Különös egybeesés és a sors szeszélye lehet, hogy a héten ugyanazon a napon (kedden) búcsúzott el gyászszertartáson a világ a 20. század egyik legismertebb Nobel-békedíjasától, Nelson Mandela néhai dél-afrikai elnöktől, amelyiken a rangos nemzetközi elismerést hivatalosan átadták a 2013-as év díjazottjának, a hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnek (OPCW). Az oslói ünnepségen elhangzott indoklás szerint az OPCW nemcsak a Szíriában tett erőfeszítéseiért, hanem az első világháború óta bevetett vegyi fegyverek megsemmisítéséért végzett kitartó munkájáért részesült Nobel-békedíjban.
Bár csatatéren először már 1915-ben (a belgiumi Ypern falunál) használtak vegyi fegyvert, a modern hadviselés új és rendkívül veszélyes eszköze ellen az OPCW csak 1997-ben kezdte meg a küzdelmét. Munkájának sikerét a Nobel-békedíj mellett az is igazolja, hogy azóta 190 országot vonzott tagjai közé, és az államok nagy többsége elfogadta, illetve aláírta a Vegyifegyver-tilalmi Egyezményt (CWC).
Az OPCW-tagországok óriási többsége 2007-ig már megsemmisítette vegyi fegyvereit. Az OPCW tagsághoz tartozó Oroszország és a 2011 óta polgárháború dúlta Szíria kivételt képez ugyan, de vegyifegyver-készletei nemzetközi ellenőrzés alatt vannak.
Legutóbb, 190. tagként épp a sokat bírált és az idén ősszel külső katonai csapással is megfenyegetett Szíria csatlakozott a független nemzetközi szervezethez. Tagfelvételi kérelmének benyújtásakor a közel-keleti ország – erőteljes nyugati és orosz politikai nyomásra – hozzájárult vegyi fegyvereinek megsemmisítéséhez is. Október óta az OPCW és az ENSZ hatvan szakértője ellenőrzi Damaszkuszban a szíriai vegyifegyver-arzenál felszámolásának folyamatát. Megfigyelők szinte biztosra veszik, hogy az OPCW a közeljövőben sikeresen begyűjti és megsemmisíti a szíriai vegyi fegyvereket. A teljes megsemmisítésre kiszabott eredeti határidő 2014. június vége.
Amióta a németek az első világháborúban, 1915 áprilisában Ypernnél bevetették a klórgázt, elképesztő pusztítást okozva vele az ellenség soraiban, a hadseregek számára vegyi fegyverek sokaságát fejlesztették ki. Ezek egy része azonnal halálos, mások – dózistól függően – „csak” súlyos károsodást okoznak a katonáknak, illetve mindazoknak, akik kapcsolatba kerülnek vele megfelelő védőöltözék nélkül.
Miközben az OPCW és – a hidegháború vége óta – sok kormány is azon fáradozik, hogy világszerte betiltsa, felszámolja a vegyi fegyvereket, több ország (diktátora) még mindig ezekben látja hatalma zálogát. Meg talán az ellenség elpusztításának legolcsóbb és leghatékonyabb eszközét. A vegyifegyver-tilalmi szerződést Angola, Egyiptom, Észak-Korea és Dél-Szudán még mindig nem írta alá. Izrael és Mianmar már megtette, de nem iktatta törvénybe a dokumentumot, így ez a két ország sem minősül OPCW-tagnak.
Az idén augusztusban Szíriában mintegy ezer emberrel végzett a láthatatlan, megfoghatatlan, és rendkívül alattomos harci gáz, amelynek alkalmazója máig vitatott. Hírhedt harcigáz-támadást a szomszédos Irakban is elkövettek, csak jóval korábban: 1986-ban, a Szaddám Huszein rezsim idején és parancsára. Az iraki kurdok egyik faluja ellen végrehajtott akkori vegyifegyver-támadásban rengeteg polgári lakos halt meg. A modern idők egyik legnagyobb vegyifegyver-támadását azonban alighanem az Egyesült Államok hajtotta végre a vietnami háborúban. Az amerikai hadsereg 1962 és 1971 között állítólag csaknem 77 millió liter lombirtó vegyszert permetezett dél-vietnami őserdőkre, hogy a természetpusztítással elriassza az ellenséges kommunista erőket a térségből. A lombirtás következményei katasztrofálisak voltak. Az Agent Orange-ként elhíresült növényirtó vegyszernek kitett – vietnami adatok szerint – 4,8 millió ember (súlyos) egészségkárosodást szenvedett. A szer miatt 400 ezer személy meghalt, félmillió gyermek pedig súlyos rendellenességgel jött a világra Vietnamban. A vegyszer komoly bőrbetegségeket, valamint tüdő-, gége- és prosztata-rákot okozhat.
Az OPCW az ilyen és ennél is rémesebb vegyi fegyverek ellen harcol. Ezektől igyekszik megszabadítani a világot, az emberiséget. Az elismerést tehát mindenképpen megérdemli, hiszen sok csatában győzött már a vegyi fegyverek elleni, erőszakmentes „háborújában”. Egy valamire azonban a szervezet is képtelen: terrorista szervezeteket megakadályozni abban, hogy ilyen tömegpusztító eszközökhöz jussanak, esetleg azokat bevessék.
