A három előzetes egyeztetés, puhatolózó tárgyalás után a héten megkezdődhetnek a hivatalos koalíciós megbeszélések a szeptemberi német parlamenti választás győztes pártszövetsége, a jobbközép CDU–CSU és a második helyezett, balközép szociáldemokrata párt (SPD) között. A tárgyalásokon a belpolitikai kérdéseken lesz a fő hangsúly, ezekben ugyanis nagyobb a pártok álláspontja közötti eltérés. Ha sikerül megegyezni, Németországban nagykoalíció alakulhat, a II. világháború befejezése óta immár harmadszor.
Nincs könnyű helyzetben: Angela Merkel (Fotó: Beta/AP)
A szakértők és a választók többsége szerint a nagykoalíció, vagyis a jobbközép és a balközép összefogása a legvalószínűbb megoldás. A CDU–CSU és az SPD megegyezése estén valószínűleg karácsonyra már megalakulhat az új német kormány.
A legutóbbi nagykoalícióban, az Angela Merkel kancellár vezette kormányban (2005 és 2009 között) szintén ez a két politikai erő vett részt. Merkel az új kormányban is megtartaná jelenlegi kancellári tisztségét.
Bár a választók többsége a nagykoalíciót tartja kívánatosnak, a CDU–CSU és az SPD bázisát adó szavazók nem nagyon örülnének, ha pártjaik ismét összefognának. Sokan attól tartanak, hogy az új nagykoalíció nem lesz olyan stabil, mint az előző.
A 2005 és 2009 közötti közös kormányzás idején szerzett keserű tapasztalatok és jelentős népszerűségvesztés miatt a szociáldemokraták vezetése máris szigorú feltételeket szabott a CDU–CSU támogatását élvező Merkelnek az új kormányzati szerepvállalásért. Követeléseit tíz sarkalatos pontban fogalmazta meg, amelyeket be szeretne építeni a koalíciós szerződésbe. A baloldali párt vezetősége egyszersmind jelezte: megegyezés esetén az SPD csaknem félmilliós tagságának a jóváhagyását is kérni fogja a közös kormányzáshoz.
A Sigmar Gabriel pártelnök vezette SPD tehát semmit sem akar a véletlenre bízni. A gyenge választási eredmény ugyanis még mindig fáj a pártnak. A szeptemberi megmérettetésen az SPD csak a voksok 26 százalékát kapta, míg a CDU–CSU csaknem 41,5 százalékát.
Ezért az SPD-vezetés nem akar kockáztatni semmit, különösen azt nem, hogy az esetleges új nagykoalíció miatt ismét tömegek forduljanak el a párttól. A szigorú követeléslistával azt szeretné biztosítani magának, hogy az előző, együttes kormányzás időszakától eltérően ezúttal ne csak az örökös másodhegedűs szerepét játssza az új Merkel-kormányban.
A tízpontos követeléslista egyik legfontosabb eleme a minden alkalmazottnak szavatolt egységes – óránként 8,5 eurós – minimálbér bevezetése Németországban. A párt már a választás előtt is azzal kampányolt, hogy lesz minimálbér, ha kormányra kerül. Ez volt az SPD központi választási ígérete.
A jobbközép, konzervatív CDU-nak, vagyis Merkel pártjának tőkebarát csoportjai fanyalognak és zúgolódnak az ötlet miatt. Azzal érvelnek, hogy a minimálbér rossz hatással lehet egyes szakmákra, a keletnémet tartományokban pedig (a béremelés kényszere miatt) a munkáltatók elbocsáthatják alkalmazottaik egy részét. Az SPD azonban hajthatatlan, minden munkavállalónak óránként 8,5 eurós minimálbért adna.
Merkel nincs könnyű helyzetben, hisz konzervatív pártszövetségese, a bajor CSU elnöke nemrég támogathatónak nevezte az SPD-követelést. Ezért nem kizárt, hogy Merkel és a CDU, amely a minimálbér megállapítását az ágazatonkénti kollektív bértárgyalásokra hagyná, végül kompromisszumra kényszerül.
Angela Merkel egy másik kérdésben nyilvánított korábban véleményt. Kifejezte készségét az állampolgársági reformra, amely az SPD egy másik követelése. A bevándorlási politika megújításához is ragaszkodó baloldali párt a kettős állampolgárság engedélyezését szeretné elérni. Ha ez sikerülne neki, népszerűsége jelentősen megnőne a 7,5 millió bevándorló körében, akiknek csaknem fele török. (Német útlevelet jelenleg csak az kaphat, aki bizonyítani tudja, hogy lemondott addigi állampolgárságáról.)
A szociáldemokraták tízpontos listáján szociális, gazdasági, oktatásügyi, pénzügyi és adóügyi követelések is szerepelnek. A párt elvárja, hogy az új kormány megsarcolja a tőzsdei spekulációt, több pénzt juttasson az önkormányzatoknak, az oktatásnak, a kutatásfejlesztésre és infrastrukturális beruházásokra. Ahhoz is ragaszkodik, hogy az új koalíció módosítsa (lazítsa) a Merkel-kormány által – az euróövezeti válságkezelésre – előírt költségvetési megszorító politikát, s helyezzen nagyobb hangsúlyt az uniós gazdaságok élénkítésére.
Kérdés, hajlandó-e Merkel jelentősen módosítani a megszorítások politikáján. Az viszont már most nyilvánvaló: erről komoly vitákra lehet számítani a koalíciós tárgyalásokon.
Ahogyan a kulcsfontosságú miniszteri tárcák elosztásáról is. A legnagyobb csata minden bizonnyal a pénzügyminisztérium „birtoklásáért” folyik majd. Az SPD mindenképpen meg szeretné szerezni ezt a tárcát, Merkelék szintén foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. A pénzügyeket ugyanis az utóbbi négy évben, amelyben a CDU–CSU a liberális szövetségesével (FDP) kormányzott koalícióban, a kancellár asszony egyik legkiválóbb szakértője és legközelebbi munkatársa, Wolfgang Schäuble irányította nagyszerű eredménnyel.
