1956-ban nem lehetett tovább tűrni, mert nem volt mire várni, mindenki érezte, hogy nincs tovább – hangsúlyozta Orbán Viktor a Hősök terén tartott október 23-i ünnepségen, A szabadság napja elnevezésű állami rendezvényen, amely történelmi zászlók bevonulásával kezdődött, azt katonai tiszteletadás és a Himnusz követte, majd elhangzott Cseh Tamás Corvin köziek című dala és Weöres Sándor Rapszódia a kivívott szabadságról című verse.
Orbán Viktor ünnepi beszédet mond a Hősök terén (Fotó: MTI)
A magyar kormányfő ünnepi beszéde elején azt mondta, október 23-én az egész szabad világ kalapot emel, és meghajtja fejét Magyarország és a magyarok előtt, akik nyílt harcot indítottak a kommunista rendszer ellen, amely akkoriban félelemben tartotta az egész szabad világot. A magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan. „Dicsőség a hősöknek!” – mondta.
Szavai szerint 1956 hősei a kiállás, a bátorság és a nagyság dicsőségét hagyták örökül. „A sok fiatal, akit meggyilkoltak, bebörtönöztek, menekülésre kényszerítettek, értünk és talán helyettünk halt meg, került börtönbe, kényszerült emigrációba. Azt köszönhetjük a hősöknek, hogy a magyar történelem legsötétebb korszakában, a szovjet megszállás alatt megőrizhettük a tartásunkat és felemelhettük a fejünket, mert ha titokban is, de volt mire büszkének lennünk. A hősök győztek, ha meghaltak is, mert elérték, hogy utódaikra a diktatúra nyomasztó sötétsége helyett a kiállás, a bátorság és nagyság dicsőségét hagyták örökül – hangoztatta.
Szerinte „ma ismét közénk lövetnének azok, akik 2006-ban puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán, és lovas rohamot vezényeltek, ami azért történhetett meg, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználták a fegyveres erőket saját népük ellen. „Ma ismét közénk lövetnének – jó esetben gumilövedékkel –, és megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit” – vélekedett s arra figyelmeztetett: a magyar szabadságnak nemcsak hősei voltak, hanem árulói is.
