John Kerry amerikai külügyminiszter ezúttal – idén már kilencedik alkalommal – azért utazott a (közel-keleti) térségbe, hogy az izraeli–palesztin viszály lényeges kérdéseit néhány hét alatt rendező amerikai keretmegállapodást mutasson be Jeruzsálemben és Rámalláhban.
A közvetlen tárgyalások július végi felújítása óta, négy hónap alatt több mint húsz alkalommal találkozott egymással a palesztin és az izraeli tárgyalódelegáció, de eddig mindkét részről leragadtak saját álláspontjuk meghatározásánál. Az utóbbi hetekben ráadásul kátyúba jutottak, sőt a telepépítkezések miatt majdnem megszakadtak a megbeszélések. Ezért a válság miatt az amerikai külügyminiszter elhatározta, hogy új, magasabb szintű szakaszba lépteti a tárgyalásokat – véli a Háárec című lap csütörtöki vezércikkében.
Az eddigi terméketlen megbeszélések helyett, ahol mindkét fél elbarikádozta magát véleményének bástyái mögé, Kerry igazi adok-kapok jellegű tárgyalásokat akar sokkal inkább egyértelmű és kötelező érvényű alapokon. Az amerikaiak ezzel egyszersmind feladják viszonylagos passzivitásukat. Kerry és Martin Indyk, az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja aktivizálta magát: egy héttel ezelőttig „javaslatokról” és „áthidaló javaslatokról” beszéltek, de mostanra ezek helyét átvette a „keretmegállapodás” kifejezés, vagyis a tárgyalófelek számára előkészített amerikai béketerv.
Kerry célja Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök színvallásra kényszerítésre, hogy kimondják az „igent” vagy a „nemet”, hogy egyértelműen kiderüljön, készek-e drámai és súlyos elvi döntéseket hozni a viszály lényegi ügyeiben.
Szombat este a washingtoni „Saban” konferencián Barack Obama amerikai elnök azt mondta, hogy a kilenc hónaposra tervezett tárgyalássorozat hátralevő idejében már nem lehet egyezségre jutni minden részletkérdésben, de még el lehet jutni egy olyan pontra, ahonnan már egyszerűbb előrehaladni, mint visszalépni.
Kerry ugyanezen a konferencián kifejtette, hogy a hat alapkérdésben – a határok, a biztonság, a menekültek, Jeruzsálem megosztása, egymás kölcsönös elismerése és a minden további igényről való végleges lemondás ügyében – már régen megszülettek a lehetséges megoldások, Bill Clinton 2000. decemberi megbeszélésein és a 2007–2008-as annapolisi tárgyalásokon.
A Háárecnek nyilatkozó amerikai és izraeli illetékesek szerint a következő hetek kritikusak lesznek a béke szempontjából, mert az amerikai diplomácia az eddigi húsz találkozó eredményei, valamint az elkövetkező decemberi és januári, Netanjahuval és Abbásszal tartandó tárgyalások segítségével megpróbálja elfogadtatni a legfontosabb ügyeket rendező új keretmegállapodást.
A miniszterelnöki hivatal egy név nélkül nyilatkozó magas rangú hivatalnoka szerint „a keretmegállapodás döntésekre kötelezi a feleket, és csak utána derült ki, hogy a béketárgyalások előrehaladnak, vagy megszakadnak”. Egy esetleges egyezménynek valószínűleg következményei lennének az izraeli kormánykoalíció összetételében is, de Jichák Hercog, a Munkapárt új vezetője elődje ígéretét megerősítve kijelentette, hogy pártja mindenképpen támogatja a békeszerződést, akár a kormányon belülre kerül, akár azon kívül marad.
