Hét évvel Bulgária és Románia uniós csatlakozása után 2014. január elsején megnyílik a brit és hét további EU-tag – eddig zárva tartott – kapuja a két balkáni ország munkavállalói előtt is. Az uniós jog szerint a jövő év kezdetétől a bolgárok és a románok szabadon és legálisan vállalhatnak munkát az EU-nak ebben a nyolc országában is, nem érheti őket diszkrimináció a szociális juttatások terén sem.
Az érintett tagországokban a lakosság és a politikusok egy részének ez nem tetszik. Inkább azt szeretnék, ha a balkáni „szegény rokonok” otthon maradnának. Sok nyugat-európai országban a keleti és a balkáni munkavállalókkal való riogatás a populista pártok kedvenc témája.
A bevándorló-ellenes és euroszkeptikus erők azzal „érvelnek”, hogy a külföldiek, történetesen a hamarosan Bulgáriából, Romániából, de más keleti tagállamokból érkezők is rajtuk fognak élősködni, vagy ami legalább ilyen szörnyű: elveszik a bennszülöttektől a munkát. A külföldiek ellen ágálók legfőképpen azért hangoskodnak, hogy a „jöttmentek” – akik mellesleg EU-állampolgárok – ugyanazokat a juttatásokat is igénybe fogják venni, mint a helybéliek. Ha megbetegszenek, orvoshoz mennek, ha elvesztik állásukat munkanélküli segélyért folyamodnak, ha gyerekük születik, szintén a helyi szociális hálóba kapaszkodnak. Ráadásul olyanok is lesznek közöttük, akik kijárják maguknak a szociális segélyt, sőt olyanok is, akik koldulásra adják majd a fejüket.
A várható új keleti népáradattól már nemcsak az uniót, és annak minden vívmányát elítélők, elutasítók tartanak, hanem vezető kormánypolitikusok is. Közéjük tartozik David Cameron, konzervatív brit miniszterelnök is. Nemrég az országát elárasztó és kizárólag a segélyekre vadászó külföldi munkavállalókkal riogatta honfitársait, akik körében egyre népszerűbb a bevándorló-ellenes és euroszkeptikus brit Függetlenségi Párt (UKIP).
Bár Cameron nem ennek a pártnak a tagja, mégis az UKIP populista-demagóg szókincséből merített, amikor nemrég a szabad mozgás (vagyis az egyik uniós alapjog) újragondolását szorgalmazta. A minap azt is jelezte: kormánya (jelentősen) szigorítaná a külföldi EU-munkavállalók szigetországi szociális ellátásának szabályait. Ezzel pedig lényegében a bevándorlás korlátozására készül.
Cameron konzervatív pártjának jobbszárnya már be is nyújtott egy törvénymódosító javaslatot, mely szerint Nagy-Britannia 2019-ig fenntartaná a munkavállalás teljes korlátozását Bulgáriával és Romániával szemben. A javaslat ellenkezik az uniós joggal, amely egyébként „erősebb” a nemzeti (tagországi) törvényeknél. Ezért Brüsszel bírósághoz fordulhat, s kötelezheti Londont a közösségi jog betartására, illetve az ominózus intézkedések visszavonására. Ellenzéki pártok is tiltakoznak a tervezett brit szigorítás ellen. Cameron egyelőre nem zavartatja magát. Arra számít, hogy a szigorítással növeli pártja népszerűségét, és az így biztosított többletszavazattal 2015-ben akár meg is nyerheti a parlamenti választást. Ha pedig Brüsszel perre viszi az ügyet, a bírósági tárgyalás még akár évekig is elhúzódhat.
A brit miniszterelnök nem elszigetelten, hanem a hasonlóan gondolkodó európai kormányokkal együttműködve kívánja végrehajtani a tervét. Berlin és Párizs is arra készül, hogy szigorítsa a bevándorlók szociális juttatásokhoz való jogát. Ausztria és Hollandia – ahogyan Németország is – már tavasszal jelezte: a jövőben fenntartana valamilyen szintű korlátozást, mert a „szociális turizmus”, a jóléti rendszerekkel való visszaélés, aránytalan terheket ró rájuk.
Brüsszel vitatja ezeket az érveket, sőt megalapozatlannak tartja azokat. Az EU kormányaként számon tartott Európai Bizottság pedig mítosznak és alaptalan rémhírterjesztésnek tartja a szociális turizmus emlegetését a fejlett tagállamok részéről.
Az EU adatokkal cáfolta, hogy a jóléti rendszereket, és a szociális hálót biztos nem a keleti tagországokból érkező álláskeresők, és munkavállalók veszélyeztetik.
London eddig még nem támasztotta alá hivatalos adatokkal azt az állítást, mely szerint – az EU keleti feléből beáramló – tömegek élnek vissza a brit szociális ellátórendszerrel. A média és Brüsszel azonban bizonyítékokkal cáfolja az állítólagos nagyarányú segélyturizmust Nagy-Britanniában. Több brit lap utal arra, hogy a szigetországban dolgozó (keleti) uniós állampolgárok többnyire fiatalok, akik ritkábban veszik igénybe az állam szociális- és egészségügyi szolgáltatásait, jóléti rendszereit. Ráadásul 1995 és 2011 között 8,8 milliárd fonttal (10,5 milliárd euróval) többet fizettek be a brit államkasszába (adó és egészségbiztosítás címén), mint amennyit onnan – jóléti juttatásként – rájuk költöttek. Ez uniós szaknyelven azt jelenti, hogy nettó befizetők voltak. Hétköznapi nyelven pedig úgy is lehetne mondani, hogy nem élősködtek a társadalmon, hanem éltették azt.
Hasonló a helyzet a szintén fanyalgó Németországban és Hollandiában is. Németországban az álláskeresők számára elérhető szociális juttatásoknak csupán 4,2 százalékát vették igénybe a nem német uniós állampolgárok. A holland jóléti juttatásoknak 1,8 százalékával éltek EU-állampolgárok.
