Megalázva, elárulva, hátba támadva, és egy nagy politikai kudarccal (pártjának minapi kettészakadásával) sújtva várja a 77 éves Silvio Berlusconi többszörös olasz exkormányfő a parlament mai (szerdai) ülését. A törvényhozás felsőháza (szenátusa), amelynek a februári választás óta tagja, ugyanis fontos testületi döntésre készül. A szenátorok arról szavaznak, hogy a felsőház tagja maradhat-e Berlusconi, vagy távoznia kell onnan, amiért idén augusztusban a bíróság – az úgynevezett Mediaset-perben – adócsalásért jogerősen négy év börtönbüntetésre elítélte. Igaz, korára való tekintettel büntetését egy évre csökkentették, amit – szintén törvény adta lehetőségként – közhasznú munkavégzésre, vagy házi őrizetre cserélhet. Elnöki kegyelemre nem számíthat.
Kizárása a szenátusból (parlamentből) nem sokkal a jogerős ítélet kihirdetése után került napirendre. Berlusconit egy 2012-es törvényre hivatkozva akarják kipenderíteni a parlamentből. A jogszabály szerint ugyanis a törvényhozásban nem ülhet olyan politikus, akit a bíróság legalább két éves szabadságvesztéssel sújtott.
Nagyon valószínű, hogy a felsőház tagjainak többsége támogatna a populizmusáról, nőügyeiről, szexpartijairól, handabandázásáról, és több tucat bírósági peréről elhíresült volt kormányfő szenátori megbízatásának megvonását. Berlusconi politikai ellenfelei ugyanis többségben vannak a szenátusban, ahol az exkormányfő szerint ma állampuccsra készülnek ellene.
Ha kiszavazzák soraik közül, Berlusconi a szenátori tisztségével a mentelmi jogát is elveszíti, vagyis kötelezni lehet az ellene folyó perekben hozott ítéletek végrehajtására. Ezek közül eddig csak a Mediaset-perben született jogerős elmarasztaló döntés. Talán nem véletlen, hogy a magát minden bírósági eljárásban ártatlannak valló exkormányfő – új bizonyítékokra és tanúkra hivatkozva – épp a héten kezdte el követelni a Mediaset-per felülvizsgálatát.
Berlusconi ellen jelenleg több per is folyamatban van. A politikus ugyanakkor azzal vádolja a bíróságokat, hogy összefogtak ellene és el akarják lehetetleníteni a további politikai karrierjét, amely 1994-ben kezdődött. Azóta mindig tagja volt a parlamentnek, többször kormányfőként vezette Olaszországot. Ha visszavonják mandátumát, 1994 óta először reked a törvényhozáson kívülre, vagyis a politikában az utcán találhatja magát.
Parlamenti kizárása esetén sokkal nehezebb lesz neki a politizálás. Ráadásul a pártja, a nagykoalíciós kormány egyik meghatározó erejét képező jobbközép Szabadság Népe (PdL) november derekán kettészakadt, miután több közeli munkatársa, Angelino Alfano kormányfő-helyettes, belügyminiszter vezetésével hátat fordított neki. Mindannyian a PdL mérsékelt szárnyához tartoztak. A lázadók – közöttük több miniszter és parlamenti képviselő, illetve szenátor – Új Jobbközép (NCD) néven pártot alapítottak, s továbbra is támogatják az Enrico Letta vezette kormányt.
Hajjaj, hogy ne sírjon ilyenkor az ember fia? (Fotó: Beta/AP)
A Letta-kabinet megbuktatásával októberben sikertelenül próbálkozó Berlusconihoz hű politikusok ellenzékbe vonultak. Fő célkitűzésük továbbra is a kormány elkergetése és előre hozott választás kikényszerítése. Berlusconi a minapi pártszakadás után (ami nagyon megviselte és súlyos kudarcként élte meg) újraindította eredeti mozgalmát, a Forza Italiát, amellyel politikai karrierjét kezdte.
Berlusconi pártjában az utóbbi húsz évben már negyedszer következett be törés. A volt kormányfő eddig mindegyiket jól átvészelte. Az olasz jobbközép legutóbbi szakadásával azonban alighanem fordulóponthoz érkezett a Berlusconi nevéhez fűződő elmúlt két évtized: véget ért az ő korszaka, amelyben nemzetcentrikus szólamok szenvedélyes ismételgetése közben erős központi állam létrehozása volt az egyik prioritás. Ebben a struktúrában kiemelt szerep jutott a túlzott hatalommal felruházott üzletember és állami vezető Berlusconinak.
Sok elemző szerint a legutóbbi megrázkódtatást (a PdL-ben bekövetkezett szakadást) már nem tudja feldolgozni, ellenfelei pedig – kapva az alkalmon – mindent megtesznek, hogy a politikai élet peremére szorítsák. Berlusconi fütyül az elemzőkre. Ő folytatná, bár jelenleg mással van elfoglalva: a saját politikai túlélésével. Híveit már fel is szólította, hogy ma tüntessenek, méghozzá abban az időben, amikor a szenátus a mentelmi jogáról dönt.
Nyitókép: Hajjaj, hogy ne sírjon ilyenkor az ember fia? (Fotó: Beta/AP)
