2024. március 28., csütörtök

Olcsó sör és illatos szlogen

Avagy miért szeretik a britek az EXIT-et?

„...Haló!... Haló, figyelj, gyere Újvidékre. EXIT fesztivál... Ja, ja, Újvidék. Asszem... Figyelj, fogalmam sincs, hol van, nézd meg a térképen... Gyere, ember, csak ötven penny a sör!” – Ezt a telefonbeszélgetést, amit egy a söráraktól (is) megrészegült brit folytatott le otthon ragadt haverjával, egy barátném rögzítette a városközpontban néhány évvel ezelőtt. Az elhangzottak jelértékűek. Merthogy a UK Festival Awards, ahol az EXIT az első tíz közé sorolódott be, a brit fesztivállátogatók szavazataira alapoz. Akik természetesen nem értik, miként indult ez a rendezvény, és nem érzik a tomboló zene mögött felsejlő, egyre szerencsétlenebb haladási irányt sem.

A Slobodan Milošević hatalma elleni zenés tüntetésekből kinőtt EXIT kilépőcédula volt: kilépő az akkorra elhatalmasodott és politikailag elfogadhatatlan turbofolk-kultúrából, kijárat a népbutító rezsimből. A zene, mint a kultúra megannyi más formája, lakmuszpapírja a társadalom állásának. A fesztivál célja pedig az volt, hogy egy eddig kizárt, sőt, időnként ledegradált nyugati muzikális ideált hozzon be a Szerb Athénba.

Ahogy ez lenni szokott, a nietzschei „minden értékek átértékelődésének” terve a beaudrillard-i „minden értékek degradálódásába” torkollott.

Néhány évig sikerült tartani a szintet: először a hazai, és a hazaival rokonított Ex-Yu térség alternatívabb, eddig nem sokszor hallott, vagy csak rétegek számára elérhető muzsikáját szervezték be. Különös figyelmet fordítottak az akkor itthon csak szubkultúrákban fejlődő elektronikus zenére. És a base királyai után hamarosan megérkeztek a világsztárok is: a Moloko, az Apocalyptica, és persze a Prodigy (amely már akkor, a kétezres évek közepén is rég kiment a divatból, lévén igazán sikeresek ’90-es években voltak).

Már ekkor értenünk kellett volna, hogy a Nyugat beengedésének logikája, bármennyire is a magaskultúra felé tendál, előbb-utóbb magával hozza a kapitalizmus beengedésének logikáját. Sic transit gloria EXIT.

Szóval a népnevelő célzat és a politikai nyitottság háttérbe szorult a pénzben mérhető siker logikájával szemben. Már 2006 környékén is ez volt a helyzet, 2012-re pedig a fesztivál egészen prostituálódott, miközben valami különös retró-ismérvet fedezhettünk föl a Guns’N’Roses, a Duran Duran és a New Order fősodorbeli szerepeltetésében. (Nem volt ez újdonság, hiszen volt itt már Billy Idol is, ám akkor még az volt az egyetlen régi időkből importált föllépő.) Az idei, 2013-as EXIT pedig, miközben a kultúrbüdzsé, vagyis az állampolgári dinárok nagy hányadát ismét, az ígéreteket megcáfolva beleömlesztették, pénzhiányra hivatkozva terek felszámolását, a koncertprogram csökevényesítését hozta el. Guetta, Atoms for Peace, Prodigy (ezredszer is). Ez volt az idei fesztivál.

A kezdet kezdetén az EXIT társadalompolitikai szerepvállalása jelentős volt. Mondhatjuk, hogy méltó ellenfele lett az azóta is vele oppozícióba állított Gučának. Az utóbbi tíz évben azonban a haszonelvűség elhatalmasodásával párhuzamosan kommercializálódott ez a szerepvállalás is. Kép lett, illatos szlogen. Kiállunk a kisebbség jogaiért, ugyanakkor beszüntetjük a nagy sikerű Loud and Queer-színpadot. Drogmentességet üvöltünk, ugyanakkor nincs, amihez nem lehet hozzájutni az esemény területén. Tisztítsuk meg Szerbiát, harsognak a föliratok a halomban heverő szemét fölött. – Megannyi remek kezdeményezés, amely értelmét veszítette, vagy legalábbis az értelemvesztés útján halad. A Gučától való eltérésről pedig annyit: a tavalyi EXIT utolsó hangjainak elhaltával užicei kólót hallhattak az erődből távozók.

Mit értenek ebből a britek, akik évek óta a legnagyobb számban képviseltetik magukat az EXIT-en?

Semmit. Nem értik, miért botrányos az užicei kóló fesztiválszereplése, nem értik, miért jelent meg idén a szokottnál is több erőszakoskodó melegítőalsós fiatal. Nem értik, hogy ezt a fesztivált a hazai tömegek ízlése kezdte el irányítani. Az az ízlés, amelyet megjavítani, felemelni hivatott.

Ők csak szeretik az olcsó sört.

És valószínűleg erre szavaznak, amikor az EXIT-re szavaznak.