A szabadkai egyházmegyéhez mintegy hetven aktív plébánia tartozik, és bár a pasztorális tanácsokra vonatkozó szabályzatuk szerint Caritas-szakosztályt is működtetniük kell, vagyis a plébániáknak karitatív tevékenységet is folytatniuk kell, sajnos több plébánián egyáltalán nincs Caritas-csoport, csupán a hívőktől összegyűjtött Szent Antal-kassza összegét osztják szét a rászorulók között.
Az egyházmegye Caritasa folyamatosan igyekszik a helyi csoportokat beindítani azokon a plébániákon, ahol eddig nem működött Caritas. Ezúttal azonban stratégiai feladatként tűzték ki, hogy ott is felélesszék a szeretetszolgálatot, ahol az nem működik, s egy háromfős csoport Dobai István atyával, az egyházmegyei Caritas igazgatójával az élen, sorra járja a plébániákat, hogy bemutassa, hogyan is működnek, s milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy segítsenek az időseken, betegeken, rászorulókon.
Dobai atya elmondta, az egyház szeretetszolgálata a kezdetektől fogva él, és bár a kommunista időkben az állam monopolizálta a szociális tevékenységet, és elvette az egyháztól szinte minden eszközét, hogy szociális tevékenységet folytasson, maga a segítségnyújtás mégsem szűnt meg teljesen. Igaz, az évek alatt kialakult egy olyan gondolkodásmód, hogy a szociális tevékenység az állam feladata, s sokan még ma is így gondolkodnak, megváltoztak azonban az erre vonatkozó törvények, és a tranzíció időszaka újra lehetővé tette, hogy a civil szféra is végezhessen ilyen tevékenységet, és a Caritason belül az intézményes szociális tevékenységi kibontakozás már a 2000-es években megkezdődött.
– Mára már intézményes tevékenységet is folytatunk a Caritason belül, gondolok itt az óbecsei, sérültek számára létrehozott napközire, de az alaptevékenység, miszerint a hívő embernek kötelessége a saját környezetében a bajba jutott embereken segíteni, megmaradt. Mindig is élt az az elv az egyházban, hogy ha látjuk, hogy valaki szükséget szenved, azon segíteni kell, csak sajnos ez a tudat sincs meg igazán a hívőkben. A plébániákon a pasztorális tanács megalakításakor megválasztják ugyan a karitatív szakosztály vezetőit, de éveken keresztül nem történik semmi, mert az emberekben az él, hogy mindez az állam feladata, s ha nincs valaki, aki fáradhatatlanul dolgozik, szervezkedik, akkor az egész elhal. Már XVI. Benedek pápa is hangsúlyozta körleveleiben, hogy az egyház nem mondhat le az intézményes szociális tevékenységről, még kevésbé a legalapvetőbb karitatív tevékenységről. Ehhez pedig az önkénteseknek, a hívő embereknek a lelki formálása is feladata az egyháznak, s ebből kiindulva ismertük fel azt a feladatunkat, hogy arra törekedjünk, hogy minden plébánián megalakuljon egy élő kis csoport, amely a plébániai közösség nevében hivatalosan és szervezetten törekszik jótékonyságot gyakorolni, a szeretetszolgálatot megvalósítani – mondta Dobai atya.
Korábban meghívták Szabadkára az érintetteket, de csak kevesen jelentek meg, ezért ezúttal ez a bizonyos háromfős csoport tesz látogatást a plébániákon, s így próbálja bemutatni az egyház társadalmi és szociális tanítását, feléleszteni a szeretetszolgálatot és bemutatni, hogyan kell megszervezni a karitatív szociális tevékenységet.
A hetven aktív plébánia egy részében már évek óta működik helyi Caritas-csoport, például a csantavéri csoport nagyon aktív és példaértékű munkát végez azóta, hogy néhány évvel ezelőtt kilátogattak hozzájuk, mintegy tizenöt plébánián pedig már az előző évtizedekben is volt alapvető tevékenység, de a Szent Antal-kasszán kívül másra nem terjedt ki a karitatív tevékenység. Dobai atya szerint több oka is van annak, hogy nem mindenhol működnek helyi csoportok, például kevés az önkéntes, mert az embereknek saját megélhetésükért kell dolgozniuk, és nincs idejük, vagy úgy vélik, ez az állam feladata, sokan pedig önző módon csak maguknak élnek, és nem tudják, milyen jó érzés másokon segíteni önzetlen szeretetből.
– Amióta Szabadkán a házi ápolási tevékenységet bevezettük, az önkéntesek száma is megnőtt, s az ilyen jellegű szolgálat kezd elterjedni. Mi is arra törekszünk, hogy minden plébánián kialakuljon egy ilyen önkéntes látogatócsoport, amely lelki támaszt nyújtanak az időseknek, hiszen sok a magányos idős ember, s nekik nagy szükségük van szeretetre és apróbb segítségnyújtásra, takarításra, bevásárlásra. Ha ilyen módon nem tud segíteni az önkéntes, akkor az egyház, a plébánia próbál lépni és többet adni, ezért is fontos egy szervezett kis csoport megléte, sőt szükség szerint akár egyházmegyei szinten is besegíthetünk. Jó ismerni a szociális ellátásra vonatkozó törvényeket is, mert esetenként az állami intézményeket is be lehet és be kell vonni, hogy segítsünk azon a valakin, mert egy élelmiszercsomag nem oldja meg tartósan a gondot, a szociális segély azonban már igen.
Az idei évben körlevélben értesítették a plébánosokat, hogy a Caritas Szabadka kis csoportja ellátogatna hozzájuk, s akik érdekeltek, és néhány hívőt is meg tudnak hívni, akik bekapcsolódnának a helyi csoportba, oda el is mennek, abban a reményben, hogy a jövőben ezek a csoportok aktívan és fáradhatatlanul segítenek a rászorulókon.
