2024. április 25., csütörtök

MagyarZó Pistike messéi

Amama szidja az áramszolgáltatót, mint a bokrot! Éppen a vasárnapi mákoskalácsot akarta betenni a sütőbe, amikor elment az áram.

– Csak fejezzem be az ebédet, rögtön hívom a Vucsicsot. Micsoda disznóság, hogy a szegény ember már a villanytelepben sem bízhat!

– Miért pont a haladók vezetőjét akarod hívni, Tematild? – csodálkoza atata. – Mi köze neki az áramszünethez?

-Azért hívom, Tegyula, mert ő most a hallja kend az országban. Mindenki hozzá fordul, aki elégedetlen: a sztrájkolók, a munkanélküliek. Láthattad a tévében, hogy folyton hívják valahová intézkedni. De én azt olvasnám a fejére, hogy a villanytelepi káderei nem értenek a dolgukhoz, folyton kiverik a biztosítékot.

– Igaza van, zomzédasszony – helyesele a Zacsek. – Több száz haladó pártkatonát vettek fel a napokban az Elektrovojvodinában, mielőtt életbe lépne az újévtől elrendelt létszámstopp a közszolgálatokban. Elég, ha megszerzed a pártkönyvecskét, és azonnal szakkáder leszel! Félek, hogy ezek még az egyenáramot se tudják megkülönböztetni a váltóáramtól.

– Ki tehet róla, Zacsek, hogy maga nem ilyen leleményes? – inté őt atata. – Az emberek feltalálják magukat ebben a nagy munkanélküliségben. Ha a haladók adnak állást, akkor oda lépnek be. Ha pedig változik a helyzet, akkor demokraták vagy ki tudja milyen párt tagjai lesznek. Maga talán elvárná egy ilyen szegény ördögtől, hogy finnyáskodjon, és azt mondja, hogy sajnos, nem fogadhatom el a felkínált állást, mert nem tetszik az ideológiájuk?

– Érdekes, Tegyula, hogy sokaknak mégis a Miskovics ideológiája tetszik jobban – jegyzé meg amama.

– Hogy jut eszedbe ilyen butaság, Tematild? – idegeskede atata. – Miből gondolod, hogy a leggazdagabb szerb vállalkozónak egyáltalán köze van az ideológiához?

– Abból gondolom, Tegyula, hogy vannak követői, akik meg akarja támadni a szegény Vucsicsot. Azóta sehová se megy testőrök nélkül.

– Szörnyű, mintha visszaforgatták volna az idő kerekét! – háborga a Zacsek. – Mintha a néhai komcsi elvtársakat hallanám, amikor a hithű haladó káderek leszámolást sürgetnek a tájkunokkal meg a szolgálatukba szegődött Cvijannal. Rögtön kizárással meg letartóztatással fenyegetőznek, csak azért, mert ez a pasas bírálni merészelte az érinthetetlen vezetőt. Hogyaszongya, teljhatalomra törekszik, és folyton le akar tartóztatni valakit. Úgy látszik, hogy Zlóbó után megtalálták az új szerb nemzeti vezért!

A régészek pedig nemrég megtalálták a nyolcadik magyar vezérre, Szamegra utaló nyomokat. Eddig ugyanis úgy tudták, hogy Árpád hét vezér élén foglalta el a Kárpát-medencét. Az Etelközben végzett ásatások során azonban egy agyagtáblára bukkantak, amely ősi rovásírással leírja a honfoglalás kezdetét. A töredékszavak tanúsága szerint Árpád a Kárpátokról letekintve így szólt két legkedvesebb vezéréhez:

– Huba, Szameg, hová hoztatok engem?

Ámazonban atata szerint nekünk lenne igazán okunk emlegetni Hubát meg Szamegot, különösen, amikor olyan okos politikusokról hallunk, mint Palma, a jagodinai polgármester.

– Nem értem, Tegyula, miért akarja eme vidéki gavallér elküldeni a fényképét a Merkel Angellának? – csodálkoza amama. – Ahogy elnézem a pocakját, nemigen fog bevágódni nála.

– Nem a saját képét akarja elküldeni a kancellár asszonynak, Tematild, hanem a Belgrádban talált második világháborús német repülőbombáról készült fényképet. Méghozzá azzal az epés megjegyzéssel, hogy ilyen disznóság után, amit a nácik elkövettek, ne akarja megtorpedózni Szerbia uniós csatlakozását.

– Ha a butaság fájna, akkor ennek a Palma nevezetű helyi kiskirálynak üvöltenie kellene a fájdalomtól – jegyzé meg a Zacsek. – Mi köze Merkelnek a nácikhoz? És most jön elő ilyen idétlenséggel, amikor azt várjuk, hogy a németek is rábólintsanak a tárgyalások megkezdésére? Én azt ajánlanám neki, hogy legközelebb, ha nyilatkozni akar, hívja el azt a fickót, aki a szegény Mandela temetésére meghívott államférfiak beszédét fordította jelbeszédre a süketnémák számára. Igaz, utóbb kiderült, hogy feltűnési vágytól szenvedő szélhámosról van szó, aki összevissza mutogatott, amiből senki semmit nem értett, de legalább nem maradna szégyenben a hülyeségeivel.

Süketnémák bulizni mennek egy jeltolmáccsal. A tolmácsnak el kell mennie, de előbb kioktatja a pincért.

– Ha a mutatóujjukat emelik a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujjukat, akkor pedig bort.

A társaság emelgeti is sűrűn hol az egyik, hol a másik ujját, a pincér viszi neki az italt. Egy idő azonban elkezdik felváltva billegetni az ujjukat. A pincér tanácstalan. Szerencsére, megérkezik a jeltolmács.

– Már semmit se hozzon nekik, mert becsíptek, és most azt éneklik, hogy "sört ide, bort ide."

PISTIKE, leleményes szakkáder és epés jeltolmács