2024. március 28., csütörtök

Pozitív fordulat?

Lassan, de biztosan közeledünk az év végéhez, közben nemrég kerültek napvilágra a 2013-as év harmadik negyedévére vonatkozó gazdasági elemzések. Ezekből az elemzők szerint pozitív fordulatra számíthatunk, illetve a fordulat már bekövetkezett. Hosszú idő óta ugyanis ez volt az első olyan negyedév, amelynek során több, jelentősnek mondott tényező is egyszerre vett pozitív fordulatot. Az elemzők egybehangzó véleménye szerint ez komoly derűlátásra adhat okot. Ha ez az újonnan megtalált lendület továbbra is kitart, az már jelentős és bíztató lépés lehet a teljes és valódi kilábaláshoz.

A gazdasági elemzők mellett a világ vezető pénzügyi szakemberei is hasonló megállapításra jutottak, hasonlóak a jóslataik. Az év harmadik negyedévében növekvő üzleti bizalomról és derűlátó gazdasági kilátásokról számoltak be. Mindez azonban a világgazdaság egészére vonatkozik. Bennünket viszont elsősorban (nyilván) az foglalkoztat, hogy milyenek a kilátások szűkebb és tágabb pátriánkban, valamint a közép- és kelet-európai régióban. Az ezzel kapcsolatos elemzéseket böngészve megállapítható, hogy továbbra is megoszlanak a vélemények a még mindig szerény növekedés fenntarthatóságáról. Az sem kizárt, hogy amíg a világ más részei túllépnek a válságon, nálunk „a helyzet fokozódik”.

NEM FÉR BELE CSAK A FELE

Valóban régóta nem volt ilyen egybeesés, ugyanis egyidejűleg valósítottak meg teljesítménybővülést a világgazdaság legnagyobb erőcentrumai. Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez folytatódik is. A sok borúlátó elemzést követően azonban mindenképpen pozitív fejleményként könyvelhető el. A legnagyobb erőcentrumok régóta nem tapasztalt egyidejű teljesítménybővülése ugyanis jó eséllyel gyorsíthatja 2014-ben a globális növekedést. Az Economist Intelligence Unit (EIU) – a világ egyik legnagyobb gazdaságelemző intézete – decemberre vonatkozó, Londonban a múlt héten nyilvánosságra hozott havi világgazdasági előrejelzésében megállapítja, hogy vásárlóerő-paritáson számolva, előzetes kalkulációi szerint a világgazdaság jövőre feltehetően 3,5 százalékkal fog bővülni. A jó hírű gazdaságelemző intézet az idénre 2,9 százalékos átlagos globális GDP-növekedésre számít. Mivel az év végéig csupán alig több mint egy hónap maradt hátra, az utóbbi becslés feltehetően egészen közel állhat a valósághoz. Az elemzésben az is olvasható, hogy a gyorsulás fő hajtóereje az lesz, hogy 2010 óta először történhet meg jövőre, hogy az Egyesült Államok, az euróövezet és Japán gazdasága is egyszerre fog növekedni. Ez a három erőcentrum termeli a világgazdaság teljes bruttó kibocsátási értékének majdnem a felét. A három gigantikus gazdasági központ kibocsátásának együttes nominális GDP-értéke az idén eléri a 35 000 milliárd dollárt.

