2024. április 24., szerda

Halügyi kisantant

Halászati-horgászati szabályozás a Kárpát-medencében címmel nemzetközi konferenciát tartottak Szegeden – Három határ menti keretmegállapodás és szándéknyilatkozat aláírása – Kezdeményezés a

Mit tesz a horgász, amikor három határ menti együttműködésről, plenáris ülésről, szakember-találkozóról, keretmegállapodásról, szándéknyilatkozatról... olvas az újságban? Mérgesen összegyűri, bevágja a sarokba, és elrohan a vízpartra, hogy kiszellőztesse fejéből a politikát. Ezzel a (hal)politizáló oldallal ne tegye ezt, mégpedig két okból kifolyólag. Az első: halügyeink azért állnak így, mert évtizedeken, emberöltőkön keresztül hátat fordítottunk a témának. A második: a téma jelentősége miatt a közeljövőben gyakran visszatérünk hozzá. És a címbe foglalttól se legyen lúdbőrös, hiszen a köztudatunkba negatív előjellel befészkelődő államközi gittegyletet fedő szó jelentése: szívélyes szövetség. Magyarország, Románia és Szerbia horgászai és szakemberei ennek szellemében tanácskoztak a hétvégén Szegeden. Háromszáz-egynéhányan!

Egyedülállónak tekinthető, hogy egy nemzetközi konferenciát – bármiről is legyen szó azon – nem az államvezetőség vagy a hozzá közel álló körök hívtak össze. A horgászok ráébredtek, hogy a tárgykört szabályozó törvények országonkénti tarkasága miatt az úgy nem megy.

– A halászati-horgászati szabályozás változásai, és a törvényalkotók új szemléletű megközelítése alapjaiban változtatta meg a magyar halvédelem és a halászat jogi környezetét. A téma nemcsak hazánkban aktuális, hanem a szomszédos országokban is napirenden van. A halak természetes élőhelyei a magyarországival azonosak a környező országokban is, ezért a „nemzetközi hal” védelme a jogszabályok összehangolását teszi szükségessé. Alapítványunk kezdeményezte és magára vállalta egy nemzetközi konferencia megszervezését, amely be kívánja mutatni a Kárpát-medencei horgászati szabályozás országonkénti rendszerét – mondta Varró Zoltán, a konferenciát szervező Víz-Hal-Ember Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Tekintettel arra, hogy a témakörre még országonként is gyakran az ellentmondásos szabályozás jellemző, trilaterálisan és ömlesztve szemlélve megállapítható, hogy a „nemzetközi halaknak” régen rossz. A színvonalas, szakmailag jól megpatkolt előadások szinte mindegyike az országok – ezeken belül az érintett régiók – hal- és vízproblematikáját ecsetelte. Gondja mindenkinek van, de nem a felsoroláson és a halmozáson volt a hangsúly. (A panaszdélutánt a gerontológián más helyszínen tartották.) A szervezőknek sikerült úgy összekovácsolniuk az előadásokat, hogy azok ne csak hű képet nyújtsanak a különböző országok – egymással szomszédos régióinak – halügyeiről, hanem hogy hozzájáruljanak az azonnali tapasztalatcseréhez is. Ez abból fakad, hogy az új magyar halászati törvény hatalmas előrelépést jelent ezen a téren, és – képletesen mondva – ilyenről álmodik a környék. Ebből logikusan következik, hogy a magyarországi szakemberek előadásai keltették a legnagyobb figyelmet. De! Egy kis hazabeszélés: Marija Smederevac-Lalić angol nyelvű előadása a rekreatív és az ipari halászás halállományra gyakorolt hatásáról szólt, míg Aleksandar Hegediš azokról az akadályokról beszélt, amelyeket a rendeletek merevsége gördít a halállomány gyarapításának útjába.

Az előadók nevének és titulusainak, valamint előadásaik címének ismertetése igencsak próbára tenné oldalunk terjedelmét. Ettől eltekintünk, mert a történet nem a részletekről szól, és nem a megoldásokat kereste. Legalábbis nem az azonnaliakat, mert olyanok nincsenek.

Az együttműködési keretmegállapodás, melynek aláírására a plenáris ülést követően került sor, valójában a talaj előkészítése az „alulról felfelé” irányuló kezdeményezés kibontakozására. Módkeresés arra – horgásznyelvre fordítva –, hogyan szóljon oda a pecás a górénak. Mert ha jobban belegondolunk, ez még abban az időben is döcögve ment, amikor a most szerveződő megyék meg régiók még „egy tagban” voltak.

A Víz-Hal-Ember eldöntötte, hogy évszázados kihagyást, a történések után való kullogást akcióra váltja. Mindazokkal karöltve, akik ebben szerepet akarnak vállalni. A hadműveleti terület rendkívül nagy, a frontvonal széles. De az ügyben szerepet vállaló csoportok, szervezetek, szövetségek... jegyzéke is hosszú, a szerepet vállaló egyének fajsúlya pedig jelentős. De senki se kérdezze, mikor lesz ebből valami, hiszen ez csak a kezdet. Ahogy a Szent-Györgyi Albert Agórában szervezett konferencia alapján láttuk: jól kezdődött!