2024. április 25., csütörtök

Tea mellett irodalomról

Lovas Ildikó, Csík Mónika és Hicsik Dóra volt a szabadkai Lányi Ernő IME vendége

Első alkalommal szervezett irodalmi teadélutánt a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület. A vendégek Lovas Ildikó írónő, Csík Mónika költőnő és Hicsik Dóra könyvtárosnő voltak. A művelődési egyesület szívügyének tekinti a magyar irodalom népszerűsítését is, ezért szeretné állandó programjait irodalmi teadélutánokkal gazdagítani.

Lovas Ildikó első, Kalamáris című novelláskötetéért 1994-ben nyerte el a Szirmai Károly-díjat. Eddig 13 regénye, novelláskötete jelent meg magyar nyelven, műveit 6 nyelvre fordították le, köztük olaszra és spanyolra. Több díj kitüntetettje, a lipcsei és frankfurti könyvvásáron is képviselte már a magyar irodalmat.

Csík Mónika 2006-ban nyerte meg a Sziveri János Művészeti Színpad pályázatát, ekkor jelent meg első verseskötete, azóta gyermekeknek és felnőtteknek szóló versei is napvilágot láttak könyv formájában, rövid- és mikroprózákat tartalmazó kötete is van, meséket is ír. Több díj kitüntetettje, egy angol–olasz nyelvű versantológiában is jelentek meg versei.

Hicsik Dóra rengeteget tud Szabadka múltjáról, a régi épületekről, olyan jeles elődeinkről, akik hozzájárultak a város fejlődéséhez, hírnevének öregbítéséhez. Dóra első kötetében a gimnázium egykori tanárai előtt tiszteleg.

A beszélgetés során többek között elhangzott, hogy Lovas Ildikó már gyermekkorától prózaírónak készült, Csík Mónika kisdiákként fagylaltárus szeretett volna lenni, Hicsik Dóra a tanári pályáról álmodozott, amíg egy iskolaigazgató el nem riasztotta ettől a hivatástól.

Sok szó esett a „békebeli” Szabadkáról, Kosztolányiról és Csáth Gézáról, arról, hogy a kilencvenes évek milyen rombolást végeztek a lelkekben és sérüléseket szenvedett a város képe, szellemisége is. Mint elhangzott, nagyon fontos az, hogy ápoljuk, megőrizzük azt a kulturális, szellemi hagyatékot, amelyet őseink ránk hagyományoztak. Mint Lovas Ildikó megemlítette, Magyar László levéltárosnak köszönhetően gazdagodott múltunkkal kapcsolatos tudásunk, Hicsik Dóra is sok új ismerettel tud szolgálni nagy elődeinkről, és jó lenne, ha megszületne Szabadka egykori jeles asszonyairól – például művészettel magas színvonalon foglalkozó nőkről tervezett – könyve.

Az est során elhangzott, hogy az írónő, ha kisgyermeke van, akkor késő este tud leülni írni, amikor felnő a gyerek, akkor már van idő délután, munkából való hazatérés után is erre. Csík Mónika arról mesélt, hogy egy író-olvasó találkozón egy kisdiák azzal állt elé: azt hitte, a költők mind vagy öregek, vagy már nincsenek az élők sorában, és örült, hogy végre alkalma van egy élő költőnek kérdést feltenni. A költőnő azt is elárulta, a meseírás számára örömtevékenység, amelyben szabadjára engedheti a fantáziáját. Esetében a felnőtteknek szóló alkotások nehezebben születnek.

Arról is hallhattunk, Lovas Ildikó visszautasította, hogy filmforgatókönyvet írjon a Spanyol menyasszony című regényéből (a forgatókönyv elkészült, a film viszont nem kapott támogatást). Abba is hosszas gondolkodás után egyezett bele, hogy színpadra kerüljön Csáth Géza és Jónás Olga története.

Az est végén Torok Orsolya gitárkísérettel megzenésített Csík Mónika- verset adott elő.