A bácsfeketehegyi Izida Anya- és Gyermekvédelmi Társaság székházában évek óta mindennap tartanak úgynevezett napközis foglalkozást az értelmileg és tanulásban akadályozott, valamint a fogyatékkal élő gyerekek, fiatalok számára. Ezeken a foglalkozásokon is többnyire a kézművesség áll a középpontban, a múlt héten három napon át a szabadkai Vajdasági Magyar Folklórközpont szakemberei vezették a foglalkozásokat, hogy új ismereteket, új ötleteket adjanak a fiataloknak.
– A Szekeres László Alapítvány pályázatán nyertünk pénzt arra, hogy megtartsuk ezt a tábort, amelyre meghívtuk a környékben működő hozzánk hasonló szervezeteket is, és voltak is vendégeink Magyarkanizsáról, Adáról, Szabadkáról, Topolyáról. Általában harmincan voltak jelen a foglalkozásokon, és befejezésképpen egy alkalmi műsort és kiállítást készítünk a munkákból, hogy a szülők is lássák, mit tanultak a fiatalok. Szükségesnek tartottunk egy ilyen tábort, mert ezek a gyerekek, bár lelkesek, nem tudnak lépést tartani saját korosztályukkal, többet kell velük foglalkozni, többször elmagyarázni a teendőket. Ezért is lett a jelszavunk „mindent értünk, semmit sem helyettünk”. A folklórközpontból Kopasz Gizella a fazekasságot tanította a gyerekeknek, Harangozó Otília pedig a mézeskalács-készítést, Major Mártával és Mileva Radovanovićtyal, a Hestia nőszervezet tagjaival pedig rongybabákat, állatfigurákat és illatpárnákat készítettek a részvevők. Vendégünk volt Petrőcről az ottani különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel foglalkozó szervezetből Danijela Leginji Sabova, ő gyertyaöntésre tanította a fiatalokat – hallottuk Papp Júliától, az Izida elnökétől.
Ottjártunkkor a tábor vendégei voltak a topolyai Kis Bácska Egyesület tagjai Nyeső Paul vezetésével.
– A mi tagságunkat szklerózis multiplexben megbetegedettek képezik, és nagyon jó a kapcsolatunk a bácsfeketehegyi egyesülettel, és ugyanígy a hasonló profilú topolyai Bethesdával is. Ezeken a foglalkozásokon is megtanuljuk mi is és ők is, hogy hogyan viszonyuljunk egymáshoz – mondta Nyeső Paul.
Az előadóktól természetesen azt kérdeztük, dolgoztak-e már ilyen környezetben, nehezebb-e ezekkel a fiatalokkal dolgozni, mint másokkal.
– Tartottam tőle, hogy nehéz lesz velük, de az első nap hazafelé utazva azt tapasztaltam, hogy tele vagyok energiával. Ezek a gyerekek lelkesek, segítőkészek, érdekli őket a munka, egyszóval jó érzés volt velük lenni – mondta Kopasz Gizella.
Major Márta szerint ugyan többet kell velük foglalkozni, többször elmagyarázni a dolgokat, de nagyon akarnak, kedvük van a munkához, néha talán könnyebb is volt velük, mint más gyerekekkel. Ugyanezt tapasztalta Harangozó Otília is.
– Az lepett meg leginkább, hogy a fiúkat jobban érdekelte a tésztagyúrása, mint a lányokat, de persze a végeredményre voltak leginkább kíváncsiak, a díszítésre, meg arra, hogy meg lehet-e enni a tésztáját nyersen. De tulajdonképpen minden folyamat tetszett nekik – mondta Harangozó Otília.
