2024. április 25., csütörtök

Kislány a zongoránál

Óbecsén, egy meleg hangulatú családi házban él Shrek és Fiona hercegnő. A nagy, zöld orge helyett ebben az esetben egy szukáról, a Lovas család egyik házi kedvencéről van szó, főhősünk, Fiona pedig nem a Shrek-mese hercegnőjéről, hanem a Csipkerózsika egyik tündéréről kapta különös nevét. A mi elbeszélésünkben szerepel még Amadea, a család legkisebb, 15 hónapos tagja, az édesanya, akit Điantának hívnak és a ház egyetlen férfiúja, Imre, az édesapa.

– Hány éves vagy Fiona?

– Öt és fél, nemsokára hat leszek.

– Akkor óvodába jársz, igaz?

– Igen.

– Meséld el nekem, hogyan alakul egy napod? Mit fogsz csinálni például holnap?

– Elmegyek az óvodába.

– Zongorázni nem fogsz?

– Lehet, hogy igen...

– Arra emlékszel, hogy mi volt az első dal, amit megtanultál énekelni?

– Ööööö...

– A Jingle Bells, emlékszel? – segíti ki apukája.

– Fiona, szerbül is ilyen jól beszélsz, mint magyarul?

– Igen.

– Úgy tudom, angolul és németül is tanulsz, igaz ez?

– Igen.

– Nem nehéz?

– Nem. Mondjak valamit az apukámról?

– Pont erre szerettelek volna kérni.

– Apukám jobban szereti a lányokat, mint a fiúkat.

– ????

– Kértem is még egy lánytestvért a postástól (a gólyától – a szerző megj.). Krisztinek fogják hívni.

– Fiona, gondolkodtál-e már azon, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

– Én nem akarok dolgozni.

– Hát mit fogsz csinálni?

– Semmit.

Művész lesz a lányból – vonja le a következtetést mosolyogva az anyuka. – Lehet, hogy operaénekes? Szeret áriázni a kislány, ebben a nagymamájára ütött.

Fiona muzikalitása nagyon korán megmutatkozott, ami nem csoda: édesanyja, Lovas Đianta az óbecsei Petar Konjović Zeneiskolában tanít, édesapja, Imre ugyan orvos, de szülővárosában, Piroson népi zenekarban gitározott és énekelt, Fiona mellett pedig időnként nagybőgőzött, amíg el nem törött a vonója. A kislány háromévesen lett az anyukája által vezetett, kétnyelvű gyermekkórus, a Bubamara tagja, ekkor kezdett el balettozni is. Fiona mindössze négy és fél évesen maga kérte, tanulhasson hegedülni, ekkor került a zeneiskolában Karaba Anikó keze alá, majd ugyancsak saját kérésére nemsokára anyukája is elkezdte tanítani zongorázni. Fiona az életet jelentő deszkákon is megcsillantotta tehetségét, amikor tavaly a Városi Színház Varázskocka című gyermekelőadásában ráosztották a balerina szerepét. A kislány ezzel a szereppel elnyerte az óbecsei Májusi Játékok gyermekszínjátszói különdíját, és az előadással az újvidéki Zmaj Játékokra és a sisaki fesztiválra is eljutottak.

Fionának szemmel láthatóan valóban nem jelentenek terhet a gyakorlásokkal járó kötelezettségek, és – részben remek hallásának köszönhetően – játszi könnyedséggel tanulja az idegen nyelveket is. A szülei nem erőltetik rá a saját akaratukat, csupán hagyják kibontakozni a személyiségét és a tehetségét, de arra is ügyelnek, hogy minden nap bőven jusson idő játékra, beszélgetésre is. Azt mondják, ahogy a kislány maga döntött arról, hogy zenélni szeretne, dönthet majd arról is, hogy abbahagyja.

Bár Fiona még csak rövid ideje tanul hangszeren játszani, gyakran idősebb társait is lekörözi a versenyeken. A tehetséges kislány 2007 decemberében született, de a 2004-es születésű kis zongoristák idei nagybecskereki versenyén a szakemberek száz ponttal jutalmazták előadását, így ő hozhatta haza a legjobbnak járó első díjat. Ezen a sikeren fölbuzdulva nevezték be a szülei a tekintélyes Internet muzic competition elnevezésű nemzetközi versenyre, amelyen a 2005-ben születettek kategóriájában a megszerzett 88 pontjával Fiona a második lett. Az Óbecsén megtartott Fantast 2013 versenyen ismét a 2004-es generációval mérte össze tehetségét, és a Dunđerski-kastélyban megtartott zenei fesztiválon az elért 99 pontjának köszönhetően neki ítélte a nemzetközi zsűri a legjobb zongoristának járó díjat, 88 ponttal ő lett az „ezüstérmes“ hegedűs, de a legfiatalabb versenyzőnek járó különdíjat is ő érdemelte ki.

Szülei szerint Fiona könnyen veszi ezeket az akadályokat, és örömmel tanul. A cserfes kislány legnagyobb kedvencei azonban még mindig a kis játékpónik, no és kishúga, Amadea.