A fórum egy performansszal kezdődött, amely során diákok számoltak be azokról a bűncselekményekről, amelyekről a sajtóban lehetett olvasni. Fellépésüket azzal fejezték be, hogy nem akarnak olyan városban élni, ahol nem érezhetik biztonságban magukat. A városunk közbiztonságát boncoló fórumon Danilo Lakičević az alapfokú ügyészségtől, Dejana Bibić az Ifjúsági Irodából, Darko Matić, a városi közgyűlés képviselője, Zoran Gabrić kommunális rendőr, Vesna Kačar szociális munkás, Olga Terteli gyógypedagógus és Boris Čegar filozófiatanár vettek részt, a rendőrséget pedig Vuk Radošević, a kiskorú delikvensekkel foglalkozó felügyelő és Nebojša Šaponjić képviselte.
A beszélgetés során szó esett mind a társadalom, mind a szülők felelősségéről, a polgárok bizalmatlanságáról a rendőrség munkája iránt, és elhangzott olyan vélemény is, amely szerint túl enyhék a törvények. A vitafórum résztvevői csaknem egyhangúlag egyetértettek abban, hogy Szabadka biztonságos város, legalábbis biztonságosabb sok más szerbiai városnál.
Ezt érzi a rendőrséget képviselő Nebojša Šaponjić is, aki szerint egyébként sem eshetünk a végletekbe, hiszen ha minden sarkon rendőr állna, akkor már rendőrállamról beszélhetnénk. Akárcsak Zoran Gabrić és Vuk Radošević, ő is úgy véli, hogy a polgárok is lehetnének nagyobb felelősséggel egymás iránt. Tapasztalatuk szerint kevés esetben fordul elő ugyanis, hogy valaki azért értesíti a rendőrséget, mert gyanúsat észlel. Túlnyomórészt már akkor szólnak, amikor megtörtént a baj, de még ekkor is ódzkodnak attól, hogy nyilatkozzanak az esetről.
A kommunális rendőrség munkáját Zoran Gabrić mutatta be, Darko Matić városi közgyűlési képviselő pedig kifejtette, hogy észlelnek hiányosságokat a kommunális rendőrség munkáját illetően, hiszen nem tudnak mindig kellőképpen interveniálni. Mint hozzátette, a város ezért egy biztonsági tanácsot alapít, amely havi szinten elemezi majd a városban történt bűn- és erőszakos cselekményeket. A biztonsági tanácsról szóló javaslatot augusztusban született meg, a tanács várhatóan az év végéig megalakul, munkájával pedig a közbiztonságot szolgálná. Vesna Kačar szociális munkás szerint a média szenzációként tünteti fel a bűncselekményeket, így a polgárok is annak élik meg.
Egy kicsit borúsabban csupán Boris Čegar filozófiatanár látta a helyzetet. Szerinte, ami a biztonságot illeti, az a lényeges, hogy a polgárok mit éreznek, és mennyire van bizalmuk a közbiztonságot szolgáló intézményekben. A jó statisztikai mutatók ellenére is azt érezhetik, hogy nincsenek biztonságban városukban. A fiatalok körében burjánzó bűncselekmények esetében, mint mondta, nem lehet kihagyni a szülőket, akik túl nagy szabadságot adnak a gyerekeknek, és a szabályok sincsenek kellőképpen betartva. Egy példát említett, mely szerint a kávézókban tilos kiskorúaknak alkoholos italt árusítani, ezt mégis naponta tapasztalhatjuk. Boris Čegar felhozta továbbá azt is, hogy a társadalom túl gyorsan fejlődik, az iskolák pedig ezt nem tudják követni. Mindezt szem előtt tartva nem optimista a közbiztonságot illetően, és szerinte akár az eddig csak hollywoodi filmekben látott bandauralmak is valósággá válhatnak. A fiatalok ugyanis elhagyatottnak érzik magukat a társadalom részéről, és emiatt erőszakos módon állnak bosszút társaikon vagy környezetükön.
