Állami temetésen helyezték tegnap végső nyugalomra Nelson Mandelát, a Dél-afrikai Köztársaság első színes bőrű elnökét, az egykori apartheid rendszer elleni küzdelem kiemelkedő alakját, aki 95 éves korában hunyt el december 5-én. Saját kívánságára a Kelet-Fokföld tartományban fekvő Qunu falucskában temették el, a családi birtokon, ahol az elhunyt emlékére, az életkorát szimbolizáló 95 gyertyát gyújtottak, ágyúkból díszlövéseket adtak le, a levegőben pedig helikopterek köröztek nemzeti zászlókkal. A temetéssel egyszersmind véget ért a tíznapos nemzeti gyász időszaka az országban.
Indul a temetési menet Qunuban (Fotó: Beta/AP)
A szertartáson több ezren jelentek meg; a hazai és külföldi gyászolók között voltak helybeliek, az ország más vidékeiről érkezett személyek, egykori harcostársak, magas rangú hazai és külföldi állami vezetők, tisztségviselők, valamint hírességek is. Az elhunyttól beszédekkel és vallási énekekkel búcsúztak. Jacob Zuma, dél-afrikai elnök arra szólította fel honfitársait, hogy folytassák Mandela örökségét.
A temetési ceremónia után a néhai elnököt szűk családi és baráti körben hantolták el Qunuban. Mandela ebben a kétszáz lelkes kis faluban nőtt fel, s itt élt utolsó éveiben, megromlott egészsége miatt a nyilvánosságtól visszavonultan. A xhosa nép Madiba-klánjának volt a tagja. Népének szertartása, törzsi rítusa szerint helyezték örök nyugalomra.
A temetést egy sajnálatos esemény – mások szerint botrány – is megelőzte: az illetékesek (bár cáfolják) állítólag elfelejtették meghívni Qunuba a néhai elnök régi barátját, harcostársát, Desmond Tutu nyugalmazott anglikán érseket, akit a feketék és a kisebbségben élő fehérek elkülönítését, illetve megkülönböztetését hirdető apartheid rendszer elleni harcáért 1984-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki, ahogyan kilenc évvel később Mandelát is. Végül azonban Tutu is elutazott Qunuba, hogy elbúcsúzzon a barátjától. Az egész ügy talán azért alakulhatott ki, mert a 82 éves Tutu sehogy sem tetszik a (nem fehérek alkotta) jelenlegi hatalomnak. Főként azért nem, mert időnként keményen ostorozza a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) és Zuma elnököt.
Előzőleg, több mint százezer ember – közöttük sok külföldi politikai vezető, neves személyiség és híresség – rótta le kegyeletét Mandelának a fővárosban, Pretoriában, ahol három napra (múlt szerdán, csütörtökön és pénteken) a kormánynak és az elnöki hivatalnak is otthont adó Union Buildings épületben ravatalozták fel, illetve helyezték el nemzeti zászlóval borított koporsóját. Ezt megelőzően (múlt) kedden Johannesburgban, nemzeti gyászszertartáson, búcsúzott el tőle az ország. A hivatalos ceremónián csaknem száz állam- és kormányfő, továbbá több uralkodó és világszerte ismert személyiség vett részt. A hatalommal szembeni kritikus magatartása miatt Desmond Tutu a múlt keddi gyászszertartásra sem kapott meghívót eredetileg, csak utólag, a lakosság óriási felháborodásának hatására. A mulasztás miatt a johannesburgi szertartáson megjelent Zuma államfőt a tömeg kifütyülte.
Mandela koporsóját szombaton szállították (a légierő külön gépén) a néhai elnök végső nyughelyéül szolgáló falucskába, amely Pretoriától csaknem 1400 kilométerre délre terül el. A főváros melletti légi támaszponton a kormányzó ANC vezetőinek és tagjainak egy csoportja búcsúzott el az elhunyttól. A mintegy ezer párttag részvételével megtartott ceremónián beszédet mondott Zuma elnök, aki kimagasló egyéniségnek, különleges embernek nevezte Mandelát.
Az 1918. július 18-án született Mandela hosszú betegség után johannesburgi otthonában hunyt el családja és néhány barátja jelenlétében.
A Nobel-békedíjas Mandela 1994 és 1999 között volt az 53 millió lakosú Dél-afrikai Köztársaság államfője. Az elnöki bársonyszékig azonban rögös és keserves út vezetett, amelynek egyik állomása a börtön volt, ahová a kisebbségben levő fehérek működtette apartheid rendszer 1962-ben záratta, csaknem 27 évre.
Azért került rács mögé, mert kezdetben békésen, majd 1961-től fegyverrel is harcolt a színes bőrűekkel szemben gyakran véres erőszakkal fellépő, faji és politikai megkülönböztetésre épülő, elnyomó apartheid rezsim ellen. A színes bőrűek jogaiért folyó küzdelemben sokáig a betiltott ANC apartheidellenes mozgalom és annak – Mandela által társalapított, majd egy ideig vezetett – fegyveres szárnya, az Umkhonto we Sizwe (a Nemzet Dárdája, ismert rövidítéssel: MK) volt a zászlóvivője. Az ANC harcosai sok olyan akciót is végrehajtottak, amelyekben vétlen fehér emberek, köztük fiatalkorúak is meghaltak. Mandela és követői olyan dalt is énekeltek akkoriban, és később is, melyben refrénszerűen ismétlődik: „…mi, az MK tagjai megfogadtuk, hogy gyilkoljuk őket, hogy gyilkoljuk a bhulukat…”, vagyis a dél-afrikai búrokat (fehéreket).
Börtönévei alatt a faji megkülönböztetésen alapuló apartheid rendszer és a politikai elnyomás elleni harc, valamint a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált mind hazájában, mind külföldön. Csak a világot teljesen átalakító hatalmas politikai változások, a kommunizmus összeomlása, a hidegháborús korszak lezárásának idején, 1990-ben került szabadlábra, 72 éves korában. Szabadon engedését Frederik Willem de Klerk, az apartheid rezsim utolsó (fehér bőrű) államfője hagyta jóvá.
Az antikommunizmusáról is ismert apartheid akkor már az utolsókat rúgta. Az évtizedekig működő rezsim békés, tárgyalásos felszámolásában (a dél-afrikai kommunisták vezetőségéhez is tartozó) Mandela kiemelkedően fontos szerepet játszott. Legnagyobb érdeme épp a rendszer békés megváltoztatása volt, amiért fő tárgyalópartnerével, Frederik Willem de Klerkkel 1993-ban – az apartheid rendszer összeomlásának évében – megkapta a Nobel-békedíjat.
A nemzeti kiegyezési és megbékélési folyamat eredményeként, 1994-ben lett elnök, a Dél-Afrikában megtartott első demokratikus választás eredményeként. Elnöki és politikai karrierje 81 éves korában, 1999-ben ért véget. Az államfői székben közeli barátja, Thabo Mbeki követte. Mandela néhány évig még részt vett a közéletben, de 2004-ben végleg visszavonult.
A temetés után, sőt már Mandela halála óta egyre több dél-afrikait aggaszt a még mindig megosztott, társadalmi, gazdasági és egyéb problémákkal terhelt ország további sorsának alakulása. Akadnak azonban optimisták is, akik nem félnek a jövőtől. Az igazság azonban az, hogy még az ország közeljövőjével kapcsolatos kérdésekre sem tudja senki a választ.
Nyitókép: Indul a temetési menet Qunuban (Fotó: Beta/AP)
