2024. április 24., szerda

Óbecse a polgárosodás útján

Szombaton a városháza díszterében bemutatták azt a kétnyelvű tanulmánykötetet, amelyben magyar és szerb szerzők a község történelmének meghatározó szakaszát hozzák közel az olvasókhoz

A Városi Múzeumban egy századfordulós tárgyakat, eredeti dokumentumokat, ruhákat, műszaki eszközöket a közönség elé táró kiállítás, valamint az óbecsei Népkönyvtárban a korabeli utazási és olvasási szokásokat szemléltető tárlat megnyitása után szombaton került sor az Óbecse a polgárosodás útján – Bečej na putu ka građanskom društvu című kétnyelvű tanulmánykötetet bemutatására.

A megjelenteket Vuk Radojević polgármester és Knézi Péter, a községi képviselő-testület elnöke köszöntötte, míg a könyv létrejöttének a körülményeiről és fontosságáról Sava Stražmešterov, a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet munkatársa, Skrabány Viktor festőművész, Dušan Opinćal történész, Jasmina Jakšić, a könyv egyik tanulmányírója, Varnyú Ilona nyugalmazott magyartanár, dr. Barna Gábor, a Szegedi Egyetem néprajzi tanszékének vezetője, valamint dr. Glässer Norbert, a kötet óbecsei származású főszerkesztője beszélt.

Elmondásuk szerint a száz évet felölelő könyv átfogó, tudományos igényű szövegekkel és gazdag fotóanyaggal illusztrálja Óbecse privát történelmét, a szerb és a magyar lakosság mindennapjait a polgárság kialakulásának az idején. Dr. Glässer Norbert szerint akönyv szerzői elsősorban azt vizsgálták, hogy mitől lesz városi egy település, mi teszi lakóit öntudatos, saját sorsukat alakítani képes polgárokká. A tanulmányok által felölelt súlyponti időszak 1850–1950, a kutatott társadalmi réteg pedig a kis- és nagypolgárság, valamint az Óbecsén igen jelentős parasztpolgárság. A kötet arra tesz kísérletet, hogy bemutassa Óbecse történetének azt a szakaszát, amely során kialakultak azok a közösségi intézmények és kulturális sajátságok, amelyek a mai élet szerves részévé váltak. A történészi, néprajzi és kulturális antropológiai módszerekkel végzett kutatások célja az egykori mezőváros múltjának a feltárása volt, és arról az időszakról szól, amikor a község fénykorát élte, betekintést nyújtva a nemzeti, nyelvi, vallási és kulturális gazdagságba is. A kötet az elődök példáján szemlélteti azt, hogy a közös mindennapok fontos szerepet játszanak egy közösség életében, fejlődésének előmozdításában. A könyvben többek között olvashatunk a vallási egyletek szerepéről, a helyi sajtóról és könyvkiadásról, a település önképéről a helyi vonatkozású képeslapok tükrében, az utónévadási szokások változásáról a különböző etnikumoknál és felekezeteknél, az oktatás alakulásáról, a mecenatúráról és a helyi elitről, az interetnikus kapcsolatok hatásáról a táplálkozási kultúra alakulására és még sok másról, de helyet kapott a kötetben Than Károly, a magyarországi kémiai és gyógyszerészeti oktatás megalapozója életútjának tudománytörténeti kutatása is a heidelbergi és bécsi egyetemi levéltár mindeddig feltáratlan dokumentumai alapján.

A SZTE-BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék által koordinált kutatásban több magyarországi és vajdasági szakember és hallgató vett részt. A kötet ügyét Varnyú Ilona óbecsei tanárnő és egykori tanítványai, a helyi és regionális múzeumok és levéltárak munkatársai, valamint önkéntesek segítették, anyagi támogatásával pedig a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Dunatáji népek szakalapítványa, illetve a Wekerle Pályázati Alapkezelő is megkönnyítette.

Skrabány Viktor az ünnepi alkalomból egy festményét adományozta a könyv kiadását támogató óbecsei önkormányzatnak.