Halottak napja előtt mindannyian egy kicsit többet járunk a temetőkben, hiszen ilyenkor rendbe kell tenni szeretteink sírjait. És ilyenkor, ha az ember a rendbe tett sír szomszédságában szemetet lát, természetes, hogy érzékenyen reagál, menthetetlenül meglát minden oda nem illőt, hiszen, ha néhány percre is, de emlékezni szeretne valamelyik rokonra, ismerősre. Emlékezni pedig szemétkupacok között igazából nem nagyon lehet.
Az ünnep előtt végigjárva a kishegyesi temetőket, jó érzéssel azt kellett tapasztalni, hogy a sírkertek (a Keleti és a Nyugati temetők is) felkészülten várják az emlékezőket. Nemcsak a sírok környéke rendezett, és nemcsak a sírok vannak teli virággal, hanem az utak is járhatók, sehol sem láttunk a korábbi években gyakori alkalmi szemétlerakókat, kupacba dobált koszorúkat, virágcsokor-maradványokat.
A néprajzosok azt mondják, annak idején az ünnep nagyságát és elmélyültségét az ünnepre való felkészülés hangulata adta meg: karácsonyra az advent és a hajnali misék, húsvétra a nagyböjt, Szent Anna-napjára pedig a búcsúnapi készülődés, a rokonok látogatásának várása. Halottak napjára is készültünk, rendeztük a sírokat, kivittük a virágokat, hogy azután halottak napján ünneplőbe öltözve a temetőbe mehessünk, gyertyát gyújthassunk és imát mondhassunk, emlékeket idézve.
Ennek a hangulatnak mindenképpen része volt és része ma is a tiszta, rendezett temető, és ez ezúttal szemmel láthatóan nem fog hiányozni.