FELFELÉ HATÓ KOCKÁZATOK

Majdnem biztosra vehető – bő egy hónappal az év vége előtt –, hogy a világgazdaság ebben az évben 2,7 és 3,1 százalék közötti növekedést produkál. Több nemzetközi szervezet elemzéseit összevetve is erre a megállapításra juthatunk. A Nemzetközi Valutaalap októberi adatai szerint 2013-ban a globális gazdaság 2,9–3,2 százalékos növekedést mutat, 2014-ben pedig jó esélye van a 3,6 százalékos bővülés megvalósulásának. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elemzése némileg eltér ettől. Az OECD szerint az idén 2,7 százalékkal növekszik a világgazdaság. Meg kell jegyezni, hogy ez (is) pozitív eredmény, de éppen olyan alacsony, mint 2009-ben, a válság kezdetén. A szervezet egy régebbi analízisében még abban bízott, hogy jövőre a globális gazdaság bővülése 4 százalékra, vagy annak a közelébe emelkedik, de a novemberi trendek előrevetítése alapján ez csak 2015-ben várható, jövőre csak valamivel 3 százalék feletti bővülést jósolnak. Vannak tehát különbségek az előrevetített trendek között, mégis azt lehet mondani, hogy hasonlóak a következtetések. Ez pedig egy arra mutató jelként is felfogható, hogy múlóban a gazdasági válság. A lassú, de nyugodt növekedés időszaka következhet. A pozitív fejleményként értékelhető világgazdasági növekedés azonban még törékeny. A válság kezdete óta – jobb híján – tüneti kezeléssel próbálkoztak a központi bankok. Ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy pénzügyi politikájukkal pénzbőséget – ahogyan egyes helyeken fogalmaztak – monetáris könnyítést idéztek elő. A pénzbőség azonban rendszerint inflációba csap át, ez egy közgazdasági axióma, de nevezhetjük inkább piaci jelenségnek, ami jobban utal a folyamat eredetére és valódi természetére. Egyelőre azonban nem tapasztalható jelentős pénzromlás az erőcentrumokban. Az inflációs nyomás hiányában a központi bankok feltehetően továbbra is a monetáris bővítés politikáját alkalmazzák. Amikor Ben Bernanke, az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed (Federal Reserve) Kormányzótanácsának leköszönő elnöke (januárban jár le a megbízatása) a nyáron utalást tett arra, hogy az általa képviselt intézmény még az idén hozzákezdhet a gazdaságélénkítő és likviditáspótlási céllal alkalmazott havi mintegy 85 milliárd dolláros összeg csökkentéséhez, egyfajta pánik söpört végig a piacokon. Az időközben lezajlott amerikai belpolitikai fejlemények tükrében – elemzői körökben – már kevésbé tartják valószínűnek, hogy a közeljövőben felhagynak az élénkítés szóban forgó módozatával.

Mindezekre tehát úgynevezett felfelé ható kockázati tényezőkként tekinthetünk, vannak azonban aggodalomra okot adó fejlemények is. Az első abból ered, hogy ha nem is a közeljövőben, de előbb-utóbb abba kell hagyni a monetáris könnyítést, mert elszabadítja az inflációt. A másik hatalmas kockázati tényező a feltörekvő országok törékeny lendületében, a kezeletlen költségvetési hiányokban és az országok eladósodottságában rejlik. A Fed eszközvásárlási programjának leépítése után várható befektetői hangulatváltozásoktól valószínűleg azok a feltörekvő gazdaságok lesznek a legsebezhetőbbek, amelyeknek folyó fizetési mérlege deficites, külső finanszírozási igényük jelentős, devizaadósság-kötelezettségeik magasak. Esetükben egyébként megfigyelhető, hogy az utóbbi időben erőteljesen nőtt a hitelkiáramlás a hazai piacukon.

Az említett – nem lebecsülendő – kockázatok ellenére jövőre az amerikai, az euróövezeti és a japán gazdaság várható együttes és szinte szinkronizált bővülése átgyűrűzik majd a világgazdaság más régióira is. Valóban úgy néz ki, hogy 2013 harmadik negyedéve volt a fordulópont: megkezdődött a kilábalás a gazdasági válságból. Egymástól független felmérések alapján az üzleti bizalmi index is összességében jelentősen erősödött az említett időszakban. Az optimizmus mértéke azonban nem egyenlő arányban oszlik meg a régiók között. A pakliban sajnos benne van, miért éppen mi leszünk azok, akik ezúttal is jó eséllyel kimaradnak.