– Nyáron a Hévízi-tó levezetőcsatornájában az ott meghonosodott Hemichromis-fajból gyűjtöttünk be néhány példányt vizsgálat céljára. Csak utólag vettem észre, hogy egy óriási szemekkel rendelkező naphalszerű halacska is keveredett közéjük, de oxigénhiány következtében elpusztult, és a színét elvesztette. Társaságunk elnökségi tagjától, a szarvasi Sallai Zoltán kollégámnak megküldtem a fényképét, s kérdeztem, hogy látott-e már ilyet, de végül is a formalinban tovább fakult példányt nem tudtuk azonosítani. Nemrég ő hívott fel, hogy Hódmezővásárhely környékén egy hasonló halat fogtak, ha nem is óriási, de ugyancsak nagy szemekkel, ám az erről kapott fényképpel se mentünk többre. Egyelőre itt tartunk – írja levelében dr. Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnöke.
A hódmezővásárhelyi leletről Csernák Zoltán hírneves harcsahorgásztól, rovatunk munkatársától értesültünk, a szóban forgó mintegy ötcentis halat ugyanis ő kerítette elő csalihalfogás során. A fotó is tőle származik. A képet továbbküldtük Sipos Sándor biológusnak, és a következő választ kaptuk:
– Ez a hal biztosan a naphalak csaladjának képviselője, de hogy melyik, az a kép alapján nem mondható meg, hiszen lehet(ne) L. punctatus, L. humilis, L. gulosis..., de akár L. gibbosus is.
A szakemberek – megtanulhattuk már – szabályszerűen óvatosan fogalmaznak, laza tippek üres pufogtatása nem a kenyerük. Bár a horgászokra ez az óvatosság nem jellemző, megtörténhet, hogy ebben az esetben lőpor nélkül maradnak. Tájainkon ugyanis a naphalaknak egyetlen képviselője, a népi elnevezések sokaságával – napkárász, tengeri kárász, zöldkárász… – illetett naphal él.
Ez a tény még azoknak a horgászoknak is elveszi érveit, akik az általuk ismeretlen halat előszeretettel keresztelik „keveréknek, hibridnek”. Mert a keveredéshez legalább kettő kell, nekünk pedig csak egy van. Helyesebben: eddig egy volt. Mert megérkezett a második, de egyelőre nem tudjuk, melyik. Azt viszont tudjuk, hogy a szóban forgó ismeretlen hal két példányát egymástól független és távolra eső vizekben találták meg, tehát több helyen is előfordul. A Csernák Zoltán által fogott halacska a Tisza vízrendszeréhez gravitáló csatornából került elő, ezért nem kizárt, hogy ez a hal nálunk is fel fog bukkanni.
Miért használunk a címben többest? Ha figyelmesen olvasunk, dr. Harka Ákos a „Hévízi-tó levezetőcsatornájában az ott meghonosodott[!] Hemichromis-fajról...” szól.
