvédelmi célokat a kínai Hold-program második szakasza. Ennek részeként szombaton végrehajtották a program eddigi legbonyolultabb feladatát, amikor a Holdistennő–3 (Csang’o–3) elnevezésű űrszonda a Jáde Nyúl nevű holdjáró robottal a Szivárvány-öbölben elérte a Hold felszínét. Az emberiség történelmében – ha nem titkoltak el valamit – ez volt az első alkalom, hogy kínai űreszköz landolt egy másik égitesten. Szakértők szerint egyébként a Hold nem az utolsó állomása a kínai űrkutatásnak. Eddig csak az Amerikai Egyesült Államok és a ma már egykorinak nevezhető Szovjetunió mondhatta el magáról, hogy űreszközeikkel elérték a Föld mellékbolygójának felszínét. Az utóbbi 37 évben egyébként – valamilyen oknál fogva – majdnem tabunak számított a dolog, nem folytatódott a Hold meghódítása. Legutóbb 1976-ban a szovjet Luna 24 szonda szállt le a Holdon. December 14-i lépésével Kína tovább erősítette (űr)nagyhatalmi pozícióját. Tíz évvel ezelőtt embert küldtek a világűrbe, 2018-ban pedig a tervek szerint Holdra lép majd az első kínai. Terveik közé tartozik még, hogy néhány éven belül berendezik első saját űrállomásukat is. Hogy mindezt valóban komolyan gondolják, arról a Holdistennő–3 sikeres landolása mellett az is tanúskodik, hogy pl. 2012-ben 18 alkalommal lőttek fel Kínából űrhajót. Szakértők szerint a kínai űrszonda jócskán felülmúlja amerikai és szovjet elődjeit. Valójában egy távirányítású mobil obszervatórium, melynek segítségével, különféle mérőeszközökkel, egyebek mellett teleszkóppal és kamerával is meg lehet figyelni a tejútrendszert és a csillagokat. Azért hatékonyabb a földi űrteleszkópoknál, mert a működését nem zavarja a légkör és a magnetoszféra. Az űreszköz úgy van felszerelve, hogy akár 30 méter mélyre is le tud fúrni a Hold felszíne alá.

Az oroszok és az amerikaiak az utóbbi negyven évben „hanyagolták” a Holdra szállásokat. Nem tudni egészen pontosan, miért. Több, közöttük néhány egészen elképesztő magyarázat is megjelent ezzel kapcsolatban. Olyasmiket is állítanak, hogy űrlényekkel találkoztak, idegen civilizációk nyomait, elhagyott űrhajókat találtak, vagy hogy a Hold belsejében laknak valakik, ezért nem mertek újra visszatérni. Más – talán hihetőbb – magyarázatok szerint egyszerűen nem volt rá pénz, a kutatások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem mutatkoztak meg az űrkutatás gazdasági előnyei.

A HOLD VONZÁSÁBAN

A múlt század 70-es éveiben azt hittük, az évezred végéig fajunk megkezdi a világűr meghódítását, hasonlóan, mint ahogyan bolygónkon tette a kontinensek felfedezését követően. Az Alfa Holdbázis, eredeti címén a Space: 1999 és más hasonló sci-fi filmek kiötlői is úgy vélhették, 2000-ig rutinszerűvé válik a holdutazás, szokványos lesz űrállomáson lakni stb. Az események azonban más irányt vettek. Úgy tűnik, most a kínaiak találhatják meg azokat a gazdasági motivációkat, amelyek a világűr, a Hold és esetleg a jövőben más égitestek meghódítását eredményezheti. Lehet, hogy túl konzervatív vélemény, de valószínűsíthető, hogy biológiai „korlátaink” miatt nem tudunk a jövőben sem sikeresen megtelepedni, sem a világűrben, sem más égitesteken. Annak ellenére, hogy a tervek szerint az évtized végéig az első kínai is Holdra száll, inkább egy olyan jövő valószínűsíthető, amikor az ember a Földről irányítható eszközök segítségével hódítja meg a világűrt, arra pedig, hogy maga is oda repüljön, nem is lesz szükség. Ehhez a motiváció nagy valószínűséggel gazdasági alapú lesz majd. Csupán az érdekesség és az esetleges presztízs miatt nehezen képzelhető el, hogy a nagyhatalmak dollár milliárdokat költenek űrkutatási célokra. Ha viszont energiaforrásokhoz és nyersanyagokhoz lehet a világűrből jutni, valamint kinyerésüknek és Földre szállításuknak költségeit olyan szintre lehetne hozni, hogy kifizetődő legyen, az nyilván felgyorsíthatja a világűr és más égitestek meghódításának folyamatát.

