2022. május 24., kedd
TÁRCA

Bár egy kutya hajlékra lelt

Rex, a föliratos belépőn, kanalas etető táljával (Fotó: Fekete J. József)

A téma az utcán hever, és ezúttal ez az utcán heverő téma egy kutya. Hónapok óta látom a város egyik utcájában ugyanazon a ház előtt. A szemközti ház tágas udvarán két német juhász uralkodik, és gyakran láttam, hogy ez a már korosnak tűnő hobó szívesen kommunikálna az elegánsan tartott fajtatársaival. Szimpatikus eb ez a kóbor kutya, nem rámenős, nem követelő, mint a párhuzamos utcában csoportba verődő sorstársai, amelyek gyakran megtámadják a boltból hazafelé igyekvő lurkók bevásárló szatyrát, hogy azt széttépve élelemhez jussanak. Rex, mert így hívják az öreg csövest, ugyanaz a ház előtt hevert, ha esett, megtalálta az eresz alatt a talpalatnyi száraz helyet, és onnét bámult érdeklődés nélkül, fásultan, beletörődőn. Emellett nagy barátságban volt a házban lakó macskákkal.

Aztán megjelent az utcán egy itató, meg egy etető edény, valaki elkezdte gondját viselni a valahonnét kiebrudalt kutyusnak. Az ősz beálltával egy bélelt kartondoboz, ami most, a havazás kezdetén komoly nejlonborítást kapott, nehogy beázzon, és az utcán álló, egyszemélyes ebmenhely bejárata előtt egy Welcome (Isten hozott) föliratú vörös küszöbszőnyeg áll. A hajléktalan kutyus továbbra is az utcán marad, de bár födél van a feje fölött, és rendszeresen kap enni, inni. Történt ez ugyanabban a városban, ahol, miként lapunkban beszámoltunk róla, a közelmúltban mindmáig ismeretlen elkövető brutálisan kioltotta egy kutya életét.

Rex a választott gazdasszonyával

Rex fogadott gazdasszonya, aki nevének elhallgatását kérte, mert fél, hogy a kommunális felügyelőség elbontatja az improvizált menedékházat, és akkor megszakadna a szíve a kutya miatt, elmondta, hogy még a nyáron talált rá az állatra. Kiéhezve, teljesen kiszáradva hevert a negyven fokos hőségben az utca végi sarokház előtt. Megitatta, megetette a jószágot, de az ottani háztulajdonos rászólt, ne etesse az ebet az ő háza előtt.

„A kutya annyira le volt gyengülve, hogy mozdulni se tudott. De amint lábra állt, ide szoktattam a mi házunk elé. Az épületben beteg rokonaim élnek, miattuk nem vihetem be az udvarba vagy a lakásba Rexet” – mondja a gazdasszony. „Így az utcán igyekszem számára élhető körülményeket teremteni, bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk. Imádom ezt a jámbor állatot, soha senkit meg nem ugat, nem falánk, ha hozom az eledelét, előbb kanállal etetve kell rávennem, hogy elfogadja, mert valószínűleg úgy érzi, nem szolgált rá. Ragaszkodik hozzám, de a kaput nem lépi át, mint aki beletörődött sorsába, valaki kitette az utcára, és neki az utcán kell leélni az életét.”

A város ebmenhelyén jelenleg mintegy hetven kóbor kutyának biztosítják a túlélési lehetőséget, az illetékes kommunális közvállalat a média segítségével keres gazdát számukra. Rex, ha már idős korára is, megtalálta gazdáját, s akár az utca fogadott kutyája is lehetne. Mint amilyen a Béla nevű kutya volt Baján, amit még a polgármester is a város kutyájaként ismert el.