A bankkormányzók és vállalkozók regionális találkozóján a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója azt mondta, a délkelet-európai országok legnagyobb közös kihívása a gyenge gazdasági növekedés, az eladósodottság folyamatos problémája, a felhalmozott rossz hitelek és az európai integráció kihívásai. A világgazdaság helyzetét, valamint a régió adottságait figyelembe véve azt mondhatjuk, valószínűsíthető, hogy hosszú távon az évi 2-3 százalékos gazdasági növekedést is meg kell majd becsülnünk. Ha pl. nálunk ezt elérnénk, valószínűleg ezt sokan sikerként könyvelnék el. Az eladósodottság problémája – közhellyel élve – hosszú távú egyensúlyi helyzet megteremtésével lassan kinőhető (lenne), a rossz hitelektől pedig természetesen meg kellene szabadulni. Az európai integráció kihívásai közé tartozik viszont a pénzügyi szabályozás és a pénzkezelésre vonatkozó szabványok bevezetése, amely nem hangzatos, és az újságírás szempontjából sem kifejezetten izgalmas vagy érdekes témakör, de komoly háttérmunkát követel. Az említett találkozón a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója azt is bejelentette, az általa vezetett intézmény az év végéig elfogadja a Basel III. elnevezésű nemzetközi szabvány alkalmazására vonatkozó stratégiát, amellyel a bankok kötelező tőkéjének nagyságát határozzák meg. Az európai integrációs folyamatokat egyébként a jelek szerint nem úgy lehet elképzelni, hogy vannak európai normák, melyek bevezetésén folyamatosan dolgozni kell. A pénzügyek tekintetében Európa is sajátságos átmeneti időszakot él át. A folyamatok egyik jellemzője, hogy a vállalatok mindinkább a bankok megkerülésével próbálják megoldani ügyvitelük, de esetenként még a beruházások finanszírozását is.
A PÉNZÜGYEKET IS SZABVÁNYOSÍTJÁK
Szakértők egybehangzó véleménye szerint a cégek számára elérhetővé vált pénzügyi lehetőségek manapság mind változatosabbak és sokrétűbbek. Régebben is gyakorlat volt egyébként, hogy tőkeerős cégek a bankok megkerülésével különféle hitelkonstrukciókat kínáltak fel más vállalkozásoknak. Európában a kölcsönt folyósító vállalatok ma már egységesen a nemzetközi szabványokhoz igazodnak, és tudatosan dolgoznak is azon, hogy mind jobban hozzáférjenek a szabványosított, egységes procedúrákhoz. Nem csupán a hitelek folyósítása, hanem egyéb pénzügyi eszközök is egyre fontosabbá válnak. Ez azonban viszonylag nagy szakértelmet, pontos szabályozást, és nem utolsósorban garanciákat igényel. Ebből a szempontból azt is mondhatnánk, a nemzetközi pénzügyi helyzet egyre bonyolódik. A szabványosítás viszont megkönnyíti az eligazodást a globális pénzügyek világában. A nemzetközileg is tevékenykedő vállalatoknak – ami ma már nem mindig kizárólag a nagyvállalatok jellemzője – a pénzügyi részlegeiket nemzetközileg is pozícionálniuk kell. A vállalatokra vonatkozó információs, és a velük összefüggő egyéb követelmények azonban folyamatosan bővülnek. A szerződések egyrészt mind átfogóbbak és terjedelmesebbek, másrészt viszont egyre egységesebbek – ez azt jelenti, a bonyolultabb konstrukciók is szabványosíthatók. A már említett Bázel III. elnevezésű tőkeszabályozás eredményeképp a hitelkihelyezés bankonként csökken, ennek következtében a vállalatok kénytelenek több banki partnerrel is kapcsolatban állni. Egyébként már Szerbiában is általános szokássá vált, hogy a cégek nem csak egy banknál nyitnak folyószámlát.
Éppen ezért a másik oldalon minden cégnek „résen kell lennie”, mivel egy-egy vitás ügy esetén a számlatartozások alapos dokumentációt igényelnek. Ráadásul a cégvilágban újabbnál újabb csalási technikák jelennek meg, melyek a nem kellően körültekintő vállalkozásoknak jelentős veszteségeket okozhatnak. Hasonló helyzetet eredményezhet egy rossz megrendelő, ajánlatkérő megjelenése is. Az innováció mellett tehát a jól kialakított és dokumentált folyamatok a cégek stabilitásának egyik biztonsági kulcsa. A banki hitelezés helyét egyre inkább a vállalatok veszik át, illetve a válság miatt a hitelbiztosítók folyamatosan kivonultak a limitek mögül. Ezért új alapokra kell helyezni a hitelekkel kapcsolatos eljárásokat és tevékenységeket. Egyre fontosabb az ügyfelek megbízhatóságának és hitellimitjének éves szintű felülvizsgálata, sőt kockázatos ügyfelek esetén akár ennek havi ellenőrzése is.
ÚJGYARMATOSÍTÁS?
A külföldi beruházók idevonzásának szükségességéről nagyon sokat hallottunk az utóbbi időben. A múlt század 70-es, 80-as éveiben egyébként még Közép-Európában az újgyarmatosítás eszközeként tekintettek a külföldi tőkére, ezért többnyire nemkívánatosnak tartották. A külföldi beruházásokban az imperializmus fenyegetését látták. A 90-es években viszont szinte versenyfutás alakult ki a külföldi beruházókért. A 90-es évek eseményei miatt nálunk ez a folyamat némi késedelemmel zajlott. A változásban valószínűleg komoly szerepet játszott, hogy világossá vált, a tőkehiánnyal küszködő, nagymértékben eladósodott országok leszakadása megállításának, az utolérésnek hatékony eszköze lehet a külföldi működő tőke bevonása. Ezzel kapcsolatban – itthon és külföldön egyaránt – sikertörténetek és elrettentő példák is vannak.
Az is megállapítható, hogy jelentősen megszaporodtak mostanában a szélsőséges, a vészjósló gazdasági előrejelzések, ha azonban a mértékadó elemzéseket figyeljük, azok többnyire a működőtőke-áramlás további növekedését jósolják. Szintén a mértékadónak nevezhető elemzésekben olvasható az is, hogy várható a nemzetközi tőkeáramlás regionális átszerveződése. A befektetők elsődleges célpontja továbbra is a délkelet-ázsiai régió lesz, utána következik Latin-Amerika. Európa vonzereje ebből a szempontból tovább csökken – olvasható az elemzésekben. Különféle politikai fejlemények azonban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a befektetési célpontokat kereső tőke esetleg mégis Európába, azon belül Délkelet-Európában csapódik le. Ami viszont abszolút bizonyosnak tűnik, az a transznacionális vállalatok továbbra is növekvő aránya a világtermelésben és -kereskedelemben. A versenyképesség növelése érdekében nemcsak a nagyvállalatok nemzetközivé válása folytatódik, de még a kisebbek is erre az útra lépnek. Magát a koncentrációt, annak versenykorlátozó és torzító következményeit a nemzetközi szervezetek, a nemzeti kormányok is felismerték, és igyekeznek elfogadható keretek közé szorítani.
Az is megfigyelhető, hogy a növekvő világgazdasági jelentőséggel párhuzamosan nő a multinacionális vállalatok politikai befolyása is. Elsősorban a biztonságos befektetési környezet, a korlátozások nélküli szabad működés, a tőke megtérülése szempontjából kedvező szabályozók a fontosak. A politikai környezetet is általában az ilyen szempontok alapján befolyásolják.