AZ ÚJ ENERGIAFORRÁS

A Hold kőzete sok hélium–3-at tartalmaz, ami bolygónkon ritka. A Földünkön előforduló két változatából 99,99 százalék hélium–4. A hélium–3-at szélsőségesen alacsony hőmérsékletek előállításához, léggömbök és léghajók töltőanyagaként használják. Ezenkívül erőművek fűtőanyaga lehetne. A hélium–3-mal működő fúziós erőművek ugyanis sokkal hatékonyabban használnák fel az energiát, mint az atomerőművek. Van még egy óriási előnyük: egy hélium–3 erőmű nem radioaktív. A Holdon pedig 1-5 millió tonna lehet belőle. Ez a mennyiség az egész emberiség energiaszükségletét kielégíthetné több mint 10 ezer évig. A kínai Chinanews hírportálon egy régebben megjelent írás szerint a hélium–3 izotóp lehet a megoldás az emberiség növekvő energiaszükségleteinek kielégítéséhez. Az ázsiai ország tervei szerint 2024-ben létrehozzák Hold-bázisukat, és egy évre rá elkezdődik a hélium–3 kitermelése. Számításaik szerint az óriási befektetés hamar megtérülhet. A Holdon található hélium–3 évezredekre megoldhatja az emberiség energiaínségét. Becslések szerint a Földön csupán 15 tonna található belőle, ezért egy kilogramm 4 millió dollárba kerül. A Hold és az ott lévő hélium–3 ezért csábító. Az értékes nemesgázt azonban ki kellene termelni, és a Földre kell szállítani. Elvileg ez nem lenne bonyolult. A holdkőzetet a napenergia segítségével föl lehet annyira melegíteni, hogy a hélium kiszabaduljon, majd össze kell gyűjteni és a Földre szállítani.

Úgy tűnik, az emberiség történelmében új korszak kezdődik: a versenyfutás az űrbeli lehetőségekért. Amerikában egy magáncég, a BigelowAerospace a közeli égitesten igényelt bányászati jogokat az amerikai Szövetségi Repülési Hivataltól. Nem egy jelentéktelen cégről, hanem a NASA kiemelt partneréről van szó. Közösen fejlesztenek modult a Nemzetközi Űrállomásra többmilliárd dolláros ráfordítással. Az Amerikai Űrkutatási Hivatal pedig nemrég mutatta be terveit, amelyeknek eredményeként 2021-ben elkezdődhetne egy aszteroida felszíni bányászata. A tervek szerint a NASA egy 500 tonnás Föld-közeli aszteroidát fogna be, majd Hold körüli pályára állítana. Az aszteroida kísérleti bányászatát a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai végezhetnék el. Az Obama elnök által is támogatott terv már elfogadott költségvetése meghaladja a 2 milliárd dollárt. A NASA mellett a magáncégek is érdeklődnek az aszteroidákon való kitermelésre. A Földhöz képest ugyanis a ritka fémek több százszoros vagy ezerszeres koncentrációban vannak jelen a kisbolygókon. Ezeknek az anyagoknak az ára az aranyéval vetekszik. Egy közepes méretű aszteroida felszínének lebányászásával legalább 6 milliárd dollár értékű platinát lehetne kitermelni.